Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-148

232 Az országgyűlés képviselőházának 148. ülése 1928 március 22-én, csütörtökön. egészen nem titkolandó dolog volna ez, mondja meg a t. minister ur, miért kapják ezeket a segélyeket pl. a vidéki pénzügyigazgatóságoknál teljesen titokban, titkos nyugta aláírása mellett, miért adják át akkor pl. borítékban a pénzt annak, aki kapja. (Bud János pénzügy minister : Ez nem így van !) Ezt az összeget titkos nyugtával kell nyugtázniuk és egyúttal szavukat veszik, hogy nem szólnak senkinek. (Östör József : Mindenkitudja! — Bud János pénzügy minister : Ez nem létezik!) Ez igy van minister ur, I ocsánatot kérek. Én százával kapom a leveleket, ahol panaszkodnak az elégedetlen tisztviselők, akik dugsegélyt nem kaptak. (Bud János pénzügy minister : Nem létezik dugsegély! Méltóztassék tudomásul venni! — Zaj.) Mi létezik, amit titkolni kell! (Bud János pénzügyminister : Ha százszor is mondja, nincs itt mit titkolni! - Östör József : Tudja mindenki az egész városban, hogy ki, mit kapott!) Havonként kapják titkos nyugta mellett. (Bud János pénzügyminister: Nincs mit titkolni! Nem áll, hogy havonta kapnak.) Én tudomásul veszem, amit ön mond, de ha én állítok valamit, akkor ön is higyje el! (Zaj.) (Várnai Dániel : Miért adják suttyomban?) Én a minister urnák egy pár levelet fogok majd privátim megmutatni. (Bud János pénzügyminister: Tessék!) Most még rá kell térnem valamire, amit az előbb elfelejtettem. Tulaj donképen előbbi tárgyamhoz tartozott volna, arra t. i„ hogy a társulati adóalanyok mennyiben fizetik meg azt az adót, amelyet a mérleg szerint nekik fizetniök kellene. Erre nézve jellemző adatot hoz az U j Nemzedék tegnapi számában megjelent cikk. (Halljuk ! Halljuk ! — Olvassa.) «A Bankárok és Értékpapirkereskedők Egyesülete arra a megállapodásra jutott, hogy a társulati adó lehetetlenné teszi az osztalék megfelelő felemelését, mert ezáltal az adóterhek is olyan nagymértékben emelkednek, hogy ezt a megterhelést nem tudják elviselni. Ezért van az, hogy a részvénytársaságok az elért jövedelem nagyrészét adómentes tartalékolásra fordítják » A pénzügyi bizottságban előhoztam egy özvegyasszony esetét, akinek 800 négyszögöl földje, valamint 400 vagy 500 négyszögöl házhelye, meg egy kis rongy háza van és azután az objektum után ez az Özvegyasszony, akinek több gyermeke van, 1927-ben fizetett 26 pengő és nem tudom hány fillér állami egyenesadót és járulékait, 58 pengő közmunkaváltságot, és 18 pengő és megint egy csomó fillér, — a filléreket nem tudom — azaz ma idnem 100 pengőn felüli közterhet. Vájjon ez az özvegy asszony a jövedelmének hány percentjét tehette adómentes tartalékba ? Méltóztassék nekem ezt megmondani. (Egy hang a középen : Azt az Uj Nemzedék irta !) Bocsa natot kérek, mélyen t képviselő ur, ez igy van (olvassa/ : Ezért merült fel ott a terv, hogy a pénzügyi kormánytól kérelmezni kel a társulati adónak az 1926-ik évi nivón való rögzítését oly módon, hogy a részvénytársaságok négy éven át csak azt az összeget legyenek kötelesek társulati adó címén lefizetni, amellyel az 1926-ban elért nyereség és kifizetett osztalék után terhelik meg őket. Hogy ez mennyi volt, azt az előbb voltam bátor a mélyen t. Házzal megismertetni. Ezt a megrogzitést kérik négy éven át. (Bud János pénzügyminister : Nem fogom !) Mélyen t. minister ur, nem azt mondom, hogy ön fogja, hanem, hogy! ezek kérik. Jellemzésül arra, hogy a társulati adóalanyoknál milyen a közfelfogás, majd rnég többet is fogok felolvasni t. minister ur (olvassa) : «Ma délután 5 órakor választmányi ülésen fognak ezzel a tervvel foglalkozni. Az egyesületi vezetőség már ezen az ülésen előterjeszti a kormányhoz intézendő felirat-tervezetet,amelyet a választmány nagyon helyesel. A felirat főkép azt fogja hangsúlyozni — most méltóztassék figyelni —, hogy ennek a kedvezménynek megadásával az államkincstárt semmiféle kár nem éri, mert csak olyan adónak elengedését kérik, amely amúgy sem folyt volna be az államkincstárba.» (Bud János pénzügyminister: Olvastam ! Ez lehetetlen !) Lehetetlen ez mélyen t. Képviselőház ? Ez az élet minister ur, ez egyszerűen igy van. Egyetlenegy társulati adóalany nem fizeti azt az adót, amelyet a törvény intenciói szerint fizetnie kellene. Már maga a törvény csapnivaló rossz törvény. Azt a társulati adóalanyok szakértője dolgozta ki annak idején a pénzügyministeri um tisztviselőjével egyetemben. Ezt megcsinálták a saját képükre és az ostoba, a kérdésekhez nem értő és evvel a dologgal nem foglalkozó — bocsánatot kérek, talán az elnök ur rendreutasitására is igényt szereztem — képviselőház elfogadott anélkül, hogy tudta volna mif' fogad el. Ennek a törvénynek a szerzője Glücksthal Samu, Magyarország első adóügyi szaktekintélye. Ezt elismerem, de a társulati adóalanyok elsőrangú védelmezője is. Meg is csinálták ezt a törvényt ugy, hogy csak az tudja, aki ugy belemászik ezekbe a kérdésekbe, mint ahogyan én belemásztam, hogy mi minden van itt eldugva. Az eredmény most már mindenkinek beszél. Hanem hogy ez a törvény hogy van megcsinálva t. minister ur, azt csak az tudja, aki egy kicsit konyit ezekhez a kérdésekhez, aki veszi magának azt a fáradtságot, hogy ezt a törvényt egy kicsit át is tanulmányozza. Az adózásra vonatkozólag előadtam mindazt, ami hirtelenében eszembe jutott s amit az ország érdekében szükségesnek tartottam elmondani. Engem Igazán nem vezet sem a kormánnyal, sem a többséggel szemben a legcsekélyebb rosszindulat sem, sőt mondhatom a t. minister urnák, hogy életemnek legboldogabb napja az lesz. amikor a kormány és a többség olyan politikát fog csinálni, amely tárgyi alapot teremt nekem arra, hogy közlegényként becsülettel visszamehessek oda. (Jánossy Gábor : Éljen ! Éljen !) Mondhatom a mélyen t. minister úrnak, hogy engem nem vezet semmi egyéb, mint az országnak használni akarás szándéka és ezért arra kérem, szívlelje meg ezeket, amiket én itt tárgyilayosan elmondottam az előbb, s amik a köztudatban élnek. Az emberek, akik nem értik, érzik ezeket ; az emberek ezt nyilvántartják, tudják ; mindenki érzi, hogy itt, ebben az országban olyan infernális igazságtalanság van épen a legerősebb tőkés elemek javára és épen a legszegényebb adózók hátrányára, hogy ez fenn nem tartható és ezen segíteni kell. Ha a mélyen t. kormány nem hallgatja meg a figyelmeztetést, hanem folytatja tovább ezt az adópolitikát, akkor annak következményeiért a felelősség azután az egész vonalon a kormányra és a többségre fog súlyosodni. (Bassay Károly : De mi hasznunk lesz nekünk abból, hogy a felelősség ott van ? Ki viselt már felelősséget ebben az országban !) > Most pedig kénytelen vagyok- áttérni gazdasági politikánknak egy másik roppant sérelmes terére, a vámkérdésre, amelyre vonatkozólag szintén meg kell tennem tiszteletteljes szerény észrevételeimet. Kötelességemnek tartom a kormányt és a többséget egyaránt ennek a gazdasági helyzetnek konzekvenciáira figyelmeztetni. Megjegyzem, nem először teszem ezt ; azt is megjegyzem, hogy mindeddig eredménytelenül tettem. Eemélem azonban, hogy az a kétségtelenül SZÍVÓS és önzetlen munka, amelyet én ezen a téren kifejtek, előbb-utóbb megtermi a maga gyümölcseit az ország javára és hozzá