Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-149

iio Az országgyűlés képviselőházának 149. ülése 1928 március 23-án, pénteked. kit legázolni akaró kantellekkel és • föles* a nagytrösztökkel szemben. (Csontos Imre: Jó volna a nemzetköziek ellen!) Minden egyes kartellt egyénileg kell tehát elbirálni, mert minden egyes kartell működését aszerint kell vizsgálni, hogy annak működése az ország gazdasági érdekére tényleg üdvös-e vagy seimi és hogy tényleg védekező célzatból keletkezett-e azért, hogy a külföldi hatalmasabbakkal szemben megmentse az ország termelését!, az ország piacát és a belföldi fogyasztást. Nem tudom, honnan vette Gaal Gaston t. képviselőtársaim: tegnapi felsorolásában azt az összeállítást, amely szerint 74 kartellt sorolt fel, csupán azt kell leszögeznem, hogy ezek között a kartellek között, (Jánossy Gábor: Most már több van!) amelyeket ő felsorolt, egész sora; van olyanoknak, amelyek külföldi kartellek, amelyek ellen tehát nekünk védekeznünk kell, de ma tehetetlenek vagyunk velük szemben, mert nincs az országban megfelelő termelés, amely ellensúlyozni tudná a külföldi kartellek árdiktáló politikáját. Ilyen például az unságpapirkartell. Ez a cikk vámmentesen kerül be aiz országba és mégis a magyar sajtó ujságpapirszükségletét lényegesen drágább áron kénytelen beszerezni, mint a külföldiek. Hasonló a Gaal Gaston t. képviselőtársam által felemlített táblaüvegkartell is. amely tudvalevőleg cseh kartell és még egy egész csomó ilyen kartellt emiitett. Viszont azonban felsorolt olyan kartelleket is. amelyek nem léteznek és amelyeknek nemlétéből keletkező jelenségekre beszédem során részleteiben is leszek bátor rámutatni. Ilyen például a sokat emlegetett petróleum kar tel. (Jánossy Gábor : Es a borkarte 11!) Petróleumkiarte 11 ugyanis Magyarországon nincs és csakis Magyarországon nincs petróleumkartell, hanem pzzel szemben épen Magyarországon van a legélesebb verseny a különböző petróleumtermelő és importáló érdekeltségek között, aminek eredménye az. hogy az ásványolaj termékekben épen Magyarországon vannak a legalacsonyabb árak. Ugyancsak felemiitette t. képviselőtársam a műtrágyakartellt is. Ez is egy olyan kartell, amely szintén nincs meg, amelyet azonban meg kellene csinálni védekezés szempontjából, mert igenis az a helyzet, hogy az egész európai piac hatalmas nemzetközi műtrágyakartell kezében van. Egyedül Magyarország az az állam, amely ma még ennek a kartellnek ellentáll. (Gál Jenő: Hála Istennek, hogy igy van!) Hála Istennek, hogy igy van és ez részint azért is van igy, mert a földmivelésügyi kormányzatnak is van tudvalévőleg Magyaróvárott egy állami műtrágyagyára, amely árszabályozólag hat a belföldi szuperfoszfát gyárakra. Van azonban egy központi műt ragya értékesítő szerv és ezt szokták a gazdák kartellnek nevezni, amely a földmivei ésügyi ministerium irányítása, vezetése és ellenőrzése mellett végzi azt a nagy nemzetmentő, propagandisztikus, nevelő és szervező munkát, amelynek örvendetes eredményét máris kezdjük látni, amennyiben a műtrágyafogyasztás az országban évről-évre örvendetesen növekszik. Olyan területeken, ahol azelőtt a műtrágya használatát nem is ismerték, ezen szerv nevelő és irányító tevékenysége következtében egyre inkább kezdik már használni. (Gál Jenő: De a szabadversenyt megöli az ilyesmi!) Az ilyen organizációt tehát nekünk igenis, örömmel kell üdvözölnünk, mert ha megszűnnék Magyarországon a szuperfoszfátgyártás, vagy ha a kormányzat gazdasági politikája a magyar szuperfoszfátgyárakat is belekényszeritené a nemzetközi kartellbe, akkor ugyanaz következnék be itt is, ami már minket körülvevő összes szomszéd államban, Cseh-Szlovákiában, Romániában és Jugoszláviában is beállott, hogy tudniillik a műtrágya árak 10—15—20%-kai emelkednének egyik napról a másikra. Belekapcsolódom Gaal Gaston t. képviselőtársamnak a vámokról és különösen a túlzott ipari vámokról szóló fejtegetéseibe. Őszintén megvallom, hogy mélységes szomorúsággal, sőt tovább megyek, aggodalommal tölt el engem az a jelenség, amelyet napról-napra egyre inkább tapasztalunk. Ez a jelenség az, — és ennek nemcsak itt a Házban, hanem legutóbb a felsőházi vita során is és minden értekezleten és ankéton hangot adtak, hogy a jelenlegi mezőgazdasági krizisnek főokozója az a túlzott ipari vámvédelem, amelyet mi a mi autonóm vámtarifánkkal Magyarországon inaugurálunk ' és hogy ez a vámvédelem az, amely egyrészt elpusztitja, tönkre teszi mezőgazdaságunkat, másrészt a mi iparunknak jogtalan, meg nem engedett hasznot és előnyöket jelent. A magas vámok oknélkül drágítják meg a mezőgazdasági üzemeknek szükséges nyersanyagait és cikkeit, annyira, hogy emiatt olyan drága mezőgazdasági termelésünk, hogy képtelenek r vagyunk versenyképesen exportálni a világpiacokra és napról-napra szorulunk vissza mezőgazdasági cikkeinknek eddigi piacairól. Hát t. Képviselőház, ez egyszerűen mese! Ez egyszerűen olyan jelszó, amelyet valaki kiadott és amelyet kezd a közvélemény egyre szélesebb rétege hangoztatni anélkül, hogy mélyére nézne a dolgoknak, anélkül, hogy meggyőzödnek arróll, mát jelentenek ezek az ipari vámok mezőgazdasági termelés szempontjából és hogy vájjon az esetben, ha minden vámot eltörölnénk, ha tehát gazdaságilag teljesen levetkőztetnék magunkat, vájjon a mezőgazdaság jobban fog-e prosperálni és vajion olcsóbban fogja-e beszerezhetni iparcikkeit! (Usetty Béla: Egészen bizonyosan nem!) Én nem jelszavakkal, hanem számadatokkal és az ezek alapján felállított komoly érvekkel és indokokkal fogom itt bizonyitani a t. Képviselőháznak, hogy ezek az állitások hamisak. Mert nem hiszem, hogy akadjon Magyarországon magyar ember, aki ne lenne tudatában annak, hogy mi, Magyarország, elsősorban agrár állam vagyunk, Magyarország jóléte, boldogulása, exisztenciája tehát attól függ. vájjon mezőgazdaságunkat meg tudjuk-e menteni és tudjuk-e fejleszteni. Amikor tehát minden embernek el kell ismernie a mezőgazdaság elsőszülöttségi jogát és a mezőgazdaság prosperitásának fontosságát, akkor nem hiszem, hogy az ipari körökben is akadjon valaki, — amint hogy eddig nem is akadt — aki ne törekednék ugyancsak erre és ne igyekezzék szintén előmozdítani a másik termelési ágnak, a mezőgazdaságnak a fejlődését; hiszen a mezőgazdaság jóléte és fejlődése az iparnak is jólétet biztosit, (Ugy van! Ügy van!) mert a mezőgazdaság fogyasztóképességének növelése elsősorban az iparnak biztosit fogyasztóközönséget. Nem érteni tehát, hogy miért fáj akkor egyes köröknek a magyar ipar boldogulása és fejlődése. Mert hiszen ha az előbbi thézis fennáll a mezőgazdasággal szemben, ugyanez a thézis áll megfordítva is. Vagyis épen ma, a mai rendkivül nehéz időkben, amikor azt látjuk, hogy mezőgazdasági export-feleslegeink értékesítése a külföldi piacokon napról-napra nehezebbé lesz, épen a mezőgazdaság jól felfogott érdeke kivánja meg, hogy igyekezzék az