Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-150

292 Az országgyűlés képviselőházának folytathassanak és házhelyükön házat építhessenek«. Ezenkívül betérjosztem a következő határozati javaslatot (olvassa): »A Képviselőház utasitja a kormányt ,hogy terjesszen elő törvényjavaslatot az 1927: XXI. te. a balesetés betegségbiztosítási törvény hatályának a mezőgazdasági munkásságra való kiterjesztéséről«. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A földmunkások szociálpolitikai ügyeit a földmivelésügyi ministerium intézi. A földművelésügyi ministerium szelleme, iránya természetszerűleg annak az agrárius szellemnek felel meg, amellyel Magyarországot kormányozzák. A mezőgazdasági munkásságról külön törvények intézkedtek eddig is és ezt az állapotot továbbra is fenn akarják tartani, pedig ez az állapot nem tartható fenn. Először is meg kell állapítani ezt a tényt, nem ugy, mint Neubauer képviselőtársam tette, aki a múlt héten előttem beszélt és aki arra utalt, hogy igenis, a mezőgazdasági munkások szociálpolitikájával nem lehet olyan mértékben foglalkozni, hogy a mezőgazdasági népességre nem lehet a szociálpolitikának azt a mértékét kiterjeszteni, amelyet az ipari munkásságra kiterjesztenek. Ez az álláspont nem tartható fenn tovább, ez az álláspont csak annak a rideg, egyoldalú feudális szellemnek szüleménye, amelyet sajnos még a kisgazdaképviselők is képviselnek, holott ha fajukhoz ragaszkodnának, ha fajukat szeretnék, arra az álláspontra kellene helyezkedniük, hogy itt mezőgazdásági és ipari munkás között különbség ne legyen, hogy a mezőgazdasági munkásra is kiterjesztessék a munkásbiztositási törvény minden rendelkezése a betegség, a baleset elleni biztositaß, a rokkantsági biztositás is. Mindezeket ugy kellene megalkotni, hogy egyetemlegesen kiterjesztessenek az ipari, mezőgazdasági rétegek, a kisipari, kiskereskedelmi, mezőgazdasági emberek, a kisbirtokosok részére is. Ez volna az egyetlen helyes megoldás, a helyes koncepció, amellyel Magyarországon a népbiztcsitást elő lehetne segiteni. Ez az egyetlen elgondolás, amellyel a magyar népet, a magyar falut a kultúra színvonalára, lehetne felemelni, ez volna az egyetlen helyes megoldás, amelylyel a magyar falu közegészségügyét elő lehetne mozditani. Mégis mit látunk? Azt látjuk, hogy ezt is külön akarják megcsinálni. A betegség-és balesetbiztositásról szóló törvényjavaslatnál mi kifejtettük álláspontunkat, de a Ház elzárkózott az elől. Azt követeltük hogy a mezőgazdasági munkásságra, a mezőgazdasági népességre is terjesztessék ki a betegség- és balesetelleni biztosításról szóló törvény rendelkezése. Azt követeltük, hogy együtt alkottassák meg ez a kettő. Mármost azt látjuk, hogy nagyon fura helyzet az., hogy két vagy három mínisteriumban kezelik a különböző ügyeket. A kereskedelemügyi ministernek vannak szociálpolitikai ügyei, a földmivelésügyi ministeriumnak vannak szociálpolitikai ügyei és van egy népjóléti és munkaügyi ministeriumunk, amelyhez tartozik a szociálpolitikai ügyeknek legnagyobb része, ide tartozik a népegészségügy. (Kun Béla: A sok bába között elvész a gyermek!) Ugy van, a sok bába között elvész a gyermek. Az ipari, kereskedelmi, közlekedési vállalatokban alkalmazott munkások szociálpolitikai ügyei a népjóléti ministerium hatáskörébe tartoznak, mig a földmivelési, népjóléti ügyet ott akarják hagyni továbbra is a földmivelésügyi mínisteriumban. Én ezt helytelenítem. Már csak azért is helytelenítem, hogy a földmivelésügyi ministerium intézze a szociálpo150. ülése 1928 március 27-én, kedden. litikai ügyeket, mert van népjóléti ministeriumunk, amely ezeket az ügyeket összesíti. (Propper Sándor: Csak népjótétünk nincs!) Ha semmi mást nem veszünk, (Zaj a balközénen.) ha semmi más szempontot nem veszünk... (Propper Sándor: Még egyetlen egyeztetési tárgyalást nem vezetett a népjóléti.) Ha semmi más szempontot nem vesszünk, mint az adminisztrációt, (Propper Sándor: Csak a címében van népjólét!) tessék elképzelni, az állam átvette a munkásbiztositási intézmény adminisztrációját, látják a költségvetésből, hogy ez milyen terhet jelent az államra. Ha a mezőgazdasági népesség biztosítását külön tartják fenn. akkor ez is egy nagy adminisztrációt kivan. Igen, de a fő baj nem ebben van, ez még nem olyan baj szerintem. A fő baj abban van, hogyha van munkásbiztositó intézmény, van betegség, rokkantság, öregség esetére szóló biztosítás, van balesetelleni biztositás, akkor csináljunk egy becsületes népbiztositást, egyesitsük az egészet, vonjuk össze az egészet a népjóléti ministeriumba, egy ministerium hatáskörébe. (Helyeslés a baloldalon.) És ne aszerint ítéljék meg majd a kérdéseket, hogy valami nagy agráriusnak tetszik-e vagy nem tetszik a népjóléti ministerium intézkedése, jó-e vagy nem jó ez a szociálpolitikai intézkedés. Induljuk ki a népvédelemből, a népegészségügyből és legyen egy népegészségüigyi ministeriumunk, a népjóléti ministeriumibam öszr szesitsük az összes ilyen természetű ügyeket. Mert ezt függetleníteni kell a többi ministeriumunktól. A kereskedelemügyi mínisteriumban rögtön volt annyi oikossági, hogy azt mondotta: igen, tessék átvenni és csinálja ezt a munkaügyi és népjóléti minister. Ha megcsinálhatja és elvégezheti ezt, akkor miért nem lehet ugyanezt megcsinálni a földmivelésügyi mini s ter iümmal? (Helyeslés a baloldalon.) Miért kedl^ a földmivelésügyi ministeriumnál a nagy agrárius érdekeket szem előtt tartani és miért kell ezen keresztül meglesd nál ni a dolgot? Schandl államtitkár ur azután, aki most egy nagyszerű állásba evezett el, azt mondotta, hogy nem is kell a mezőgazdasági munkásságnak betegség elleni biztositás. baleseti biztosítás, egyszerűen lekicsinyelte a mezőgazdasági népesség biztosítását. Uraim, amikor itt egykéről beszélnek, amikor szociálpolitikai kérdéseket rángatnak itt némelykor elő, iákkor lelkükbe szállnak az urak egyszerre, de mindig elfelejtik ezt, amikor intézkedésről, védelemről volna szó. Itt vagyunk egy megtört ország, a mezőgazdasági népességnek nagy száma van itt, amelyik nem tud elhelyezkedni ebben az országban és panaszkodunk, hogy a tuberkulózis ott van a falun, ahol levegő, ahol napfény van, pusztítja a magyarság széles rétegeit. Ha ezt tesszük, akkor a népvédelmet kellene szem előtt tartanunk és olyan szociálpolitikát kellene inaugurálnunk, amely alkalmas arra, hogy ezt iá népet meg is védje. Nem abból a. szempontból kell kiindulni, hogy igen, de ezt az agrár rétegek nem bírják el ugly, mint ahogy elbírják az ipari rétegek. Ezen a szemüvegen és ezen a gondolkodáson keresztül természetes nem lehet csinálni jó munkásvédelmet és jó szociálpolitikát. Erre vonatkozólag beterjesztem a következő határozati javaslatot (Halljuk! Halljuk! — Olvassa): »A képviselőház utasitja a kormányt, hogy a szociális vonatkozású ügyeket — beleértve a mezőgazdasági munkások, állami üzemek, uigymint az állami dohánygyárak, Máv. gépgyár, Máv. bányák, posta stb. munkásainak ügyeit is —,