Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.
Ülésnapok - 1927-149
"Az országgyűlés képviselőházának 149, ülése 1928 március 23-án, pénteken. 267 viseléséből. Az. állam ugyanis különböző adók alakjában összesen 777,474.000 pengőt vesz be. Ebből az egyenesadókra, tehát a földadóra házadóra, jövedelemadóra és társulatiadóra 171,500.000 pengő esik, ellenben forgalmiadók és illetékek címén 220 millió pengőt vesz be az állam. S nagyon sajátságos, hogy noha a forgalmiadót 3%-ról leszállították 2%-ra, mégis ha az idei előirányzat bevételi Összegét összehasonlítjuk a múlt évivel, vagy a korábbival, a forgalmiadó összegében igen erős emelkedést látunk. Mit jelent ezt E tekintetben nem tudom elfogadni a pénzügyminister urnák egykor tett kijelentését, hogy fokozódott a forgalom és ebből adódik ez a fokozódott forgalmiadóbevétel. Azt kell hinnem — amit itt már többször hallottunk, — hogy a forgalmiadó leszállítása csak névleges volt, valójában azonban nem szállították le és akár a fázisrendszer, akár az átalányozás bevezetésével az történt meg, hogy a forgalmiadó összegét ez után az állítólagos leszállítás után magasabb összegben állapították meg, mint amilyen összegben meg volt állapítva annak idején 3% mellett. Mert ha ez nem igy volna, akkor nem lehetne a forgalmiadó bevételének növekedéséről számot adni, mert azt senki sem állithatja, hogy az, ország lakosságának fogyasztóképessége növekedett, hogy jobban élnek az emberek s többet birnak az elsőrendű élelmiszerekből és a ruházati cikkekből vásárolni. Ezt senki sem állithatja, mert a nagy néptömegek, a dolgozók nagy tömegei hasonlíthatatlanul rosszabb helyzetbe kerültek, a munkanélküliség s a rossz munkabérpolitika őket olyan nyomoruságba döntötte, amely nyomorúságról semmiesetre sem lehet azt állitani, hogy fokozta volna a fogyasztóképességet, hogy tehát a forgalom is fokozódott. Amidőn tehát azt lehetne állitani, hogy csak névleg történt meg a forgalmiadó leszállitása, valójában azonban a leszállítás ellenére a kormány most többet vételez be a forgalmiadóból, mint korábban. Fogyasztási adók címén nem kevesebb, mint 82,754.000 pengőt irányzott elő a kormány, vámjövedék címén 128,783.000 pengőt, dohányjövedék címén 150 millió pengőt, só, édesítőszer címén 24,437.000 pengő; a közvetettadóknak az összege tehát lényegesen túlszárnyalja az egyenesadók összegét. Ez az, ámít mi igazságtalannak tartunk azért, mert megdrágítja a megélhetést, megdrágítja mindazt, amire az embernek a megélhetéshez szüksége van, mert akár a vámjövedék összegét, — amely igen jelentős és súlyos — veszem figyelembe, akár mást, ezeket mind hozzászámítják a különböző árucikkekhez, amelyeket a vám terhel és ezt annyival drágábban lehet megvásrolni, annyival drágábban jut ahhoz a fogyasztó. A széles néprétegek tehát, amelyeknek teherviselőképességük kisebb, viselik valóban az ország kiadásainak nagyobb hányadát és szerintem azok, akik valóban vagyonosabbak, teherviselőképesebbek, azok jobban meg vannak kiméivé. Miért 1 ? Mert érdekképviseletük kellő számban van minden fórumon és az tud gondoskodni arról, hogy őket baj ne érje, mig ellenben a nagy fogyasztótömegek, a nagy dolgozó társadalmi réteg kellően képviselve illetékes helyen nincsen, ezeknek érdekeivel ez okból nem is törődhetnek, mert a másik osztály a maga érdekeit helyezi első sorba. Épen ezért történhetik meg, hogy az adózás ilyen igazságtalanul van megoldva és ennek következménye az a tökéletes gazdasági leromlás, amely ebben az országban található és amely gazdasági leromlásból, ugy látszik, kikerülni alig tudunk. Az a tény, hogy az egész állami budget-nek 80%-át közvetett adókból szedik be, reávilágit arra a helytelen adópolitikára, amelynek ostorozására nem tudunk elég szót elmondani ebben a törvényhozó testületben. Valahányszor költségvetési vita van, igen erősen hangzik el erről a véleményünk; sajátságos azonban, hogy a kormány erre nem reagál és hogy nem reagál, azt legjobban bizonyítják az időukint idekerülő állami költségvetés számszerű adatai, bizonyítják az adóbevételek, az adók megoszlása, mert a kormány ugy látja jónak és helyesnek, hogy azoknak az érdekeit szolgálja elsősorban, akiktől jobban függ, akiknek érdekeltsége itt erőteljesebben van képviselve. Akármennyire mosolyog is a minister ur, ez mégis csak igy van, ez letagadhlatatlan tény, mert erőteljes számban van például képviselve á főúri osztály, a tőkés osztály és^ túlnyomó számban van a mezőgazdasági . érdekeltség. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Azok meg szintén szidnak minket!) Ezek tudnak a maguk érdekeinek védelméről gondoskodni, mert kellő befolyásuk van a törvényhozásra; a nagy dolgozó tömegek ellenben nincsenek ebben a helyzetben és épen ezért a kormányzat nem is az ő érdekükbe vágó, hanem azt Lehet állitani, hogy ennek az osztálynak.érdekei ellen szóló. Épen ezért kell nekünk, akik ezt a társadalmi osztályt képviseljük, minden adott alkalmat megragadnunk, hogy erőteljesen ostorozzuk azt az, adópolitikát, amely azoknak kedvez, akik amúgy is az élet minden örömét élvezik, akiknek osztályrészül jut ebből az életből minden előny, minden haszon, minden jó és minden kellemes, ellenben annak a társadalmi rétegnek, amelvnek képviseletében itt ülök, bizony bőven kijut a nyomorúságból, a szenvedésből és nagyon ritkán, alig-alig jut valami öröm. pedig épugy joguk van ezeknek is erre, mint a másik társadalmi osztálynak és mégsem történik gondoskodás, intézkedés, hogy ebben az irányban — hanem is egyszerre, de legalább fokról-fokra, lépésről-lépésre — történjék előrehaladás. És ha ez a figyelmeztetés nem elegendő, nem akarok semmiféle fenyegetődzést tenni, annyit azonban mégis kénytelen vagyok itt megemlíteni, ha a törvényhozás nem érti meg ezeket a figyelmeztető szavakat és továbbra is azon az utón halad, amelyen ezideig haladt, mint ahogy itt a mezőgazdák jósolgatják a katasztrófát, épugy nekünk, a munkásérdekeltségnek is jósolgatnunk kell azt a katasztrófát, amely bekövetkezik abból a mérhetetlen nyomorból, amelyben ma a dolgozó társadalmi rétegek élnek. (Jánossy Gábor: Trianonnál nagyobb katasztrófa már nem érhetett volna bennünket!) T. képviselő ur! Nem lehet mindent Trianonnal magyarázni. (Jánossy Gábor: De minden onnan ered!) Ha pedig Trianonnal akarnak az urak mindent magyarázni, akkor vissza kell menni Trianon eredetére, miért van Trianon, miért következett be az a helyzet, miért kellett ezt a háborút megcsinálni és akkor a felelősséget azokra kell áthárítani, akik a háborút előidézték, akik ezt a nemzetet belevitték abba a háborúba, amely Trianont eredményezte. (Jánossy Gábor: Tessék a nagy entente-hez^ intézni ezt a felszólítást!) A háború előidézésében nemcsak a nagy entente-nak, hanem az Osztrák Magyar Monarchiának is igen nagy része volt, én azonban
