Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.
Ülésnapok - 1927-151
372 Az országgyűlés képviselőházának hagyta azzal, hogy az alapszabályok hozzá terjesztessenek fel. 1907-ben 1221. szám alatt ugyancsak közgyűlési határozattal felállíttattak az alapszabályok és ezek f elterjeszttettek az akkori mélyen t. belügyminister úrhoz. 1907. óta egészen a háború kitöréséig többször sürgette a törvényhatósági bizottság, régi szép és jó békeidőben, amikor a pénzügyi nyugalmi helyzet, amikor a pénznek stabilitása, amikor a hitelviszonyok rendezettsége szükségessé tette, hogy a község hiteltigénylő polgárai bankhitelektől függetlenül olcsó és megfelelő kölcsönben részesülhessenek, amikor iparpártolás és kereskedelempártolás itt ebben a fővárosban a hiteligények olcsóbb kiszolgálását tette szükségessé, sürgette, hogy ezeket az alapszabályokat a belügyminister hagyja jóvá. Esztendőkön keresztül hiába folyt a sürgetés, nem hagyta jóvá, illetőleg nem érkeztek vissza az előbb idézett szám alatt felterjesztett közgyűlési határozatok. A háború ideje alatt megszűnt ez a sürgetés. A főváros közönsége belátta, hogy az idő nem alkalmas arra, hogy a pénzintézetek alapitásával megterheltessék a főváros, amely még a saját kötvényadósságait sem tudja törleszteni. Ennélfogva megszűnt a sürgetés a mélyen t. belügyminister urnái. Néhány hét előtt egyszerre, minden bevezetés nélkül, anélkül, hogy a főváros autonóm törvényhatósági bizottsága bármiféle kezdeményező lépést tett volna, a tanács egy jelentéssel járult az önkormányzat törvényhatósági fóruma elé. 1928. március 10-ikén a Pénzintézeti Központ egy levelet intézett a Budapesti Takarék- és Vásárpénztár Részvénytársasághoz, amelyben egy ajánlatot tett, amelynek értelmében a reábízott törvényes teendők közepette szanálni kivánja a válságba jutott Egyesült Fővárosi Takarékpénztárt s egyúttal a Községi Takarékpénztár alapítására ajánlatot tesz. (Petrovácz Gyula: Nagyon helyes!) T. Közgyűlés, hogy mennyiben helyes, azt meg fogjuk látni. (Madarassy Gábor: T. Ház! — Petrovácz Gyula: Most nem közgyűlésen vagyunk!) T. Képviselőház! A főváros tanácsa a következő záradékkal terjesztette a közgyűlés elé ezt a kérdést. Ez az, ami Petrovácz t. képviselőtársamat megnyugtathatja aziránt, hogy én ezt, a főváros önkormányzati ügykörébe tartozó kérdést miért hozom ide a mélyen t. Ház elé. (Halljuk ! Halljuk !) A főváros tanácsa akképen ajánlja ennek a Községi Takarékpénztárnak az Egyesült Fővárosi Takarékpénztárral junktimban való felállítását (olvassa) : «A magyar királyi kormány hajlandó a jelen tárgyalási alapon a Községi Takarékpénztár intézményének létesítéséhez a jóváhagyást megadni.» (Petrovácz Gyula : Nagyon helyes ! — Helyeslés a baloldalon.) Bocsánatot kérek, az első kérdés tehát az a közjogi aggodalom, ami miatt ide a törvényhozás szine elé lépek és azt mondom: milyen jogon lép a Pénzintézeti Központ egy javaslattal a főváros tanácsa elé, felszerelve egy belügyministeri olyan előzetes biztosítékkal, amely az önkormányzati joggal, az autonóm fővárosi testületnek törvényben biztosított jogával össze nem egyeztethető ? Legyen szabad épen arra hivatkoznom, — és ezt különösen kiemelem, — hogy a jelenlegi mélyen t. belügyminister ur soha egy alkalmat sem mulasztott el, — dicséretére legyen mondva, — amikor nem hangsúlyozta volna, hogy a főváros önkormányzati szerveinek, különösen közgyűlési akaratának független, minden befolyástól ment megnyilvánulását tiszteletben kivánja tartani és e tekintetben nem is volt soha panasz a belügyminister ur ténykedéseivel kapcsolatban. Méltóztassék tehát megengedni, hogy objektive rámutassak, én hajlandó vagyok feltételezni, hogy il. ülése 1928 március 28-án, szerdán. a mélyen t. belügyminister urnák nincs része e köz jogellenes kijelentés meglételében. (Petrovácz Gyula : Miért közjogellenes 1) Bocsánatot kérek, oly rövid az interpellációm előterjesztésére szánt idő, hogy nem akarok közjogi kitanitásokkal foglalkozni. Köz jogellenes azért, mert az autonómiának alkotnaányszerü alaptétele az, hogy a kezdeményezés és elhatározás jogát csak a legfőbb felügyelet jogkörével lehet korlátozni. Előzetes intézkedéssel, jóváhagyással és ama reménynek csillogtatásával, hogy a belügyminister jóakarata és elhatározása meg van nyerve, ezt nem lehet és nem szabad megtenni. Ezt én a kormányzat törvényszerűsége érdekében hozom ide és terjesztem elő. (Petrovácz Gyula : Helyes előrelátás !) Engedelmet kérek, van ennek a kérdésnek egy másik oldala is. Ha már megtörténik az, hogy egy szere, mint Zeus fejéből Pallas Athéné, kipattan az Egyesült Fővárosi Takarékpénztárral kapcsolatos nagyszerű szanálás és Községi Takarékpénztár, akkor a Pénzintézeti Központnak ezt a lépését a törvényesség szempontjából ugyancsak vizsgálnom kell, mert ennek a közjogi szabálytalanságnak létrehozásában elsősorban ennek a törvényes szervnek van része, amelyet az 1920: XXXVII. tc.-ben állítottunk fel. A Pénzintézeti Központ ebben az előterjesztésében önmagát dicsérve mondja el, hogy a szanálás műveletét miért és hogyan akarja. Azt mondja : »azért terjesztjük elő ezt a javaslatot, mert közreműködést vállaltunk az iránt, hogy az Egyesült Fővárosi Takarékpénztár ügyét egészséges alapra helyezhessük.« Engedelmet kérek, méltóztassanak most az összefüggést meglátni. Egy beteg pénzintézetet akar lábraállitani. (Petrovácz Gyula : Ez a feladata neki !) Bocsánatot kérek, ha ez a feladata, ezt végezze el maga, de ne a főváros pénzén, ne a főváros szavatosságával és ne az autonómia kijátszásával. (Petrovácz Gyula : Az alkalmat meg kell ragadni !) Olyan alkalmat szabad csak megragadni, amely közérdekű. (Petrovácz Gyula : Ez is közérdekű !) Ugy látszik, a mélyen t. képviselő ur nem ismeri a törvényt, amellyel a Pénzintézeti Központ felállíttatott és nem ismeri a Pénzintézeti Központ alapszabályait. Azt mondja a törvény, hogy csak a pénzügyminister megbizása alapján vehet részt közhasznú és közérdekű vállalkozásokban. Nem megyek most tovább, de kérdem a mélyen t. Ház minden egyes tagját, hogy miféle közérdek és közhaszon van abban, hogy egy pénzintézet, amelynek tönkre jutását bűnvádi eljárások tarkitják debreceni vállalkozásainak formájában, amely ellen jelenleg is bűnvádi eljárás folyik ama pénznek elherdálása miatt, amelyet az Egyesült Fővárosi Takarékpénztár alaptőkéjéből, forgótőkéjéből Debrecenben könnyelmű vállalatokba fektettetett be, ilyen módon szanáltassék 1 Szabad-e és lehet e a kormány előzetes jóváhagyását megcsillogtatni olyan ügy mellett, amelynek árnyékában egy bűnvádi eljárás húzódik meg? Én ezt nem hiszem. Sokkal többre tartom a mélyen t. belügyminister ur általánosan tisztelt személyét és a közhatóság tekintélyét, semhogy megengedhetőnek tartanám, hogy a Pénzintézeti Központnak jogosultsága lett volna meghirdetni ezt az előzetes jóváhagyást. Jogosultsága lett volna megírni és lenyomattatni azt, hogy neki oka és joga van azt hinni, hogy a magyar kormány hajlandó a »jelen tárgyalási alapon«, vagyis azon a tárgyalási alapon, hogy az Egyesült Fővárosi Takarékpénztárt szanálja, ezt az ügyet dűlőre juttatni. Ama szomorú gazdasági viszonyok közepette, amelyet arról az oldalról a költségvetési vita során oly ékesen, oly szókimondással és bátor lendülettel hirdettek meg, honnan veheti és honnan veszi az