Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-149

Az országgyűlés Mpviselöházának 149. ülése 1928 március 23-án, pénteken. 25S tehát már eddig is ellentétes gazdasági politikát folytattunk, mint amilyet velünk szemben elgészi Európa folytatott. Bátor leszek ennek rettenetes kÖvletkeztoiényeire rámutitni. Hogy nem a vámtarifa és nem a vámtételek magassága akadályozza nálunk a behozatalt, ezt ugy hiszem, nem kell indokolnom egyszerűen hivatkozóin külkereskedelmi mérlegünkre, ahol azt látjuk, hogy áruimportunk évről-évre rohamosan növekszik. Nem volt tehát akadálya a behozatalnak a mi eddigi gazdaságpolitikánk és ha el is törölnők a vámokat, kétségtelen, hogy ez a külföldről importált cikkek aráiban észrevehetően kifejezésre nem jutna. Nem akarok sorozatosan rámutatni azokra a tényekre, ameiviek állításomat igazolják, hiszen köztudomású, hogy a nemzetközi versenyben nemcsak dumping árak szoktak érvényesülni, hanem egy exportpiacra dolgozó ipar akkor, aimikor egy vámmal

r védett Piacot akar meghódítani, az otani vámtehernek gy részét mí íidii

g maga szokta átvenni. Az esetben tehát. ha neki nem kellene ezt a vámterhet viselnie, kétségtelen, hogy a magyar piacon legalább is annyival felemelné az ő árucikkeinek árát. De tapasztaljuk azt is, hogy az egész világon a kartellizálódó. trösztösödő folyamattal állunk szemben, amelyet mi. szegény Magyarország. nem tudunk mtegállitani és megakadályozni Ha tehát saját iparunkat engedjük elpusztul ni. akikor teljesen ki vagyunk szolgáltatva a külföldről diktáló hátaim .as ipari érdekeltségek árpolitikájának, amelyet nem tudunk kontrollálni ési akkor olyan jelenségek fognak előállani. hogy például mint már emiitertem vodt. hoev mivel Magyarországon tudvalevően nincsen rotációs napirgyár. az uiságpapirost a miagyar sajtó lényegesen miagasabb áron kénytelen bevásárolni, mint az összes külföldi államok sajtója, annak ellenére, hogy ez a cikk vánvmie

rites, a váan tehát egyáltalában nem terheli. Szükségesnek tartom, megemlíteni azt is, — mert mindent szeretek pontosan igazolni — hogy azóta, amióta a mi vámtarifánk életbelépett, a minket közelebbről érdeklő szomszédőillamok gazdasági politikájának iránya hogyan alakult. Ausztriának tényleg alacsonyabb volt a vámtarifája, mint a magyar, mert Ausztria akkor még abban az elgondolásban volt, hogyha ő a szabad kereskedő^ állam szerepét fogja játszani itt Közép-Európában, akkor központi fekvésénél fogva olyan kereskedelem és olyan fellendülés várható^ ezen a réven, hogy meg fogja találni számitáinait a másik oldalon, ezért léptette életbe • Ausztria eredetileg az alacsonyabb vámtarifát. Ennek a gazdaságpolitikai elgondolásnak hibáira azonban már nagyon hamar rájött, amint hogy rá kellett jönnie, mert saját ipara is érezte nem egv iparágban a külföldi erős versenyt és noha Ausztriában és egy csomó más államban is a szocialista pártoknak meglehetős nagy befolyásuk van a kormányzatra, ezek az államok mégis egymásután léptették életbe az agrárvámokat, amelyeknek súlyát pedig elsősorban az ipari munkás érzi. Ezért csodálkozom sokszor, amikor itt szociáldemokrata képviselők részéről kifakadásokat hallok a magyar ipari vámok ellen. Épen Malasits t, képviselőtársam volt az, (Malasits Géza: Nem a vámok, hanem azok következményei elletn!) aki legutóbbi felszólalásában a magyar vámokat egyszerűen szörnyűséges vámoknak jellemezte. (Malasits Géza: Mert szörnyűséges következményei vannak!) Ezen nagyon csodálkozom, mert épen az ipari munkásságnak kellene a leggörcsösebben ragasz- ' KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. X. kodnia ahhoz és követelnie, hogy ez a váímvédeleim megmaradjon, mert különben becsukódnak a gyárak kapui és ők fognak legtöbbet veszíteni. (Malasits Géza: Egész Európában itt fizetik legrosszabbul a munkásokat!) Hogy a köiföldi szocialista pártok vezetőit és képviselőit ez az elgondolás vezeti akkor, amikor inkább hajlandók megterhelni munkásságukat azzal, hogy mezőgazdasági vámokat állítanak fel és megdrágitják az élelmezést, csak azért, hogy ezzel egyúttal megvédjék az ipari termelést, ennek legértékesebb bizonyítéka Ausztria, amely —- mondom — ugyanazon a módon léptette éíetbe vámtarifáját, mint mi és azóta már három ízben emelte vámtételeit, úgyhogy Ausztria vámtételei ma már némely cikkben lényegesen magasabbak, mint a mi vámtételeink, a mezőgazdasági cikkekben pedig direkt a magyar mezőgazdasági export ellen irányuló vámokat léptetett életbe, hogy ezzel a magyar mezőgazdasági kivitelt lehetetlenné tegye. Itt van Csehország, a másik szomszédállam, a másik legfontosabb exportpiacunk. Mindnyájan emlékezni fognak még arra, hogy épen a legkritikusabb időben, amikor a magyar-cseh kereskedelmi tárgyalások küszöbén állottunk, 1926 július 14-én léptette életbe a maximális és minimális vámtételeket, épen a magyar exportot érintő mezőgazdasági cikkere nézve, nevezetesen az állatvámokat, a gabona- és lisztvámokat. Megetmlithetném Németországot, amely 1925 augusztus 17-iki váimnovellájában számos cikknek vámját emelte fel, ezek közül a mezőgazdasági cikkekét azonban csak fokozatosan, úgyhogy az agrárcikkekre ez az emelés csak 1926 augusztus elsejével ^következett tényleg be. Ez év június 1-ével a Németbirodalom uj vámnovellát dolgozott ki, amely lényegesen magasabb tételeket tartalmaz az eddigi vámoknál és kizárólag a most folyó francia—német kereskedelmi tárgyalások miatt nem jöttek eddig a nyilvánosság elé ezekkel a vámokkal. Jugoszlávia 1925 július 25-én léptette életbe uj vám tarif áját

% amely a réginek kereken száz százalékos emelésiét tartalmazza. Ez olyan agrárország, amelynek számbavehető ipara egyáltalában nincs és a jugoszláv aigfrárkörök elgondolása mégis az, hogy meghozzák ezt az áldozatot egy keletkezendő ipar érdekében, mert az ottani agrárfeleslegeket elsősorban ugy akarják elhelyezni, hogy hatalmas belföldi fogyasztópiacot teremtenek maguknak az országon belül. Eománia 1926 márciusában ugyancsak felemelte egy sereg cikknek vámját, 1927 április 14-én pedig életbeléptette az összes cikkekre kiterjedő uj vámtarifát, amely a régi vámtarifával színben ugyancsak több mint száz százalékos emelést mutat és egés'z iparágakra nézve teljesen prohibitiv jellegű. Ehhez hozzáfűzöm még a lengyel vámpolitikának ismertetését, ahol ugyancsak több igen érdekes emeléssel találkozunk. Annak ellenére, hogy nekünk lengyel—ímagyar kereskedelmi szerződésünk van, amely papíron biztosította volna sok cikkre nézve a legnagyobb kedvezmény elvét, bizonyos cikkekre pedig tarifális kedvezményeket is. Lengyelország tekintet ,nélkül az érvényben lévő kereskedelmi szerződésre. (Jánossy Gábor: Lengyel—magyar barátság!) 1926 január 1-én életbeléptette uj vámtarifáját és noha — s ez nagyon érdekes ós jellemző eigy nemzet gazdaságpolitikájára és felfogására — 1926 január 1. óta a zloty árfolyama csak » 2%-kai esett vissza, miután más jogcímet nein ?4