Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.
Ülésnapok - 1927-144
Az országgyűlés képviselőházának 144, ülése 1928 március lé-én, szerdán. 19 lek között ezúttal is változatlanul 0.2%-ot képvisel. A sófogyasztás emelkedésének dacára a sójövedék bevétele az 1927—28. évi 3.2%-kai szemben ezúttal csak 3%-kai érvényesül, aminek oka az, hogy bár a sófogyasztás emelkedik, ez az emelkedés nem oly arányú, de nem is lehet oly arányú, mint a közszolgáltatási bevételek átlagos emelkedése. 20.5%-ról ugyancsak ebből az okból csökken 19.4%-ra a dohányjövedék bevételének arányszáma is, dacára annak, hogy a dohányjövedék bevételei kereken 13 millióval magasabb összegben voltak előirányozhatok. Végeredményben tehát megáilapithatjuk, hogy a közszolgáltatási bevételek keretén belül jelentkező eltolódások részben az adóteher csökkentése érdekében tett intézkedésekkel, részben pedig a gazdasági élet fellendülésével állanak összefüggésben. A szanálási költségvetésbe annak idején az üzemeknek csupán a deficitje vétetett fel, a kiadások közül tehát csak az állami közigazgatás kiadásait hasonlíthatjuk össze a szanálási költségvetéssel. A szanálási költségvetésben az állami közigazgatás kiadásai pengőértékre átszámítva 540.5 millióban állapilttatnak meg, ezzel szemben az 1928/29. évi költségvetésben az állami közigazgatás kiadásainak nettó összege 698.5 millió. (Propper Sándor: Öten hallgatják a költségvetést!) Méltóztassék befáradni t. képviselőtársam és eggyel többen leszünk! (Felkiáltások a jobboldalon: Nem tud számolni!} Itt a különbség 1.58 millió pengő nettló értékben. Ebből a többletből 74.9 millió pengő a személyi járandóságokra esik, 29.6 millió a .nyugellátásokra, 26.2 millió pengő az autonómiák hozzájárulására, 28.7 millió pengő dologi kiadásokra, 13.7 millió pengő a beruházásokra esik. A legjelentősebb tétel ezek között a személyi járandóságok emelkedése, ami természetszerű is, amennyiben tudjuk, hogy a szanálási törvény életbeléptetése alkalmával a tisztviselők illetménye a békebeli illetménynek alig tette ki 25—30%-át. Ha tehát mi a középosztályit! meg akarjuk menteni, kötelességünk volt ezeket az illetményeket legalább olyan mértékben emelni, hogy az illető közszolgálati alkalmazottak legalább legminimálisabb emberi szükségletüket megszerezhessék maguknak. Jelentős mértékben befolyásolta ezeknek a járandóságoknak emelkedését az időközben felemelkedett lakásbéi' is. De amint a pénzügyminister ur expozéjában is részletesen kifejtette, körülbelül 41 millió pengő többlet lett volna még szükséges a tisztviselők illetményeinek emeléséire abban az esetben, hogyha nem érvényesült volna a létszámcsökkentési rendelkezés eredménye a tisztviselői létszám tényleges csökkentésében. Hogyha azonban a szanálási költségvetés számadatait vizsgálom és nettó összegeikben összehasonlítom az 1928—29. évi költségvetés nettó összegeivel, akkor azt látom, hogy az 1924-es, tehát a szanálási törvényban, a tisztviselő illetmények — hozzászámítva a nyugdijakat, valamint az autonómiáknak nyújtott tisztviselői segélyeket is, — az akkoiri költségvetésnek 48.4%-át kötötték le. Ez kitett 1924-ben 261.3 millió pengőt. A tisztviselők illetménye azóta körülbelül 60%-kai emelkedett. Ha most ezt a 60%-ot, ami körülbelül 156 milliót tesz ki, az 1924-es tisztviselői illetményekhez hozzáadom, már a lakáspénzek emelkedése nélkül is majdnem teljes egészében felemésztik a tisztviselői illetmények azt a többletet, amely e költségvetés nettó összegeiben az 1924-es szanálási törvény összes nettó költségeivel szemben miutatkoEik. Ebből látszik, hogy a tisztviselői létszámcsökkentés igen nagy arányban befolyásolta azt, hogy a költségvetést nem kellett még nagyobb összeggel felemelni, mint amilyen összeggel ebben az évben emelkedett. A szanálási keretek között mozgó költségvetés tárgyalása során a Ház minden oldaláról hangoztatták, hogy az államnak egyes elsőrendű szükségletei nincsenek kellő mértékben kielégitve, ami annak következménye volt hogy a szanálási keretek között a dologi kiadásokra csupán olyan összegeket lehet minden esztendőben fordítani, amilyen összeggel lassú tempóban tovább tudjuk vinni az államháztartás kocsiját, az állam fejlődésével járó összes szükségletek kielégítése azonban szinte lehetetlen volt. Maga az államháztartás egyensúlybahozatala megkívánta ugyan a legszigorúbb Önmegtagadást, most amidőn már tul vagyunk a szanálási időszakon s bizonyos mértékben költségvetésünket is kibővíthetjük, már bűn volna olyan célok meg- nem valósításától elzárkózni, amelyek az állami élet további fejlesztése szempontjából feltétlenül szükségesek. Épen ezért ebben a költségvetésben már a beruházások tekintetében az előző költségvetéssel szemben nagyobb haladást látunk. Ismeretes ugyanis, hogy a szanálási törvényben megállapitott 12 millió aranykoronás, illetőleg pengőértékre átváltoztatott 16.3 millió pengős beruházási összeg aa eddigi kölségvetésekben egy fillérrel sem emelkedett, ebben a költségvetésben azonban már ennek az összegnek kétszeresét látjuk beruházási célokra előirányozva, 30 millió pengőt. Ez az összeg azonban tulajdonképen semmiféle emelkedést nem mutatómért hiszen tudjuk, hogy az előző költségvetésekbe csak 12 millió aranykoronának megfelelő összeg volt ugyan beállitva. de a beruházásokat a népszövetségi kölesönből vagy az 1925. évi IX. törvénycikk 9. §-a alá tartozó pénzösszegből és a bevételi feleslegekből fedezték. Összevonva már most az állami közigazgatás és az állami üzemek kiadásait, és azokat összehasonlitva az 1927/28. évi költségvetés adataival, a következő eredményekre jutunk. Az 1927/28. évben az összes kiadásokból 31.2% esett a személyi járandóságokra, 1928/29. évi költségvetésben pedig 31.5%, a nyugellátásokra 13.6%, ebben a költségvetésben pedig 14.3%, az autonómiák hozzájárulásai 3.8%, ebben a költségvetésben 4%, a dologi kiadásokra esett 40.1%, a mostani költségvetésben pedig csak 38.9%, a beruházásokra 2.9%, ebben a költségvetésben pedig 3.8%, az állami adósságokra 7.9%. a mostani költségvetésben 7.1%, a békeszerződési terhekre esett 0.5%», a mostani költségvetésben pedig 0.4%. A személyi járandóságok emelkedése főkép a fizetések legutóbb történt fölemelése és a lakáspénzek emelkedése folytán állott elő. Az alkalmazottak létszámának emelkedése az állami közigazgatásnál mindössze 614 fő, amit jórészben új intézmények tettek szükségessé, ugyanis időközben igen sok kórház és réndkivül sok tanyai iskola létesült és igy a tanszemélyzet és a kórházi személyzet szaporításáról kellett gondoskodni. Az állami üzemeknél a létszám emelkedése 429 fő, bár a posta, táviró és távbeszélő létszáma összesen 800 fővel emelkedett, de ezzel szemben egyéb üzemeknél az alkalmazottak létszámát csökkentették. A postai forgalom emelkedése következtében indokolt ez a létszámemelkedés; ez bizonyosan megnyugvást is fog kelteni, mivel látjuk a forgalom tetemes emelkedését, A nyugellátások emelkedése ugyanazo'n