Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-151

Àz országgyűlés képviselőházának 151. államnak egy pénzügyi hatalmassága, a Pénz­intézeti Központ a felhatalmazást arra, hogy ilyen kijelentést tegyen ? Bocsánatot kérek, kell hogy megismerjék a dolgok lényegét. E közjogi aggály mellett, ame­lyet felemiitettem, fel kell még egyebet is emli­tenem. Közjogi aggályosság abban is van, hogy a főváros közgyűlési termében állandóan hirde­tik és — tudok rá állitani 10—20—30 fővárosi bizottsági tagot tanuként — a társalgóban és ma­gánbeszélgetésekben ~~ (Petrovácz Gyula : Szóval nem a közgyűlési teremben!) a kapacitálás állan­dóan azzal folyik: szavazzátok meg, mert máskép nem hajlandó a kormány a Községi Takarék­pénztárt engedélyezni, csak azon az áron, hogy ezt a bukott bankot szanáljátok. Nem hiszem ezt, lehetetlennek tartom és azért akarok alkalmat adni arra, hogy itt az ország szine előtt ez megcáfoltassék és a független elha­tározás létrejövetele ott a közgyűlés termében biztosittassék. Az Egyesült Fővárosi Takarék­pénztár szanálása kapcsán máris az történt, hogy a főváros másik pénzintézete, érdekeltsége, amely­nek 80%-ot meghaladó részvénye van. áldozatául esik ennek a szanálási műveletnek, de nemcsak a maga pénzügyi összetételében, nemcsak a maga élvezett kimagasló hitelképességében, hanem abban is hogy azok a kiváló tisztviselők történelmi nevek viselői akik ott alkalmazva voltak, már megkapták felmondásukat, elbocsáttatásukat azon a címen, hogy azoknak nyugdíjáról és eltartásá­ról kell gondoskodni, akiket majd az Egyesült Fővárosi Takarékpénztártól átvesznek. Elnök : Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy beszéd ideje lejárt, szíveskedjék beszédét befejezni­Gál Jenő: Mindössze 10 perc meghosszabbí­tást kérek. (Felkiáltások : Megadjuk !) Elnök : Ugy veszem észre, hogy a t. Ház a meghosszabbítást megadja ! Gál Jenő : Ennek az Egyesült Fővárosi Ta­karékpénztárnak évi üzleti jelentései itt fekszenek előttem. Évtizedeken keresztül a legtiszteletre­méltóbb intézetek egyike volt. Üzletmenete sza­bályszerint komoly és olyan ügykezelést mutatott, amely konzervatív komoly pénzkezelés és az idegen vagyonra való lelkiismeretes ügyelés képét mutatja Elnöke egészen a múlt esztendeig Berzeviczy Albert, valóságos belső titkos tanácsos ur volt, felügyelő-bizottsági tagjai között helyet foglalt Pékár Gyula országgyűlési képviselő ur és jelenleg is helyet foglal Platthy György képviselő ur, 1927-ben az évi jelentés szerint ragyogó mérleg állott rendelkezésre. 1927-ben az üzleti jelentés még azt mutatta, hogy az idegen tőkék ott lelki­ismeretesen őriztetnek, gyümölcsözőleg kezeltetnek és alig egy fél év leforgásával ezen üzletig jelentés után történt egy nagy Összeomlás ; történt egy­szerre millió és millió pengőnek elherdálása és elpusztítása, történt könnyelmű üzletek leleplezése, történt vidéki vállalkozások keretében pénzek elvesztése. A kormány tehát segítségére sietett az intézetnek. Ez ellen nem is teszek én most kifogást, ezt meg lehetett próbálni, de mi történt ? A segít­ségül adott 6 millió pengőt kitevő összea, vagy még valamivel több elveszett, nem szanálták vele az intézetet. Majd talán a birói eljárás, amely folyamat­ban van, módot és alkalmat ad rá, hogy meg­ismerjük a dolgot, és mivel ez a bűnvádi eljárás az egyedül hivatott ennek kiderítésére, szükséges volna vétót mondani és megállítani azt a lejtőn való hanyatlást és lezuhanást, amely az ilyen pénzügyi műveletek nyomán keletkezik. Mi szük­sége van államnak és városnak arra, hogy egy ilyen beteg üzemhez való csatlakozásból teremjen elő a városnak egy egészséges pénzügyi vállal­ülése 1928 március 28-án, szerdán. 373 kozása ? Mi szükség van ennek hangoztatására, mi szükség van ilyen látszat teremtésére? Azt hiszem, hogy ennek az országnak pénzügyi kon­szolidációja attól függ, hogy a kormány és a város mennyiben járnak közre a konzervatív és komoly pénzügyi és közigazgatási hatóságok szétválasztásában, megteremtésében. E nélkül ugy, amint ma délelőtt hallottuk, milliók vándorolnak bizonyos intézmények felsegitésére és azokról elszámolást nem látunk. Nem engedjük meg, hogy a köztudatba men­jen az a föltevés, hogy itt az egész művelet csak arra szolgál, hogy ne kelljen nyilvános szám­adást adni a bíróság előtt arról, hogy mitörtént ezekkel a pénzekkel. Meggyőződésem, hogy egy­részt az által, hogy a mélyen t belügyminister ur megcáfolja azokat a kitételeket, amelyek a Pénzintézeti Központ felterjesztéséből átvétettek a fővárosi tanács javaslatáoa, másrészt az által, hogy megnyugtatja a mélyen t. képviselőházat és az egész magyar közvéleményt az iránt, hogy előzetes jóváhagyás a kormánytól nem kérhető s nem? kapható, ott ahol az önkormányzati jogok tiszteletbentartásáról van szó, csak tisztázódnék a helyzet, különben a hatásköröknek ilyen össze­tévesztésével, ilyen feldulásával jogbizonytalanság és a tekintélybe és az önkormányzat tiszteletébe vetett hitnek olyan megdöntése következhetik be, hogy az egyik dolog a másikba fonódva súlyos közgazdasági és alkotmányjogi válságokba sodor­hat bennünket. Ne méltóztassék azt hinni, hogy a főváros törvényhatósági bizottságában az obstrukciós vita azért született meg, hogy kellemetlenkedni aka­runk a kormánynak, ellenkezőleg azért született meg, hogy a kormány törvényes jogának tiszte­letbentartásával és ennek az érdeknek megóvásával megmutassuk, hogy az ilyen képtelenségeknek ilyen becsempészése nem lehet sem a kormány, sem a törvényhatóság szándéka. Én ezért azzal a tiszteletteljes kéréssel for­dulok a mélyen t. belügyminister ur jogérzete és törvénytisztelete elé, méltóztassék megnyugtató választ adni arra, hogy kitalálás az, amely az ő mélyen t. személyéhez és elhatározásához és rész­ben ezen keresztül a mélyen t. pénzügyminister ur jóváhagyásához is azt a kijelentést fűzte, mintha itt a Pénzintézeti Központ a kormánytól, a pénzügyminister úrtól felhatalmazást kapott volna, hogy ezt a szanálási műveletet a községi takarékpénztár engedélyezésével kapcsolatban juttassa tudomásra. Ezt lehetetlennek tartom és épen ezért tisztelettel kérem a mélyen t. belügy­minister urat, kegyeskedjék ebben a tekintetben megnyugtató és a törvénynek megfelelő választ adni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : A belügyminister ur óhajt válaszolni­Scitovszky Béla belügyminister: T. Ház! Egészen röviden kívánok a képviselő ur inter­pellációjára válaszolni. Előrebocsátom, csodál­kozom azon, hogy a képviselő ur ezzel az inter­pellációval a Ház elé jött. Az ügy nem ide tartozik, Nem tudom megakadályozni a képviselő urat, hogy interpelláljon, joga van bármilyen kérdésben interpellálni, de nem tartom helyesnek, hogy amikor egy ügy az autonómia előtt van, akkor ez a kérdés magában a Házban pertrakta Itat­tassák. (Ugy van ! Ugy van ! — Petrovácz Gyula : Innen akart segítségére lenni az obstrukciónak!) ami még annyival is különösebb, mert ha akár a parlamentarizmus, akár az autonómia törté­nelmét tanulmányoznám, a kormány érdekében obstrukciót nem találnék. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) Ez volna az első unikum, hogy a kormány érdekében obstrukció történjék. (Gál Jenő : Még a Gladstone idejében is volt obstrukció, pedig az csak elég törvényes kormány volt!)

Next

/
Thumbnails
Contents