Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.
Ülésnapok - 1927-149
^^^^™ "Az országgyűlés képviselőházána'k 149. ülése 1928 március 23-án, péntehen. 265 jobban szétoszthatók és felvehetők levernek. Hiszen a jelenlegi állapot miellett a dolgozó társadalom úgyszólván téliesen fogyasztóképteilen. a legprimitívebb emberi életet éli. és a dolgozók igen 'nagy része még a primitiv emberi életen is alul van, mert a legszükségesebb élelmiszereket is alisr tu dia magának megszerezni, nem .is beszélve egyéb emberi szükségletekről. Ha ez igy van, — amiinhogy ezt kétségbevonni nem lehet — elsőrendű kötelessége a kormánynialk és a koromány élén a ministerelnök urnák, hogy ez irányban tegyen meg, minden szükséges intézkedést, mert ha ezt megteszi, nemcsalk ia munkásoknak, nemcsak a dolgozóknak használ, hanem használ az egész országnak. basznál a mezőgazdasági érdekeltségnek, használ az ipari érdekeltségnek, használ a kereskedő érdekeltségnek. Hiszen, ha az ország lakosságának nagyobb a. felvevőképessége, kevesebbet kell kivinni az országból, többet lehet itt bent az országon belül elhelyezni, ami az országnak csak előnyére szolgál. Épen azért, amikor a mezőgazdasági és az ipari érdekeltségek mellett szólalnak fel képviselő urak. joggal elv ár ha ti ük, hogy egy igen fontos társadalmi réteg, a dolgozó munkásság se maradion ki a számításból, mert hiába karolnák m<aid fel az ipart, hiába karolnák fel a mezőgazdaságot, ha nem történik meg elsősorban a belső fogyasztás növelése, akkor minden egyéb kísérlet hiábavaló, meddő lesz és célját fogja téveszteni. T. Képviselőház! A ministerelnök ur kijelentésére legyen szabad szintén egy igen rövid megjegyzést tennem. Kilátásba helyezte ugyanis, hogy megvizsgálják a vámtarifát és megállapítják, vannak-e olyan vámtételek, amelyek a mezőgazdasági termelést hátráltatják. Ez igy rendjén való volna, csak vigyázni kell arra, hogy az ilyen vizsgálódás ne tévessze célját és ne menjen más foglalkozási ág rovására. Nem akarok itt lándzsát törni akár a jelenlegi vámok mellett, legkevésbé pedig ezek növelése mellett, de viszont ha esetleg célját téveszti egy ilyen intézkedés, megtörténhetik, hogy bizonyos virágzó iparágak fognak majd nemcsak visszafejlődni, hanem talán egészen megszűnni akkor, amikor a kormány valójában talán helyeset akart csinálni, anélkül azonban, hogy kellő körültekintéssel intézte volna az egész revíziót. Ennyit kívántam az előttem szóló képviselő ur beszédére s a ministerelnök ur kijelentésére megjegyezni. Ezek után legyen szabad rátérnem magára bírálatra, amelyet a költségvetési vita keretében a kormány pénzügyi és gazdasági politikájával szemben kifejezésre akarok juttatni. T. Képviselőház! A költségvetés számszerű tételeinek átvizsgálása után ugy veszem észre, hogy a kormány akár pénzügyi téren, akár adópolitikai téren ugyanazon a nyomdokon halad 1 , amelyet már megkezdett évekkel ezelőtt. Nem tapasztálunk semmiféle enyhülést, sőt inkább súlyosbbodást lehet tapasztalni, mert csak végig kell futni a költségvetés kiadási tételein és meg lehet állapitani, hogy valójában nincs semmi enyhülés, mind fokozottabb mértékben kell igénybevenni az adófizető polgárok teljesítőképességét és egyik esztendő a másik után malik el anélkül, hogy bármilyen teherkönnyebbités következnék be. Amikor ez a Képviselőház elkezdte működését, a pénzügyminister ur szinte első komoly munkájaként az egyes adók leszállításáról szóló törvényjavaslatot terjesztette be. Annak idején sokan — a laikusok és biznitudók — azt hitték, hogy ezek után tényleg meg fog könnyebbedni az adófizető polgárok helyzete, a terhekből valamit le fog venni váltaikról a minister ur. A költségvetés kiadásai tételeit és egyben bevételi tételeit számszerűen megvizsgálva azonban meg lehet ma már állapitani azt, hogy egyáltalán nem következett be semmiféle könnyebbülés, mert a költségek nagyobbodása egyenesen megkövetelte azt, hogy az adókat is fokozottabb mértékben vessék ki és hajtsák be. Itt meg kell említenem számszerűen az állami kiadásokat. Összeállitottam magiamnak a számszerű tételeket és ezekből látom, hogy a ministerelnökség, a külügyministerium és a többi kisebb tárcák kiadásai 115,480.070. a pénzügyi tárca kiadásai 156,063.170, a népjóléti tárca kiadásai 70.984.200, az igazságügyi tárca kiadásai 58 396.270, a honvédelmi tárca kiadásai 132,836.050, a közoktatásügyi tárca kiadásai 142,676.300, a földművelésügyi tárca kiadásai 36,435.420, a belügyi tárca kiadásai 115,818.780, a kereskedelemügyi tárca kiadásai 32,667.100 pengőt, vagyis az összes tárcák kiadásai együttesen 861,357.360 pengőt tesznek ki. Ez olyan hatalmas nagy summa, amelynek bevételezése súlyos gondokat okoz nem a kormánynak, mert a kormánynak megvan a megfelelő adóbehajtó apparátusa, hanem az adóterheket viselő polgároknak és abban a gazdasági elnyomorodásban, amely évről-évre fokozódik és évről-évre mind erőteljesebben fejlődik ki, hűen kifejezésre is jut. Tessék^ elképzelni ; 861 millió pengő csak az egyes tárcák keretében mutatkozó kiadás és ezt mind közadókból fedezi a kormány! Ha ezt a kiadást az ország lakosságának lélekszámával hasonlitom össze, akkor lényegesen több, mint 100 pengő jut egy-egy lélekre ebből a kiadásból, (Bárdos Ferenc: Még a csecsemőkre is!) még a szopós gyerekre is és az aggokra is* akik önmagukkal tehetetlenek,, keresetképtelenek. (Bárdos Ferenc: Egy hattagú munkáscsalágra 600 pemgő!) Most tessék elképzelni, hogy azoknak a családoknak, amelyeknél túlbő a gyermekáldás, amelyek nem állanak az egyke alapján és amelyek tényleg igen jelentősen hozzájárulnak a nemzet szaporodásához, milyen terheket kell elviselniök, vagyis milyen gondokba ütközik ezeknek a megélhetése. A túloldalról felszólalt egyik képviselőtársam jegyzőkönyvbe foglalt adatokat tárt fel, amely adatokról az a borzalmas nyoímor tárult a Képviselőház elé, amely borzalmas nyomor szerte az egész országiban meg van. Amikor az elkövetkezendő _ költségvetési évnek számszerű adatait vizsgáljuk, arról kell meggyőződést szereznünk, hogy a kormánynak egyáltalán nincs semmiféle enyhitő adópolitikája, a kormány konzekvensen halad a maga utján és az állami kiadásokat mind fokozottabb mértékben állapítja meg, úgyannyira, hogy az állampolgároknak helyzete ma már tökéletesen elviselhetetlen. Ehhez a 861 millió pengő kiadáshoz tartozik még az állami üzemek kiadása is, amely 489 millió pengő, — csak kerek összeget említek — úgyhogy az egész állami kiadás az üzemek kiadásaival együtt 1.351,312.340 pengőt tesz ki. Ezt a horribilis öszszeget kell az ország lakosságának előteremtenie, kiizzadnia, annak kell erről gondoskodnia. Ha ebből le is számitom az állami üzemek bevételét, amely megint csak az ország széles rétegeitől kerül ki, mert akár a vasúti viteldíjakat, vagy a teherszállítási díjakat veszem figyelembe, akár a posta, a telefon stb. bevételeit veszem figyelembe, ezek mind a fogyasztó rétegek között oszlanak meg, ezeknek a terheit is ezek viselik, mondom, ha tehát jóakarattal
