Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-150

Az országgyűlés képviselőházának 150. ülése 1928 március 27-én, kedden. 289 ellen azért, mert a kormány ezt az intézményt csak saját uralma és egy osztály uralma érde­kében tartja fenn. Ott, ahol nincs titkos válasz­tójog-, nincs sajtószabadság, nincs egyesülési és gyülekezési jog, ahol ezt törvény mindenki számára egyenlően nem biztosítja, nincs igazi alkotmányosság, nem lehet igazi alkotmányos­ság. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hogy mennyire így van,, azt nálunk legjob­ban bizonyítja az egy párt rendszere, legjob­ban bizonyítja az., hogy Magyarországon ilyen választójogi eljárás mellett ezzel a választó­joggal csak egy kormánypárt lehet, csak egy párt lehet, amely a parlamentet és az, országot kormányozhatja. Más párt itt nem érvényesül­het. (Forster Elek: Akár a szocialista uralom alatt!) Kérem azok nem voltak uralmon. (Zaj és ellenmondások.) Ne felejtse el t. képviselő­társam azt, hogy önök tönkretették az országot a háborúval. (Nagy zaj és élénk ellenmondások a jobb- és a baloldalon.) itt csak pusztulás volt, csak romok voltak, semmi más nem volt, mint rom, rom és rom az összeomlás következtében. (Folytonos zaj a jobboldalon és a középen. — Forster Elek: A szociális termelés eredménye. Elnök: Csendet kérek! Farkas István: Ne felejtsék el, hogy a ro­mokat sem hagyták felépiteni, pedig módjuk lett volna rá, — amint beszélni fogok róla — de az volt a céljuk, hogy az októberi de­mokrácia ne tudjon itt megerősödni, mert ir­tóztak az októberi demokráeiótój (Farkas Ele­mér: Attól a demokráciától irtózik mindenki! — Petrovácz Gyula: Választási népbiztos volt a képviselő ur!) Nem voltam semmiféle nép­biztos. (Petrovácz Gyula: Az ön aláirásával jelentek meg a választási felhívások!) Az le­het. (Forster Elek: Aki nem ment el sza­vazni, iakar éhenhalt! — Farkas Elemér: Ki­csúfolása volt a demokráciának az az október! — Propper Sándor: Benne voltak az urak mégis nyakik! — Farkas Elemér: Kicsodái — Porpper Sándor: Majd rájuk olvasom. Külö­nösen ia kersztényszocialista párt volt benne a íeje búbjáig! — Zaj). Elnök: Csendet kérek. képviselő urak! (Propper Sándor: A fejük búbjáig voltak benne önök. Az önök vezére énekelt a láng­eszű istennőről, Vass József.) Propper képvi­selő urat kérem, méltóztassék csendben ma­radni. Farkas István: Egészen nyugodtan, tár­gyilagosan lehet megállapítani azt, hogy ahol a választási rendszer és a választójog olyan, mint nálunk, ott csak egy pártrendszer lehet, — hivatkozom Nagy Emilre és azokra, akik külföldön szintén emiatt kaptak szemrehá­nyást, — ott csak felülről kikényszeritett párt­tal lehet kormányozni. Ez lehet a kormány érdeke, de nem az ország érdeke. Nem az or­szág érdeke, hogy olyan rendszer legyen, hogy csak egy párt jöhessen ki az urnából. Hol van akkor a parlamenti váltógazdaság elve? (Propper Sándor: Olaszország és Magyaror­szág!) Elemi feltétele a parlamentarizmusnak, hogy parlamenti váltógazdaság legyen, (Kál­mán István: Önök miért vannak ellene a váltó ­gazdaságnak?) hogy a kormányzópártot fel­válthassa egy másik párt. (Simon András: A maguk kongresszusán ugyanez a kifogás ma­glik ellen.) Ott lehet kritizálni, ott a többség dönt, nem ugy, mint maguknál. (Zaj.) Engem a képviselő urak nem akadályoznak mes: ab­ban, hogy beszédemet elmondjam, (Simon András: Nem is akarjuk! — Peidl Gyula: Akarni épen akarnák!) Utalok arra, hogy a parlamenti váltógazdaság az ország érdekében álló követelmény, mert hiszen az egy-párt rendszer korrupciót jelent, (Peidl Gyula: Ez igaz!) Ahol kinevezik a képviselőket, ahol nincs egy másik párt, amely átvehetné a kor­mányt, ott nem lehet más, mint korrupció. Erőszakkal hozzák létre a többséget, amelyet ki kell elégíteni, • tartani kell, etetni kell, ter­mészetes^ tehát, hogy ezt a közélet bánja meg. Beszéltem már a fővárosnál folyó ügyről; annak háta mögött is politikusok állanak. Azért kell megvenni egy döglött lovat és rá­tenni ia fővárosnak egy arany patkót, mert a politika igy kívánja. (Ugy van! a szélsőbal­oldalon.) Mire való ez? A közület, az összeség fizeti meg ezt a terhet, mert áthárítják adók alakjában a közönségre. A ministerelnök ur is érezte, hogy ez furcsa helyzet, - mert míg januári beszédében nagyon kiruccant, aminek következtében össze­hozták a» úgynevezett elnöki tanácsot, addig már március 4-én debreceni beszédében cáfolja azt az állítást, hogy itt csak egy kormányrend szer lehetséges, holott a minister elnök ur sze­rint igenis, meg lehet buktatni a Bethlen-kor­mányt. Azt mon!dja: »Neim áll az, hölgy a Bethlen-kormányt nem lehet megbuktatni, mert nincs mit a helyébe tenni. Ez nem felel meg a valóságnak, mert mindig rendelkezésre állnak oly férfiak, akik képesek a nemzetnek kielégítő szolgálatokat tenni.« A ministerelnök ur mtaga is érzi, hogy helytálló az a vád, amely elhangzott külföld­ről és belülről, hogy a kormányzati rendszer., annak választási rendszere kizárj ci ti parla­menti váltógazdaságot. Ezt künn hibának lát­ják, tehát itt is változtatni kellene, de a dolgo­kon önök változtatni nem akarnak. Nincs olyan ország a világon, ahol az egész közélet, az em­berek, a; lakosság összessége egy véleményen volna, hiszen az emberek folyton világszemlé­leteken keresztül nézik a dolgokat; pártok,^ fel' fogások, törekvések vannak, amelyeknek érvé nyesülést kell engedni, mert ha a föld alá fojt­ják, azért nem szüntetik meg ezeket a felfogá­sokat, mert ezek adva vannak a társadalom struktúrájában, a történelem fejlődósében és ezeknek érvényesülést kellene adni épen a parlamentafríznius 1 , az 'alkotmányossági nevé­ben. Nálunk ez nem lehetséges, pedig az állami életben, a parlamentáris keretek között ezek­nek a felfogásoknak érvényesülniök kellene. (Kálmán István: A nemzeti felfogásnak kell érvényesülnie!) Látjuk a miultból. Németország erecje, fellendülése a háború előtt abban volt, ho(gy a szocializmusnak, az emberi szabadság­jogok kiterjesztésének utat nyitott, nem 1 ugy, mint nálunk, lahol ezeket rendőri üggyé tették, ahelyett, hogy odaláncolnák az embereket jog­gal, szociális vonatkozásokkal az állami élet­hez, mert 'akkor nem lehetne őket elagitálni, nem mennének el az országból, szivesebben élné­nek, dolgoznának itt. Ma tehát nincs lehetőség ama, hölgy Magyarországon a parlamenti váltógazdaság érvényeisüljön, mert ezt kizárja a kormányzati rendszer a mostani választójog terjedelme és eljárási rendje. Egypártrend­szer azonban csak ott van, ahol diktatórikus a kormányzás. Csak Olaszországban. Oroszországban és Spa­nyolországban van egypálrtrieindsizerl tmláshbil mindenütt megvan a lehetősége annak. hogy a pártok kormányokat buktassanak és uj pár­tok uj felfogású kormányokat hozzamaik létre. Ez az Igazi nairlamentárizanus, csak igv érvé­nyesülhet a parlaimentárizmus és ott. ahol igy érvényesülhet a parlament élete, ott azután van is szilárdság.

Next

/
Thumbnails
Contents