Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-149

"Az országgyűlés képviselőházának 149, ülése 1928 március 23-án, pénteken. 267 viseléséből. Az. állam ugyanis különböző adók alakjában összesen 777,474.000 pengőt vesz be. Ebből az egyenesadókra, tehát a földadóra házadóra, jövedelemadóra és társulatiadóra 171,500.000 pengő esik, ellenben forgalmiadók és illetékek címén 220 millió pengőt vesz be az állam. S nagyon sajátságos, hogy noha a forgalmi­adót 3%-ról leszállították 2%-ra, mégis ha az idei előirányzat bevételi Összegét összehason­lítjuk a múlt évivel, vagy a korábbival, a for­galmiadó összegében igen erős emelkedést lá­tunk. Mit jelent ezt E tekintetben nem tudom elfogadni a pénzügyminister urnák egykor tett kijelentését, hogy fokozódott a forgalom és ebből adódik ez a fokozódott forgalmiadó­bevétel. Azt kell hinnem — amit itt már több­ször hallottunk, — hogy a forgalmiadó leszállí­tása csak névleges volt, valójában azonban nem szállították le és akár a fázisrendszer, akár az átalányozás bevezetésével az történt meg, hogy a forgalmiadó összegét ez után az állítólagos leszállítás után magasabb összeg­ben állapították meg, mint amilyen összegben meg volt állapítva annak idején 3% mellett. Mert ha ez nem igy volna, akkor nem lehetne a forgalmiadó bevételének növekedéséről szá­mot adni, mert azt senki sem állithatja, hogy az, ország lakosságának fogyasztóképessége növekedett, hogy jobban élnek az emberek s többet birnak az elsőrendű élelmiszerekből és a ruházati cikkekből vásárolni. Ezt senki sem állithatja, mert a nagy néptömegek, a dolgo­zók nagy tömegei hasonlíthatatlanul rosszabb helyzetbe kerültek, a munkanélküliség s a rossz munkabérpolitika őket olyan nyomoru­ságba döntötte, amely nyomorúságról semmi­esetre sem lehet azt állitani, hogy fokozta volna a fogyasztóképességet, hogy tehát a forgalom is fokozódott. Amidőn tehát azt lehetne állitani, hogy csak névleg történt meg a forgalmiadó leszál­litása, valójában azonban a leszállítás ellenére a kormány most többet vételez be a forgalmi­adóból, mint korábban. Fogyasztási adók címén nem kevesebb, mint 82,754.000 pengőt irányzott elő a kormány, vámjövedék címén 128,783.000 pengőt, dohányjövedék címén 150 millió pengőt, só, édesítőszer címén 24,437.000 pengő; a közve­tettadóknak az összege tehát lényegesen túl­szárnyalja az egyenesadók összegét. Ez az, ámít mi igazságtalannak tartunk azért, mert megdrágítja a megélhetést, meg­drágítja mindazt, amire az embernek a meg­élhetéshez szüksége van, mert akár a vámjöve­dék összegét, — amely igen jelentős és súlyos — veszem figyelembe, akár mást, ezeket mind hozzászámítják a különböző árucikkekhez, amelyeket a vám terhel és ezt annyival drá­gábban lehet megvásrolni, annyival drágábban jut ahhoz a fogyasztó. A széles néprétegek tehát, amelyeknek te­herviselőképességük kisebb, viselik valóban az ország kiadásainak nagyobb hányadát és sze­rintem azok, akik valóban vagyonosabbak, te­herviselőképesebbek, azok jobban meg vannak kiméivé. Miért 1 ? Mert érdekképviseletük kellő számban van minden fórumon és az tud gondos­kodni arról, hogy őket baj ne érje, mig ellen­ben a nagy fogyasztótömegek, a nagy dolgozó társadalmi réteg kellően képviselve illetékes helyen nincsen, ezeknek érdekeivel ez okból nem is törődhetnek, mert a másik osztály a maga érdekeit helyezi első sorba. Épen ezért történhetik meg, hogy az adózás ilyen igaz­ságtalanul van megoldva és ennek következ­ménye az a tökéletes gazdasági leromlás, amely ebben az országban található és amely gazda­sági leromlásból, ugy látszik, kikerülni alig tu­dunk. Az a tény, hogy az egész állami budget-nek 80%-át közvetett adókból szedik be, reávilágit arra a helytelen adópolitikára, amelynek osto­rozására nem tudunk elég szót elmondani eb­ben a törvényhozó testületben. Valahányszor költségvetési vita van, igen erősen hangzik el erről a véleményünk; sajátságos azonban, hogy a kormány erre nem reagál és hogy nem reagál, azt legjobban bizonyítják az időukint idekerülő állami költségvetés számszerű ada­tai, bizonyítják az adóbevételek, az adók meg­oszlása, mert a kormány ugy látja jónak és he­lyesnek, hogy azoknak az érdekeit szolgálja elsősorban, akiktől jobban függ, akiknek ér­dekeltsége itt erőteljesebben van képviselve. Akármennyire mosolyog is a minister ur, ez mégis csak igy van, ez letagadhlatatlan tény, mert erőteljes számban van például képviselve á főúri osztály, a tőkés osztály és^ túlnyomó számban van a mezőgazdasági . érdekeltség. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Azok meg szintén szidnak minket!) Ezek tud­nak a maguk érdekeinek védelméről gondos­kodni, mert kellő befolyásuk van a törvény­hozásra; a nagy dolgozó tömegek ellenben nin­csenek ebben a helyzetben és épen ezért a kor­mányzat nem is az ő érdekükbe vágó, hanem azt Lehet állitani, hogy ennek az osztálynak.ér­dekei ellen szóló. Épen ezért kell nekünk, akik ezt a társadalmi osztályt képviseljük, minden adott alkalmat megragadnunk, hogy erőtelje­sen ostorozzuk azt az, adópolitikát, amely azok­nak kedvez, akik amúgy is az élet minden örö­mét élvezik, akiknek osztályrészül jut ebből az életből minden előny, minden haszon, minden jó és minden kellemes, ellenben annak a tár­sadalmi rétegnek, amelvnek képviseletében itt ülök, bizony bőven kijut a nyomorúságból, a szenvedésből és nagyon ritkán, alig-alig jut valami öröm. pedig épugy joguk van ezeknek is erre, mint a másik társadalmi osztálynak és mégsem történik gondoskodás, intézkedés, hogy ebben az irányban — hanem is egyszerre, de legalább fokról-fokra, lépésről-lépésre — történjék előrehaladás. És ha ez a figyelmeztetés nem elegendő, nem akarok semmiféle fenyegetődzést tenni, annyit azonban mégis kénytelen vagyok itt megemlíteni, ha a törvényhozás nem érti meg ezeket a figyelmeztető szavakat és továbbra is azon az utón halad, amelyen ezideig haladt, mint ahogy itt a mezőgazdák jósolgatják a katasztrófát, épugy nekünk, a munkásérde­keltségnek is jósolgatnunk kell azt a kataszt­rófát, amely bekövetkezik abból a mérhetet­len nyomorból, amelyben ma a dolgozó társa­dalmi rétegek élnek. (Jánossy Gábor: Trianon­nál nagyobb katasztrófa már nem érhetett volna bennünket!) T. képviselő ur! Nem lehet mindent Trianonnal magyarázni. (Jánossy Gábor: De minden onnan ered!) Ha pedig Trianonnal akarnak az urak mindent magya­rázni, akkor vissza kell menni Trianon erede­tére, miért van Trianon, miért következett be az a helyzet, miért kellett ezt a háborút meg­csinálni és akkor a felelősséget azokra kell át­hárítani, akik a háborút előidézték, akik ezt a nemzetet belevitték abba a háborúba, amely Trianont eredményezte. (Jánossy Gábor: Tes­sék a nagy entente-hez^ intézni ezt a felszólí­tást!) A háború előidézésében nemcsak a nagy entente-nak, hanem az Osztrák Magyar Monar­chiának is igen nagy része volt, én azonban

Next

/
Thumbnails
Contents