Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-149

266 Az országgyűlés képviselőházának 149. ülése 1928 március 23-án, pénteken. ezt le is számítom ezt a 489 millió pengőt kitevő bevételt, még mindig fennáll az előbb emiitett 861 millió pengő, mint az egyes tárcák keretében megtalálható állami kiadás. Ha pedig a bevételi forrásokat vizsgáljuk, a pénzügyi tárca bevételei között nem kevesebb, mint 786,418.500 pengőt találunk adótételekben, úgyhogy adókból, közadókból folyik be ez a hatalmas állami bevétel, amelyből az állami kiadásokat fedezzük. Mert a többi tárcák keretében mutatkozó bevételek ehhez mérten elenyészően kis összeget tesznek ki. Az a 74.938.860 pengő, amely a többi tárcák bevételeiben található, csak elenyésző kicsiny része, még csak nem is tizedrésze ezeknek a hatalmas nagy adóbevételeknek. De az egész pénzügyi politikának leglényegesebb része a péíizügyminister ur, vagy helyesebben mondhatom, a kormány adópolitikája, amely ugyanazokon az alapokon nyugszik, amelyeket már évekkel ezelőtt lefektettek. Mert amint a korábbi esztendőkben, ebben a költségvetési évben is az állami bevételeknek a legnagyobb hányadát a közvetett adók teszik, a közvetlen adók pedig csak igen csekély részét. Megpróbáltam ezt is számszerűen kiszámítani és a számszerű adatok azt mutatják, hogy az egyenes állami adók az állami adóbevételeknek csak 20%-át, mig a közvetett adók 80%-át teszik ki. Ha pedig hozzászámítom ehhez még az állami üzemeknek a kiadásait, akkor még súlyosabb az eltolódás. Akkor az egyenesadók az állami kiadásoknak csak 13%-át, mig ellenben a közvetett adók az összes állami kiadásoknak 87%-át teszik ki. Ez az az igazságtalan adózási rendszer, amelyet nem egyszer tettem szóvá magam is és tettek szóvá pártomhoz tartozó képviselőtársaim is. Ezt mindaddig szóvá kell tenni, amíg ezen változtatás nem történik, mert ez az alapja mindennek. Ha súlyos az adó, akkor természetesen a magas, súlyos^ adóhoz igazodik minden, akkor drága a kenyér, drága a ruha, drága a mezőgazdasági termény, drága az ipari termeivény, szóval drága^ az egész megélhetés, drága minden. Épen ezért az állami adóknak alacsonyabb mértékben való megállapításával kellene kezdeni egy helyes kormányzatot, mert mindaddig, amíg ilyen adópolitika lesz itten, itt hiába fogunk sopánkodni azon, hogy: »Jaj, mi lesz velünk? Gazdaságilag hogyan tönkre leszünk téve«, a gazdasági talpraállitás nem következhetik be. Sokan azt mondják: könnyű kifogásolni, hogy sok az adó, de tessék megjelölni a módszereket, hogy miként lehetne ezen változtatni. Megmondtuk ezt is, de mindannyiszor újból meg kell mondani, ahányszor ezzel az adópolitikával szemben fogjuk magunkat találni. Itt nem említek egyebet, csak a belügyi tárca kiadósainak összegét Ez 115 818.780 pengő. Nem kell egyebet tenni, mint részleteiben meg kell vizsgálni, hogy mire megy ki egy ilyen hatalmas nagy összeg, nem kell egyebet tenni, mint össze kell hasonlítani a belügyi tárca békebeli költségével és ebből az összehasonlításból azonnal kiderül, hogy a mai belügyi tárca csaknem akkora kiadásokat eszközöl, mint a békebeli, a nagymagyarországi belügyi tárca eszközölt. Ha tehát könnyíteni akarunk a terheken, akkor azzal kell kezdeni, hogy a szűkre szabott országhatárokhoz mérten a belügyi tárca költségvetését is szűkebbre kell fogni, nem kell állandóan csendőrökkel, rendőrökkel, határ-, vám-, folyamőrökkel és még nem tudom milyen őrökkel szaporítani azok számát, akiknek fizetéséhez, ellátásához szükség van az adók növelésére és fokozottabb mértékben való behajtására, mert azt senki sem tudja velem elhitetni, hogy a területileg ma harmadrésznyire itt maradt Magyarországon olyan hatalmas csendőri, rendőri apparátusra van szükség, mint amilyenre Nagy-Magyarországon szükség Volt. Most Magyarországnak kerekszámban 8 millió lakosa van, a beikében ellenben — szintén kerek összeget véve — 20 millió volt a lakosság száma. A 8 milliós országnak tehát nem kell olyan belügyi kiadás, mint amilyen kellett a régi, a háromszor akkora Nagy-Magyarországnak- Ugyanígy kutatva a többi tárcák kiadásai között, lehet más olyan kiadásokat is találni, amelyek ilyen nagy összegben nem ilyen feltétlenül szükségesek. Ha például a ministerelnökségi tárca és az ehhez tartozó külügyi és egyéb kisebb tárcák költségeit vizsgáljuk, amelyek együttesen kerekszámban 115 millió pengőt tesznek ki, itt is épen ugy meg lehet találni, hogy egyáltalában nem veszik figyelembe azt, ami pedig sokszor hallatszik a képviselői padokból is, hogy szegény ország vagyunk. Ennek hangoztatása ellenére kifelé mégis olyan külső fáínyt, olyan külső reprezentációt fejt ki a magyar kormány, amely nincs arányban ennek az országnak teherviselő^ képességével, mert nem lehet kifelé olyan fényt, pompát és nagy reprezentációt kifejtenie olyan országnak, amelynek kormánya lakosságát közvetett adóikkal kénytelen annyira agyonsújtani. (Bárdos Ferenc: Ez cifra nyomorúság!) Itt van tehát a második tétel, amelynél, ha komoly elhatározása volna a kormánynak és ha tényleg igazodni akarna ahhoz a helyzethez, amelyben élünk, szintén súlyos összegeket, súlyos milliókat lehetne megtakarítani és vagy hasznosabb célokra felhasználni, vagy az adófizetőket a súlyos adóterhek alól mentesíteni. Nem is kutatom tovább, mert valószínűnek tartom, hogy amint én meg vagyok győződve, önök is meg vannak győződve arról, hogy egyéb tárcáknál is lehetne még olyan súlyos kiadásokat találni, amelyek szerintem feleslegesek, tehát teljesen elhagyhatók és amelyek elhagyásával kisebb összegben lehetne az állami budgetet megállapítani. Amennyiben pedig ez kisebb összegben állapíttatnék meg, csak természetes, hogy az adóprésnek sem kellene olyan erőteljes mértékben működnie, mint amilyen erőteljes mértékben most működik. Kicsinyke kis ország vagyunk, mégis ha a honvédelmi tárca költségvetését vizsgáljuk, azt látjuk, hogy ennek kiadási tételei 132 millió pengőt tesznek ki. Ezidőszerint mi nem tudunk ilyen összegű kiadásokat elviselni. Ha az ország gazdaságilag jobban talpraáll, ha a lakosok teherviselő képessége nagyobb lesz. akkor esetleg a kormány olyan kiadásokat is felvehet a költségvetésbe, amelyek ma kifogás alá eshetnek, de amikor ilyen nagy bajban vagyunk, amikor állandóan csak a nyomor képét lehet megfesteni, — amire beszédem további részében rá fogok majd mutatni — akkor nem vállalhatunk ilyen kiadásokat. A kormány adópolitikája azért is " helytelen, mert — amint már emiitettem százalékos arányban —• az egyenesadók jóval kisebb öszszegüek, mint a közvetett adók, az a társadalmi osztály tehát, amelynek vagyoni viszonyai határozottan megállapíthatók s amelyek jövedelme is biztosabban állapítható me^, amely társadalmi réteg tehát egyébként teherviselőképes is, nincs annyira megadóztatva, mint kellene, illetőleg teherviselőképességének arányában nem veszi ki részét az állami kiadások