Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-148

Az országgyűlés képviselőházának 148. értelme a n*agy fizetéseknek. De amikor megbukik — és hány bukott meg az én kontómra — (Derült­ség a jobboldalon.) akkor azt kérdezem, hogyan van az, hogy ezek az országos jövedelem szem­pontjából magasan kiemelkedő vállalatok milliár­dokat képesek direktoraiknak fizetni, költségeikben el tudnak számolni olyan összegeket, hogy meg­borzad az ember és hajaszála az égnek mered! Amikor pedig azt keresem, hogy adózás szempontjá­ból hol állnak, klasszis szempontjából hol vannak, akkor előáll a következő eset : Méltóztassék megengedni, hogy megkeressem a vonatkozó adatokat. 1926-iki adatokról van szerencsém beszámolni. Az adatokat részben a penzügyminister ur szolgáltatta itt a Házban, amikor nyíltan elmondotta az egyes adónemek kategória szerinti megoszlását, más részét a pénzügyministerium ban kaptam, kértem és loya­lisan megkaptam. Megengedem, hogy lehetnek ezek a számadatok, amelyeket itt közlök egy-két percentig eltérőek, de a helyzet képét ez abszolúte nem változtatja meg. A helyzet az, hogy 1926-ban a befolyt állami egyenes adók összege 142 millió aranykoronát tett ki. Ebből a földadóalanyok fizettek földadó, házadó, jövedelemadó és vagyon­adó címén — szóval ezen a négy címen — 77*97 millió aranykoro- à\ a városi házadóalanyok, amelyek nem földbirtokokkal összefüggő házak, hanem mint házbéradó alá eső házak számithatók, fizettek 30*44 millió koronát; az ipari és keres­kedelmi adóalanyok, egyéni cégek, tehát a kereseti adóalanyok fizettek 16 millió koronát, a szolgálati viszonyban állók, vagyis a különböző tisztviselők — állami és egyéb tisztviselők — fizettek 7,570.000 koronát; az ingó tőkénél — jól méltóztassék figyelni: ez jelenti az összes készpénzt és az összes részvényvagyont, amely mint egyéni vagyon adózott, ez az összes készpénz és részvény, amit bevallott Magyarország nyolcmillió lakossága, — az adóalap kitett 281 milliót. Ez az adóalap, adót ellenben fizetett 700.000 koronát. (Felkiáltások : Hallatlan!) Társulati adó címén befolyt 9,700.000 aranykorona, tantiémadó címén — ez megint egyéni jövedelemadó — 250.000 korona. Ha most ehhez megjegyzem, hogy ebben a 9,700.000 arany­koronában bent szerepelnek Magyarország összes bankjai és pénzintézetei, bent szerepelnek Magyar­ország összes részvénytársaságai, ipari és keres­kedelmi részvénytársaságai és bent szerepelnek Magyarország Összes szövetkezetei — még a Kogsz. is, valamennyi — akkor a föld által viselt 77 millióval szemben ezek a vállalatok 9.700.000 aranykoronát fizettek 1926-ban: ennél jellemzőbb képet egy adóról nyújtani nem tudok. Ha mármost azt vizsgálom, hogy a társulati adóalanyok között kereshetem-e Magyarországnak keresztény vagy keresztyén, demokratikus vagy történelmi, nemzeti elemeit vagy akárhogy nevez­zem is őket ama bizonyos jelszavak szerint, amelyek szerint itt csoportosulni most divat — én ugyan nem vagyok hajlandó egyhez sem csatlakozni — ha ebből a szempontból vizsgálom a dolgot és hozzáteszem, hogy ezek a társulati adóalanyok a törvény értelmében hozzáférhetetle­nek, mert ők hiteles mérleget prezentálnak és ezt a hiteles mérleget köteles a pénzügyi hatóság elismerni, és őket ennek alapján tartozik meg­adóztatni, ezzel szemben a földmivesosztály milliói oda vannak vetve a vexatorikus adó­nemeknek ; a kereseti adó alá tartozó kisiparosok és kiskereskedők százezrei, az intellektuális osz­tály képviselői is oda vannak vetve, bár ezt át­hidalták holmi kiegyezéssel, de lényegében ezek is oda vanak vetve. Egyetlenegy adónem van a négy közül, amely minden vexaturától mentesen, a saját maga által összeállitott mérleg alapján adózik ; adózik annyit, amennyit akar s hogy KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. X. ülése 1928 március 22-én, csütörtökön. 229 mennyit akar, azt az előbb voltam szerenesés a mélyen t. Háznak bemutatni. Itt kell megjegyeznem valamit, bár nem szorosan e tárgyhoz tartozik. Talán méltóztatnak visszaemlékezni arra, mikor oly nagyon erősen támadtam itt a Házban a tisztviselői karnak azt a részét, amely ezekben a vállalatokban állások vállalásával le van kötelezve és el van kötelezve. (Bud János penzügyminister : Hol ?) Mélyen t. minister ur, ma is ott ülnek, de nem direkt kap­ják a tantièmet, amint azelőtt kapták, most a ministerium kapja és a minister osztja szét köz­tük. Csak ez a különbség, egyébként bent ülnek, javadalmazást kapnak, a formát megmentették, a lényeg azonban elveszett. Ezjjéppen olyan, mintha egy Adamita kosztüm­ben lévő hölgy rőlleakasztom a fügefáié velet( Derült­ség.) Az ilyen anomáliára én mindig rámutattam és ra fogok mutatni mindig, amig élek, mert amilyen abszurd helyzetnek tartom azt. hogyha Magyarország nagybirtokosai összeállnának és csinálnának egy nagybirtokos kasztot, egy trösztöt vagy kartellt, összeadnának egy nagycsomó pénzt és abba beválasztanának egy csomó ministeriális tisztviselőt, akiket ott dotálnának állásukhoz mérten, és amikor nyugalomba megy a ministeri tisztviselő, oda bukna be a nagybirtokos tröszt irodájába és ott kapna hatszor akkora fizetést, mint amilyet a ministeriümban kapott, erre is azt mondom, hogy erkölcstelen attól is, aki adja, és erkölcstelen attól is, aki elfogadja, Az állam tisztviselője ne legyen lekötelezve senkinek a földtekén, (Élénk helyeslés jobbfelől.) az legyen önálló, aki egyforma mértékkel osztja az igazsá­got mindenkinek, aki semmiféle irányban lekötve nincs. (Ugy van! a jobboldalon.) A múltkor azt felelte nekem Mayer minister ur, amikor hasonló anomáliára hivtam fel a figyelmét, hogy ezek az urak ott hivatalból vannak jelen, ellenőrizni azt a vállalatot, hogy ott minden jól menjen. Mélyen t, minister ur, nem fogom megnevezni nyilváno­san, de ba a minister ur kiváncsi rá, és négy­szemközt megkérdez, meg fogom a neveket is mondani. ( Egy jóbarátomtól hallottam nemrégiben va­csorázás közben a következő esetet. Egy rész­vénytársaságban igazgatósági tag az illető, aki nyugalmazott tisztviselő, ennek a részvénytársa­ságnak igazgatóságába delegálva van a pénzügy­ministerium képviaelője is. (Bud János penzügy­minister : Ki az ?) Mondtam, hogy nem nevezem meg, négyszemközt nagyon szívesen. (Bud János penzügyminister : Köszönettel veszem úgyis !) Én egyszer már tanultam. Abban a részvény­társaságban ott ül a pénzügyministerium egy úgynevezett képviselője, mint ellenőrzője a rész­vénytársaság működésének. Ez a barátom meg­botránkozással beszélte el, hogy a részvénytársa­sági igazgatósági ülésen a vezérigazgató szót kért és a következő dikciót tartotta : — Javaslom az igazgatóságnak, hogy X. Y. főkönyvelő vagy cégvezető ur részére nem tudom, hogy hívják azt az urat, aki a mérleget csinálja, méltóztassanak ennyi meg ennyi külön honorá­riumot megállapítani azért a pompásan sikerült mérlegért amely adóban nekünk sok-sok millió megtakarítást jelentett. (Bud János penzügy­minister: Kérem az adatokat!) Ezt végig hall­gatta, t. minister ur, a pénzügyministerium jelen­lévő képviselője s az illető, aki nekem elmondotta az esetet, azt mondja, hogy : én csak néztem, vár­tam, hogy erről hivatalosan a pénzügyministerium jelenlevő képviselője nem vesz tudomást! Nem vett tudomást. (Bud János penzügyminister : Nagyon megköszönöm az adatot !) Ha kiváncsi rá minister ur, meg fogom adni ! Megjegyzem, hogy ez nem uj történet, h^nem régi, meggyőző­31

Next

/
Thumbnails
Contents