Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-151

374 Äz országgyűlés képviselőházának 151. ülése 1Ù28 március 28-án, szerdán. Én erről a jóindulatról lemondok. Kérném, méltóztassék inkább a közgyűlésen odahatni, hogy rendes keretek között és a közgyűlés méltóságának megfelelően és a főváros közönségének jól felfogott érdekében méltóztassanak nemcsak ezt az ügyet, hanem minden ügyet tárgyalni. Mondom, nem tartom helyesnek itt az interpellálást. Az ügy a saját bírája előtt van, hozza meg az a törvényes kereteken belül a maga elhatározását. Ezt az ügy törvényes rendje kívánja igy, de igy kívánja az a létesítendő összíhanig is, amely nélkül alkotni és teremteni nem lehet. Sajnálattal látom, hogy a közgyűlésen ilyen obstrukciós hangulat kerekedett felül és már napok óta tart az ügyrendi vita és mindenféle személyes kérdések előhánytorgatása, a nélkül, hogy magával az ügy érdemiével foglalkoznának. (Ellenmondások a szélsőbaloldalon. — Helyeslés a báloldalon.) A képviselő ur és a törvényhatósági bizottsági tagok, — nem tudom, ördögnek mondjam-e, amit falra festenek — légből kapott dolgokba kapaszkodnak, amelyekből egy szó sem igaz. Ha mármost a képviselő urak ilyenek után mennek, akkor ott sem vitának, sem komoly tárgyalásnak, sem megértésnek helye nem lehet. Nagyon kérném a képviselő urakat, ne az után menjenek, amit nemi a közgyűlési tereimben, hanem azon kivül beszélnek. (Jánossy Gábor: A pipázóban!) A városnál igen sok pletyka van, igen sok tendenciózus beállítás van az egyik részről épugy, mint a másik részről. Vannak, aikik fogékonyabbak az ilyenek iránt és jobbam a lelkükre, szivükre veszik ezeket, de ezek nem komoly dolgok, t képviselőtársam. Tessék az ügyet in m érit o tárgyalni, ez felvilágosításul fog szolgálni a nagyközönség részére és nem a turbulencia, mert turbulenciáival meggyőzni még senkit sem sikerült. (Propper Sándor: Milyen turbulencia? — Petrovácz Gyula: Csak verekedéseik vannak ott, semmi más!) Itt is csak ketten méltóztatnak abból a tálborból lenni és itt sem értik meg egymást a képviselő urak. Nem tudok ebben az ügyben bíiró lenni, mert igazán nem ide tartozik ennek az ügynek elintézése. Méltóztassék ezt az ügyet a főváros közgyűlési termében avval a komolysággal és méltósággal elintézni, amelyet Budapest székesfőváros közönsége joggal elvárhat. (Élénk éljezés és taps a jobb- és baloldalon.) Ami magát az ügy érdemét illeti, (Propper Sándor: Ne leckéztessen! Tessék érdemi választ adtad!) kijelentemi az igen t. 'képviselő urnáik, hogy a Községi Takarékpénztár alapítását a magam részéről semmiféle előzetes kikötéshez nem kötöttem. (Helyeslés.) Ebben a kérdésben előzetes álláspontot nem foglaltam el, (Helyeslés a baloldalon.) amit annál kevésbé telhettem, minthogy a kérdés elbírálása eddig elém sem került, mert nem is kerülhetett. Amint eddig, ugy a jövőben is, ebben az ügyben a közgyűlés szabad elhatározását mindem tekintetbem respektálni kivárnom, (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) és a széíkesfővárosnak ebbem a kérdésben, ugy, mint minden más, a törvény keretén belül hozandó) elhatározására befolyást gyakorolni nem kívánok. (Helyeslés.) Ezt tettem eddig, ezt fogom tenni ezután is, annak a jognak alapján azonban, amellyel engem az 1927. évi V. te. felruházott, ennek az ügynek elintézését: épugy, mint más ügyek elintézését, különösen amelyek vagyoni vonatkozásúak, a legbehatóbb vizsgálat tárgyává fogom tenni és a pénzügyminister úrral fogok ebben a kérdésben határozni. (Helyeslés jobbfelől.) Ezt tehát méltóztassék tudomásul venni. A képviselő ur eddigi működésemből is láthatta, hogy mindig ezt az utat követtem; nem tudom, miért méltóztatott imost felülni annak az állitásnak, hogy ebben az ügyben talán eltértem volna ettől az iránytól. Érdemben nem nyíl átkozhatom, mert nem ismerem az ügyét, de ha elém fog kerülni, legyen meggyőződve a képviselő ur arról, hogy én teljes odaadással és szeretettel a főváros ügyei iránt fogom ezt a kérdést elbírálni. (Helyeslés jobbfelől.) De figyelmeztetem az igen t. képviselő' urat is, akinek a városházán talán van befolyása: ebben a kérdésben igy dűlőre nem méltóztatnak jutni. Tessék keresni a módot arra, hogy ezt az ügyet megfelelően méltóztassanak elintézni. Ez az ügy rég kisért már a városházán — méltóztatott említeni, hogy 1907 óta — és még ma sem került dűlőre. Tessék a miodusokat megtalálni arra, hogyan lehetne ezt a kérdést egyétértő akarattal, megegyezéssel, jóindulattal megoldani, a főváros érdekeit szem előtt tartva. Ezt a magam részéről nem tartom lehetetlennek s ezért ne méltóztassanak engedni, hogy ez az ügy mellékvágányra kerüljön. Talán a képviselő urak is elősegítik, hogy mellékvágányra kerüljön, pedig a mellékvágányról a rendes vágányra visszahozni azután igen nehéz lesz. Maga az ügy vagyoni kérdéseinek elbürálásánál fogva nagyon komplikált, ugy hogy talán magálban a közgyűlésben is legfeljebb azok, akiknek szakértelmük vam ezekhez a kérdésekhez, birják talán eldönteni. De azon az utón, amelyen ma halad ez a kérdés, nem látom ezt megoldhatónak. A közgyűlés a többségi elv alapján van összeállítva és megalkotva. Tessék megengedni, hogy komoly tárgyalások során a többségi akarat érvényesüljöm. Ez alkotmányos jog, ez autonómikus jog, ás ha tisztelni kívánják az autonómiát, akkor erre az álláspontra kell helyezkedniök. (Ugy van! jobbfelől.) Mert ne csak önök felülről féltsék az autonómiát, hiszen nincs mit félteni tőlünk. Most én féltem a kisebbségtől. (Ugy vam! Ugy van! Taps a jobbés baloldalon. — Propper Sándor: Az a többség! A másik csak a kineveizettekkel többség!) Nem kötelességem a többségi 'akarat érvényrejiutását biztosítani azokkal az erőszakoskodásokkal szemben, amelyekkel a kisebbségnél esetleg találkozunk. Méltóztassék szavaimat ^ megfontolni. Mondom, nem ez az ut az alkotásra. Az ut az alkotásra ez: méltóztassék megtalálni az egyetértést, a megértést, mert enélkül nincs boldogulás. A képviselő urnák, aki a köizéletibem él, tapasztalnia kellett, hogy ezem az utón boldogulni nem lehet. Én erről a helyről figyelmeztetem a székesfőváros közgyűlését és minden egyes bizottsági tagját, hogy kellő odaadással és kellő komolysággal fogják fel ezt az ügyet, mert vétenek az autonómia ellen, ha nem ezen az utón haladnak. Én az autonómiát meg fogom védeni. Kérem válaszom tudomásul vételét. (Élénk helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon.) Elnök: A képviselő urat megilleti a viszonválasz joga. Gál Jenő: T. Képviselőház! Végtelenül sajnálom, die nem vehletem tudomásul ezt a választ. A mélyen t. belügymimister ur nem felelt kérdésemre. A mélyen t. belügyniinister ur közjogi kioktatást próbált adni az önkormányzat keretében működő törvényhatósági bizottsági ellenzéknek. (Petrovácz Gyula: Rá fér!) Az ellenzék meg fogja találni azt a választ és azt a hangot, amelyet erre a kitárni-