Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-149

Az országgyűlés képviselőházának 149. ûlêse 1Ö28 március 23-án, pénteken. 247 országban erős, egészséges fogyasztóközönséget biztosítani magának. (Ugy van! Ugy van!) Ez a fogyasztóközönség pedig csakis a gyáripar fejlődéséből adódhatik, mert a mezőgazdaság fogyasztóközönsége elsősorban a városok lakosaiból és a gyárak munkásaiból kerül ki. Ha tehát ezt elismerjük, — amint hogy nem is tagadhatjuk, mert közgazdasági axióma az, hogy egy gazdasági szervezetben valamelyik termelési ágnak elsorvadása vagy visszafejlődése szükségszerűen kihat a másikra is — akkor nem lehet egyoldalúan fejleszteni sem ipart, de nem lehet egyoldalúan fejleszteni mezőgazdaságot sem. (Gál Jenő: De nem lehet egyiket a másik rovására sem. — Ugy van! Ugy van!) Ugy van, t. képviselőtársain, ez is igaz. Ha tehát azt tapasztaljuk, hogy a mezőgazdasági krizis már egyre erősebb és megdöbbentőbb jelenségekben kulminál, akkor az ipar is joggal ijed meg, amint hogy tényleg láthatók is már az aggasztó jelenségek az iparban is; vége ott is a jó konjunktúrának, mert a gyárak már is redukált üzemmel dolgoznak (Usetty Béla: Sok be van állítva!) és naprólnapra ujabb munkáselbocsátások történnek. (Ugy van! Ugy van! a középen.) T. Képviselőház! Óriási bűnt követ el tehát az, aki — mint Usetty t. képviselőtársam is igen helyesen jegyezte meg — a gazdasági egyensúlyozottságot akármelyik irányban fel akarja borítani, mert önmaga alatt vágja a fát és a saját maga pusztulását fogja előidézni. (Jánossy Gábor: Senki sem akarja felbontani!') Az oly beszédek, mint Gaal Gaston t. képviselőtársamé volt

v amelyek alkalmasak arra, hogy a közvéleményt megtévesszék, alkalmasak arra, hogy a közvéleményben oly ferde hiedelmet támasszanak, hogy itt a meglévő vámvédelem a mezőgazdaságnak súlyos megterhelését okozza, az ily beszédek t. Ház nem szolgálják az ország egyetemes érdekét. Mert, hogy tényleg nem ugy van, azt nem puszta érvekkel és szavakkal, hanem rideg sxatisztikával és oly számításokkal leszek bátor itt bebizonyítani, amelyek megcáfolhatatlanok. Épen ezért előre kértem a t. Ház türelmét, hogyha kissé unalmas és hosszadalmas leszek, de az az éírzésem, hogy a hazának teszek vele szolgálatot, ha ezeket a kérdéseket egyszer teljes alapossággal és részletességgel itt letárgyalom. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) T. Képviselőház! Én nem vagyok sem az iparnak, sem a kereskedelemnek, sem a mezőgazdaságnak a képviselője, én nem akarok itt képviselni semmiféle érdeket, csakis a nemzet egyetemes érdekét. (Jánossy Gábor: Valamennyien!) Ezért szólaltam fel, mert látok oly jelenségeket, látok oly tendenciózus beállításokat, hogy ezek ellen aggódó szavamat fel kell okvetlen emelnem és el kell mondanom, hogy az illetők ezért meg ezért tévedtek. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Mert a legnehezebb korszak) előtt állunk. (Reischl Richárd: A gazdákra!) Ugy van! A gazdákra már itt is van a legsúlyosabb idő, ezt én is koncedálom. Majd méltóztatik is látni felszólalásom során. Ha az eddigi nagy szanálási munkakorszakot ugy lehet jellemezni, hogy eddig minden teher és felelősség a pénzügyminister vállát nyomta, akkor a mostani korszakot ugy kell jellemezni, ho<gy most már minden felelősség, minden teher, minden munka a két gazdasági ministernek, a földmivelésügyi ministernek és a kereskedelemügyi ministernek vállán nyugszik. (Jánossy Gábor: És a pénzügyministerén!) A felmerülő nehéz kérdéseket és problémákat nem szabad és nem lehet azonban egymás ellenében hatalmi szóval elintézni, hanem összefogva, megértéssel és a látszólagos ellentétes érdekek kiegyensúlyozásával kell megtalálni a segitós módoza^tait. Mert nem lehet ebben az országban külön ipari érdek, nem lehet ebben az országban külön gyári érdek, hanem — amint azt hangoztattam — itt csak egyetemes nemzeti érdek lehet. (Gaal Gaston: Én is ugyanazt mondtam, de sajnos, nem igy van!— Jánossy Gábor: Nem is mondhat mást! — Gál Jenő: Sajnos, azért megvan az ellentét!) Örülök, hogy Gaal Gaston t. képviselő ur jelen van. Minthogy ismterem nagy képességeit, nagy tudását, lojalitását, azt hiszem, azon számok átvizsgálása után. amelyeket elő fogok terjeszteni, ő is revideálni fogja sokban eddigi álláspontját, és ő is be fogja látni, hogy mese, egyszerű mese — mint előbb is emiitettem — az az állítás:, hogy málutoik (túlzott vámvédelem lenne ós mese az az állítás is. hogy tisztán és főleg a túlzott vámvédelem okozza nálunk a mezőgazdasági bajokat. (Gaal Gaston: Drága mese!) Arait eddig mondtam, az is csak mese. mert mindaddig, amíg állítását valaíki nem igazolja, addig ioggal állitható arról, hogy csak mese, amit mond. (Gál Jenő: El is lehet hinni!) Én azonban felelősségem teljes tudatában azt vallom, azt állatom, hogy gazdasági kérdésekkel csakis kellő alapossággal szabad foglalkozni és gazdasági kérdésekhez csakis oly embereknek szabad hozzányúlniuk ebben az országban, akik nemcsak kritizálni tudják a bajokat és jelenségeket, hanem, akik rá is tudnak mutatni a segítés módozataira és lehetőségeire, meg tudják mutatni az utat. amelyen igenis, elsősorban a mezőgazdaságot lehet és kell talpraállitani. Mert hiszen minden ember elsősorban a mezőgazdasági bajokban látja a jelenlegi krizis eredőjét. Itt jelennek meg a bajok legelőször, ennélfogva meg tudom érteni, hogy amidőn egy termelési ág a legsúlyosabb krízisbe került, amikor egy termelési ág látja, hogy napról-napra iobbain megy tönikm. jobban adósodik el. alkkor érthető elkeseredés támad azokban, akik 'azt mondják, hogy; noha Magyarország agrárország, mégis engedjük ebben az országban az agrártermelést, a mezőgazdaságot elpusztulni. Ez az indoka, t. Képviselőház, annak, hogy az ingerültség, az idegesség és a különböző vádak aa ipar ellen robbantak ki, mert az iparnak m;a mJeff jobban megy, mint a mezőgazdaságnak. (Reischl Richárd: Csak a gyáriparnak! — Gál Jenő: Ahogy a kisiparnak jobban megy!) Gaal Gaston t. képviselőtársam is tegnapi beszédében szükségesnek tartotta annak hangsúlyozását, hogy amikor iparról szól. kizárólag a gyáripart érti. Azért nem tartottam szükségesnek beszédeim eleién külön kiemelni hogy 'amikon

1 iparról beszlelek. afekor természetesíen aa csak a gyáriparral vonatkozik, és ha majd a kisipar kérdését fogom érinteni, leszek bátor ezt külön megemlíteni. (Jánossy Gábor: Gyengén áll a kisipar!) Azt én magam is elismerem, azt azonban mindenkinek el kell ismernie, hogy emellett ebben az országban elsősorban a mezőgazdaságot kell talpraállitani, abban teljesen elfogadom Gaal Gaston t. képviselőtársam álláspontját, mert ha itt gyorsan nem segítünk, akkor itt feltétlenül katasztrófának kell bekövetkeznie, (Gaal Gaston: Már megvan!) mert a mezőgazdasági termelésnek oly súlyos bajai vannak, amelyeken feltétlenül gyorsan kell segi33*