Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-148

228 Az országgyűlés képviselőházának 14 setét adóztatja meg. Mit jelent ez a gyakorlatban? Azok a kereseti adóalanyok, akik könyveket vezetnek, akik hiteles mérlegeket csinálnak, azok a kereseti adóalanyok egyszerűen kibújnak a finánc bármely elképzelhető ellenőrzése alól, mert a törvény értelmében az igy prezentált mérlegeket az adókivető közegek kötelesek akceptálni. Mindazok a nagy cégek tehát, amelyek megfelelő hiteles könyveket vezetnek, a vexatórius eljárás alól egyszerűen mentesitették magukat, mert ha hiteles mérleget prezentáltak, ahhoz a finánc hozzá nem nyúlhatott; vagy amennyiben a finánc nem fogadta el, — tudok eseteket, — egyszerűen megfellebbezték az illetők a közigazgatási bírósághoz és a közigazgatási bíróság a törvény alapján kimondotta azt, hogy miután hiteles mérleg alapján tartoztak adózni, hiteles mérleget pedig prezentáltak, elutasií ja keresetével a fellebbező finánchatóságot. X esetet tudok a saját falumból, amej lyekben a közigazgatási bíróság a törvényre való hivatkozással a fináncdirektor fellebbezését visszautasította. De nem fejeztem még be gondolatomat. Szóval a nagyokat, a kereseti adónak azokat az alanyait, akik nagy adóalanyok, egyszerűen mentesitették a vexatórius eljárás alól. Ellenben ott maradt százezrével a kis kereseti adóalany, ott maradtak a vidéki és fővárosi kisiparosok, kiskereskedők és mindazok, akik kereseti adó alá esnek, akik könyvet vezetni még ha akarnak,sem tudnak, de ha tudnának is, még akkor sem vezetnének, mert nem fizeti ki magát az üzlet mértékénél fogva. Megint odadobták tehát egy kiegyezkedési, folytonos vexációra alkalmas eljárásnak százezrével a kereseti adóalanyokat épen a kiskereskedő és kisiparos osztály köréből. Demokratikus-e tehát egy ilyen átalakulás, amely a kis alanyokat odadobja a vexációs eljárásnak, mindazok a nagy kereseti adóalanyok pedig, akik amúgy is köny nyebben tudnak védekezni, rendszerint jobban kibújnak. De a kereseti adó alanyai az intellektuális foglalkozású körök is. Kereseti adó alanya az orvos, az ügyvéd, a közjegyző és több más szellemi foglalkozási ág. (Bud János pénzügyminister : Nincsenek túlságosan megadóztatva!) Bár a törvény kimondja, hogy mindenki valóságos keresete után tartozik adózni, mit méltóztatnak gondolni, a gyakorlatban mi fejlődött ki ! A gyakorlatban nem az fejlődött ki, hogy köte ezték az ügyvédet, orvost, közjegyzőt és a hasonló szellemi foglalkozású egyéneket arra, hogy megfelelő könyveket vezessenek, és könyveik alapján adózzanak, mert ez alól mindenféle mellékes ürügy alatt kibújtak. Az ügyvéd az ügyvédi titoktartásra, az orvos az orvosi titoktartásra hivatkozik, holott senki nem kivánja, hogy a beteg nevét is tartozzék a pénztárkönyvbe beirni, a törvény csak egyet kivan, hogy a féltől kapott pénzt tartozik a pénztárkönyvbe bevezetni. Minthogy ezek a befolyásos és hatalmas körök tudnak a maguk baján segíteni, micsoda gyakorlat fejlődött ki? Kifejlődött egy olyan gyakorlat, hogy a pénzügyi hatóságok ezekkel a körökkel korporative egyezkednek Nem a féllel egyeznek ki, mint a kiskereskedőkkel és kisiparosokkal, hanem kiegyeznek az ügyvédi kamarával, kiegyeznek az orvosszövetséggel, egyegy városnak egy-egy ilyen foglalkozási körével megegyeznek egy pausáléban, és azt a pausálét azután az illető érdekképviselet osztja fel és reparciálja saját tagjai között. (Mozgás és felkiáltások a jobboldalon : Ez a helyes ! Ez volna olyan törvény, amelyért lelkesedni lehet ? Megjegyzem, én ezekre a hibákra a törvény születése pillanatában mutattam rá. Beszédemre hivatkozom, amelyet ebben a tárgyban öt évvel ezelőtt a Házban tartottam. Akkor megmond'. ülése 1928 március 22-én, csütörtökön. tam, hogy mi lesz ennek a következménye : minden erős exisztencia kibújik a törvénynek egyfelől pénzügyi, másfelől vexatórius hatásköre alól, ellenben ott marad a kisexisztenciák tömege, amely magát védelmezni képtelen és a rossz törvény folytán áldozatává válik a pénzügyi hatóságok zaklatásának. Csak nem régen hallottuk a forgalmiadózaklatásokat. Az igen t. minister ur is kénytelen volt beismerni, hogy ilyenek történtek. (Bud János pénzügyminister : Méltóztassék megvárni a rendeleteket, meg lesznek elégedve !) Azok az adatok, amelyeket Fábián képviselő ur itt felolvasott, egy év óta itt vannak az én táskámban is. Múlt évi beszédem után én is megkaptam ezeket szórói-szóra, ugyanazokat az adatokat, a személyeket megnevezve, valamennyit mind. Én akkor nem tettem szóvá, mert az interpelláció olyan műfaj, amelyet nem kedvelek, őszintén megvallom, sohasem szerettem. Én azt szeretem, ha ezeket a kérdéseket a költségvetési vitában tesszük szóvá, mert az interpellációnál kontradiktórius eljárásnak helye jóformán nincs, a képviselő mond valamit, a minister felel valamit, a többség tudomásul veszi ezt a valamit és azzal el van temetve. ( Jánossy Gábor : Marad mi volt a puszta lég ! — Derültség./ A kereseti adóra vonatkozóan most már visszamenően rámutattam arra, amit megjövendöltem öt évvel ezelőtt, amikor a törvényt tárgyaltuk. Marad a negyedik adónem, a társulati adó. Et nunc venio ad fortissimum. (Halljuk ! Halljuk !) Méltóztatnak tudni, hogy társulati adóalanyok kik. Társulati adóalanyok az összes pénzintézetek, társulati adóalanyok az Összes kereskedelmi részvénytársaságok, az összes ipari részvénytársaságok és a szövetkezetek. Szóval társulati adóalany épen az az osztálya Magyarországnak, amely osztály ma ebben az országban uralkodik. Ezt az állításomat, azt hiszem, majd a vámtörvény tárgyalása kapcsán és a későbbiekben adatokkal is fogom igazolni, de egyelőre csak mint megállapítást kívánom a t. Ház elé terjeszteni. Ami a jövedelmezőséget illeti, én még a földbirtokot is, amelyet egy időben rosszul, de biztosan jövedelmező üzletágnak tartottak, sem tartom olyan jövedelemforrásnak, amely csak megközelithette volna is valaha azt a jövedelmezőséget, amely a társulati alakulatok, bizonyos funkcionáriusainak jár. Nem a részvényesekre gondolok most, mert a részvényes az egy kutya (Derültség a jobboldalon),, amely ugat, csontot kap érte és elhallgat. Én is részvényes^ vagyok, sajnos, és maradok egy csomó ilyen intézetnél, de abból, amit én ott a pénzemből kaptam, nem mehetek messze. Aki elolvas egy ilyen mérleget, aki egy kicsit verzátus ezekben a kérdésekben, és kiismeri magát, az látja ezt. Én nem akarom mondani, hogy értek ezekhez a kérdésekhez, mert a huncutságokhoz sohasem értettem, azonban mégis értek hozzá egy bizonyos mértékig. (Farkasfalvy-Farkas Géza : Voltak kérdések, amelyekben értett a huncutsághoz ! — Zaj

% — Halljuk ! Halljuk 2) Nagyon régen volt, t. képviselő ur, visszasírom őket, de hiába. (Derültség.) Maradjunk a társulati adóalanyoknál. Ha az ember egy mérleget megnéz, látja, hogy mit számolnak el ott költségek és stb.-k címén, mit számolnak el igazgatósági tantiémek címén, micsoda fizetéseket kapnak ezeknek a részvénytársaságoknak direktorai. (Ugy van ! 17gy van ! a jobboldalon.) Nem irigylem senkinek sem a keresetét, azt is megengedem, hogy egy ilyen iparvállalat, vagy kereskedelmi vállalat intézése olyan szellemi felsőbbséget igényel, hogy azt nem lehet eléggé megközelíteni- Mindannyiszor, valahányszor sikerrel jár ez a vezetés, meg- is van a magyarázata és