Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.
Ülésnapok - 1927-149
"Az országgyűlés Mpviselőházának 149. ülése 1928 március 23-án, pénteken. 255 az indoka, igazoló jelentéseket követelnek, és a gazdasági élet minden mozzanatába belenyúl az államhatalom, hogy a nemzeti ipart és termelést fejlessze. (Helyeslés.) Nem mondom, hogy talán helyes, de szükséges ott és nézetem szerint leginkább szükséges lenne ez Magyarországon, ahol megtanultuk a külföldit dicsérni és a magyart ócsárolni, (Igaz! Ugy van!) ahol szégyenkezve kell valakinek megmondani, hogy magyar szövetből van a ruhája és ahol megtörténik, amiről 1000 példát tudok, hogy magyar gyárak kiviszik a posztót és külföldről kétszeresen - elvámolva visszahozzák, mert csakis akkor jó és tetszetős a magyar ipar gyártmánya. (Mozgás. — Felkiáltások: Magyar szokás!) Nem itt akartam megemlíteni, de ha már ennél a témánál vagyok, fel fogok olvasni két igen érdekes dokumentumot. Kossuth Lajos, bár még akkor nem volt ipar, átlátta az ő nagy zsenijével, hogy Magyarország boldogulása, Magyarország fenmaradása és exisztenciája azon múlik, hogy a nemzet meg tudia-e érteni azt. hogy nekünk iparra van szükségünk? (Farkasfalvi Farkas Géza: De nem a mezőgazdaság tönkremenetelével!) Erre bátor leszek rátérni beszédemben, képviselő ur. A képviselő ur nem vol't itt jelen, hogy látta vohia, milyen objektiv beszédet mondok. Tessék en.<rem végighallgatni, hogy én a mezőgazdaságot akarom megmenteni, és oda fogok konkludálni és azzal is fogom beszédemöt bevégezni. Kossuth Lajos mondotta azt, hogy amit nekünk a honi ipar nyújthat, azt idegenből venni bűn. Mussolini nedig egyszerűen azt mondja, hogy aki külföldi áruból vasáról, az a nemzetnek hazaárulója. A fasiszta kormány kiadta a következő rendeletet, talán érdekli a t. Házat. (Halljuk! Halljuk! —- Olvassa): »A nemzeti inar termékeit kell előnyben részesiteni a külföldivel szemben, még akkor is, ha ezek drágábbak, mert ezáltal a behozatali nasszivum csökkentésében közreműködnek«. Hivatkozik az olasz nép nemzeti érzésére, és azokat, akik ezekhez az eszmékhez nem lennének hűek, »a nemzetgazdaság katonaszökevényeinek« nevezi. . T. Ház! Azt hiszem, nem lenne felszólalásom teljes, ha nem szállanék vitába Sándor Pál igen t képviselőtársammal is, aki már az au'tonóm vámtarifa megalkotásakor is úgyszólván egyedüli fanatikus hirdetőbe volt annat, hogy ez a vámtarifa és ezek a tételek milyen drágulást fognak előidézni az országban, és legutóbb^ felszólalásában is néhány cikket sorolt fel és rámutatott diadalmasan arra, hogy lám, ezek a cikkek mennyit drágultak! Azt hiszem, leghelyesebb, ha ugyanazokat a cikkeket fogom egymásután felsorolni és öszszehasonlitom ezeknek indexszámait. Sándor Pál igen t. barátom elsősorban a rudvassal jött s azt mondotta, hogy a rudvas nagykereskedelmi ára 1923-ban 21-90 pengő volt, 27-ben ez 29 pengőre emelkedett. Ez kétségtelen, ez igy is van, azonban akkor, amikor a Statisztikai Hivatal megállapításai szerint 1927 december 31-én az ipari indexszám 141, az élelmiszereké 127, az összes áruké pedig 135. akkor a rudvas fenti áremelkedése^ csak 132. (Gaal Gaston: És a búzáéi) Erre kitérek később.^ Sándor Pál t. képviselőtársam emiitette azt, hogy a hazai szón ára 1'34-ről 2-68 ra emelkedett. A szén véletlenül vámmentes cikk. tehát ennél a vám drágitó hatása nem jelentkezhetik, mégis azt tapasztaljuk, hogy tényleg a széntermelés maga ? drágult meg annyira, hogy a szén áruindexe tényleg felette van az átlagos ipari indexnek. (Csontos Imre: Nem a kartell működik itt 1 ?) Nem, mert ez világpiaci jelenség, t. képviselőtársam. Ennek oka pedig az is, hogy a szénbányamunkások szociális igéiye megkivánja azt, hogy őket tényleg emberségesebben fizessék, mint a háború előtt, mert a legnehezebb és legegészségteleaiebb munkát végzik. A helyesség kedvéért azonban, miután én mindent pontosan szoktam megállapítani, ki kell jelentenem, hogy ebben a számban véletlenül tévedés van. Az Országos Központi Statisztikai Hivatal ugyanis a háború előtti darabosszén árát hasonlitotta össze a mostani tüzelési diószénnel, tehát nem a háború előtti magasabb értékű és áru szénfajtát a hasonló minőségű mostani szénfajtával. A horgany ára, amit szintén emlit Sándor Pál t. képviselőtársam, 0-74-ről 0-93-ra emelkedett, tehát az indexe ennek is alatta van az átlagos ipari indexnek, mert csak 126-ot tesz ki. Megjegyzem, hogy ez is vámmentes cikk, és csak azért emlitem, mert Sándor Pál mindezeket az áremelkedéseket a vámtarifa drágitó hatásának tulajdonította. A benzin ára 035-ről 0-46-ra emelkedett. Az indexe tehát 131. vagyis szintén alatta van az átlagos ipari indexnek. Még érdekesebb a világító petróleum ára, amely 0'39-ről 0-34 pengőre csökkent, vagyis indexe 87. Talán nincs is több cikk az összes mezőgazdasági és ipari cikkek között, amelynek ára annyival olcsóbb lenne a háboru előtti árnál, mint ez az egy cikk. Épen azért bátor leszek még a petróleumkérdéssel külön is foglalkozni, mert tudom, hogy ez a gazdaképviselő kA különösképen érdekli. A nyersgyapju ára tényleg 1.70-ről 3.— pengőre emelkedett, a kender csakugyan —.93-ról 1.50-re, a len tényleg 1.39-ről 2.67-re emelkedett, tehát e cikkeknél tényleg igen hatalmas áremelkedés van, azonban ezek a cikkek valamennyien vámmentesek. A nyers marhabőr 1.51 pengőről 2.06-ig emelkedett, ez is vámmentes cikk, az indexe azonban ennek 138, (Farkasfalvi Farkas Géza: Vámmentes, mert a mezőgazdaságban nincs rá szükség!) azonban a belőle készült talpbőrnek, amely vámmal van sújtva és amely vámterhet a mezőgazdaság 1 érzi, az ára 6.76-ról 7.20-ra emelkedett, tehát az indexe csak 106, holott a vámmentesen bejövő nyersanyag indexe 138. az ebből készitett kikészitett bőr indexe csak 106, tehát alig valamivel drágább a háboru előtti árnál és lényegesen alatta van az Összes mezőgazdasági cikkek áránál, dacára annak, hogy gyártása vámmal van védve. Ez az a cikk, amelyet a bőrkartell állítólag olyan hallatlan drágán hoz forgalomba, hogy a legutóbbi hónapokban az a hihetetlen eset állott elő, hogy a magyarországi bőrárak a világpiaci áraknál any nyival olcsóbbak voltak, hogy a külföldről behozott, itt már elvámolt bőröket élelmes kereskedők a budapesti piacon összevásárolták és kivitték vissza Németországba és Csehországba. (Farkasfalvi Farkas Géza: Mert nem lehet kivinni a nyersbőrt, ez is a gazdák kára!) Igen t. képviselő ur, most olvastam fel. hogy a nyersbőr-index mennyire felette van a készáru indexének, nem olvashatom fel háromszor ugyanazon adatokat. Én pontos adatokkal jövök, végigmegyek az összes cikkeken, mert azt hiszem, ez az egyedüli helyes és objktiv eljárás. Még meg-emlitek egy igen fontos cikket, miután mindig jelszavak ellen a legnehezebb küzdeni, mert a jelszavak ellen nem lehet más jelszóval jönni, csak abszolút és megdönthetetlen számokkal. (Csontos Imre közbeszól.) Ezt nem zsidók, igen t. képviselőtársam, hanem én 84*
