Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-149

278 Az országgyűlés képviselőházának 149. ülése 1928 március 23-án, pénteken. igyekszik ma bizonyítani és érvényesíteni. Annyira áll ez, hogy valósággal összezavarják az egész matériát és tulaj donképen senki sem tudja, hogy mi itt a helyes, mi itt az igazság. Nem lehet győző és nem lehet legyőzött, csak az lehet, hogy ki milyen nagy befolyással tudna érvényesitemd esetleg a imiaga szemponttiámak megvalósítását. (Ügy van! a Jobboldalon) Ez­zel szemben nagyon is szükséges lenne az OD­jektiv szempontoknak érvényesítése és érvénye­sülése. Megnyilvánul, ez é részletek szempontjából akkor, amikor már nemi az egyes érdekkörök, hanem közületek és kormányok veszik foglal­kozásuk, munkájuk körébe az úgynevezett kon­junktúra kuitiatálst!. aimeily konjunktúra kuta­tásinak feladata objektiv adatokkal sízolgálni arra nézve, hogy mi ebben az összekuszált és nehéz helyzetben az igazság. De hogyha a részletekbe nem megyünk bele, rá kell mu­tatni, hogy néhány nagy és abszolút köz­gazdasági igiaziságTÓl azok közül, mjelyekre a háborúban azt mondták, hogy elvesztették igazságukat és érvényüket, épen a legnehezebb háború utáni viszonyok között kellett minden­kinek meggyőződnie, és bebizonyult, hogy ezek olyan abszolút igazságok, amelyeknek hatálya alól kitérni nem lehet s amelynek érvényesülé­sét nem lehet megszüntetni. Épen azok az igazságok ezek, amelyek e tekintetben a gazdasági helyzet kialakulása és a gazdasági helyzet javításának lehetőségei szempontjából érvényesültek. Mert akármit is beszélnek különböző nemzetközi és szüfcebb­körü összejöveteleken, akármit irnak könyvek­ben, mégis az a valóság, hogy a nagy általá­nosságban a világgazdaságban a szabadver­seny érvényesül és ennek kell magát alávet­nie a termeléssel foglalkozóknak. Ebben a sza­badversenyben kell az illető termelőnek az általánosan érvényes feltételek mellett érvé­nyesülnie, vagyis termelékenyen és ugy kell termelnie, hogy azután termelése a világgaz­dasági forgalomba tényleg be is kapcsolód­jék és elhelyezkedjék. Ehhez pedig, a verseny­képesség az első és legfőbb szempont. Ez a versenyképesség még a legkülönbözőbb vá­mokkal, országhatárokkal és más mesterkedé­sekkel szemben is érvényesül ab'ban a, tekintet­ben, hogy aki el akarja termeivényét he­lyezni, annak a legolcsóbban kell piacra hoz­nia. A legolcsóbb termelőnek, annak aki ter­ményét legolcsóbban adja, nem kell különböző mesterséges eszközökhöz nyúlnia arranézve, hogy azt elhelyezze, különösen akkor, hogyha tömegtermelési cikkekről, a mi szempontunk­ból elsősorban mezőgazdasági termékekről van szó. Ilyen esetben nem kell mesterséges eszközökhöz nyúlni, mert hogyha a termelő állja árban a versenyt, termeivényét el fogja tudni helyezni. Ha ennek az általános, generá­lis feltételnek meg tud felelni, csak akkor jön­nek azután azok a tényezők, amelyek az ő helyzetét e mellett,a feltétel mellett még emelni alkalmasak, még javitani képesek. Ezek pedig: először az, hogyha ő jobbat termel, mint az, aki neki a világpiacon a versenytársa, s az­után az, hogyha ő többet produkál, amikor azután természetesen ugyanazon az áron is nagyobb bevételre tesz szert. Mindez természetesen a nemzetközi forga­lom szempontjából lényeges és a mi mai pro­blémánk szempontjából különösen a mezőgaz­daságra nézve feltétlenül áll, mert hiszen ex­port-állam vagyunk, nekünk exportálnunk kell és nekünk épen az a problémánk, hogy nem tudunk eléggé olcsón termelni, ennek követ­keztében, ha többet termelünk, azt sem tudjuk elhelyezni. Vannak hibák abban a tekintet­ben is, hogy nem termelünk olyan jól, mint kellene, mert ha jói termelnénk minőségben, abban az esetben az elhelyezés mindenesetre árban is, de lehetőség szempontjából is köny­nyebb lenne. A kormányzatnak ezekkel a problémákkal szemben, amelyek a gazdasági lehetőségeken könnyitenek, nehéz a helyzete és nincsenek kor­látlan lehetőségei. Abban a tekintetben, hogy a kormány tegye lehetővé a többtermelést^ nyil­vánultak már meg intézkedések, mint például a műtrágyakiosztással, a vetőmagnak a kiosz­tásával, amely szintén többtermelést jelent, továbbá a szakoktatás terén, a lehetőségek azon­ban mindenképen meglehetősen csekélyek eb­ben az irányban. Még talán valamivel többet lehet tenni a minőség tekintetében való több­termelés érvényesítésében. Itt talán azt mond­hatom, — és azt hiszem, mindenki egyet fog velem érteni — hogy némely tekintetben erősen hátra vagyunk a külfölddel szemben és azt nagy mértékben érezzük. Csak példaképen hozom fel a bor-problé­mát, amely nemcsak elhelyezési probléma, ha­nem minőségi probléma is. Mert abban az eset­ben, ha mi ugy tudnók elhelyezni borainkat, mint a portugálok a Port-wein-t, — amelyet olyan mennyiségben isznak meg angol-szász embertársaink, hogy tulajdonképen elképzelhe­tetlen, hogy az olyan mennyiségben meg is termett légyen — abban az esetben nekünk nem lenne nagy problémánk a mi bortermésünk el­helyezése és értékesítése. Elsősorban minőségi intézkedésektől és azoknak a legerléyesebb és legenergikusabb érvényesítésétől függ az, hogyha valami féle javulást bortermésünk ér­tékesítése terén a jövőben elérni akarunk. Hasonlóképen állunk annak a problémának szempontjából is, amely, ugy látom, most kezd előtérbe kerülni mezőgazdasági körökben, és amely a tejtermelés és a tejtermékek értékesí­tésének problémája. Nincs időm ezzel a kérdés­sel kimerítőbben foglalkozni, de kétségtelen, hogy ugy e téren, mint például magának a szemtermésnek értékesítése és elhelyezése terén is nagy feladatok előtt áll a kormányzat a mi­nőség biztosítása és előmozdítása tekintetében is és az ezekre vonatkozó intézkedéseket a leg­energikusabban kell érvényesiteni, mert addig e téren a bajokat elhárítani nem fogjuk tudni. A legtöbbet a kormányzat talán mégis ab­ban a tekintetben tehet, hogy nemzetközi vi­szonylatban a termelés lehetőségeit, vagyis a termelés költségeit, legalább is azoknak kiala­kulása tekintetében, ne nehezítse meg és ezáltal az olcsóbb, megfelelően kalkulálható termelés­nek lehetősége elé akadályokat ne gördítsen. Nem magamra hivatkozom itt az ellenkező vé­leményüekkel szemiben abban a tekintetben, hogy milyen jelentőségük van az állami rend­szabályoknak, az államháztartásnak, az állami és kÖzterheknek és különböző állami kötelezett­ségeknek a termelés szempontjából, a termelési kpltségek, a termelés lehetőségének megállapí­tása szempontjából, erre nézve hivatkozhatom és hivatkozom egy olyan nemzetközi tekin­télyre, aki feltétlenül kellő megvilágításba fogja a kérdést helyezni. Mindannyian méltóztatnak ismerni azt a nagy munkálatot, amelynek következtében a Nagy-Németországban — hogy ugy mondjam — legalább bizonyos nyugalom állapotába tu­dott jutni, amikor a győztes államok felkértek egy amerikai bizottságot arra nézve, hogy ob­jektíven dolgozza ki azt, hogy mit keli tenni

Next

/
Thumbnails
Contents