Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-148

216 Az országgyűlés képviselőházának 148. ülése 1928 március 22-én, csütörtökön. hogy szebb és jobb napokra virradjunk akkor, amikor látjuk, milyen hosszú már a magyar éjszaka és milyen hosszú a tél. A büntetőtörvényszék termében van egy kép, amely egy úgynevezett istenitéletet ábrázol: egy mezitelen férfi küzd egy páncélos, sisakos, felfegyverzett lovaggal. Valahogy ugy érzem, hogy a magyar nemzetnek helyzete ugyanilyen az őt körülvevő országok között. (Ügy van! Ugy van!) Megfosztottak bennünket fegyverzetünktől, régi hegyeinktől, völgyeinktől, rónáinktól, milliónyi testvérünktől, ők pedig, akik elrabolták szentélyünk aranykelyheit, Belizárként vigadnak és tombolnak. S akkor lelkünkből sóhaj emelkedik: vájjon mikor jön már el a »mené tekel« igazságtétele, hogy üresnek találtassanak és saját bérenceik öljék meg őket; mikor virrad már szegény magyar nemzetünkre a hosszú éjszaka után a hajnalnak csillaga és világossága'? (Malasits Géza: A Sip-utcában már felvirradt! — Farkasfalvi Farkas Géza: Még ezt a gondolatot is profanizál ják !*) Méltóztatnak ismerni az optánspör részleteit, amikor a román nemzet képviselője, Titulescu ur büszkén, mint Brennus annak idején, kardját akarta a mérlegbe vetni, (Egy hang a középen: Most bocskorai dobhatta volna!) azt mondotta, hogy ők nem ismernek olyan törvényt, amely nem az ő érdekeiket szolgálja és biró is csak akkor kell nekik, ha az az ő saját külön birájuk. Hála Apponyi Albertnek (Élénk éljenzés.) és hála az igazság örök eszméjének, sikerült megértetni a világgal, hogy az igazságot nem lehet kisentente és nagyentente, szövetségek és barátságok szerint kimérni, hanem az. igazság meg kell, hogy tartsa a maga erkölcsi és eszmei tartalmát. S ha még nincs is Ítélet^ de legalább eljutottunk az igazság útjára és bizalommal várhatjuk az Ítéletet, amely nekünk csak igazságot szolgáltathat. (Ugy van! Ugy van!) Azt mondották a románok, hogy ők csak a grófok földjét vették el, a tények azonban azt bizonyitják, hogy mindenkitől elvették a földet, aki nem az ő kegyencük vagy bérencük, és a föld nagy részét szétosztották a román állampolgárok között, s ugy ők, mint Csehország is a kegyencekből csináltak ősi birtokosokat. Majd valahogy megfestetik a birtokhoz az ősök arcképcsarnokát is és fognak teremteni modern elbirtoklást. Mert a régi időkben előbb kellett birtokolni negyven esztendeig és csak azután szerzett az illető jogcímet; ők előbb elragadják a birtokot és azután akarják hozzá az időt megszerezni. Reméljük, nem lesz hozzá idejük! (Ugy van! Ugy van!) Ha a határon túl tekintünk és megnézzük a román államot, egyebek közt azt látjuk, hogy ott a vasúton a jegyért nem fizet senki sem, viszont fizetni kell olyasmikért, amikért civilizált államokban megbüntetik azt is, aki kér pénzt és megbüntetik azt is, aki ad pénzt. Ahol a szabad-nak és a nem szabad-nak, az erkölcsnek és az erkölcstelenségnek ilyen kirivó uj jogszabályai uralkodnak, (Jánossy Gábor: Mint a Fidzsi-szigeteken!) ott legyünk nyugodtak, hogy ezek az állapotok sokáig nem fognak tartani. Olvassuk el a mai és tegnapi lapokat: a görög katholikusok egyházi körmenetet rendeztek és akkor nekik támadt a csendőrség és a katonaság, leverte a kereszteket és a templomi zászlókat s az öreg 76 éves esperest földreteperték, puskatussal ütlegelték és megtiporták. (Jánossy Gábor: Ez az oláh demokrácia!) Ahol igy fest a türelmesség, amikor Mexikót csinálnak itt a szomszédban, ahol az embereket vallásukért és hitükért üldözik, ott már repedezni kezd az a bizonyos erkölcsi alap, amely ha megvesz, akkor nemcsak Róma, hanem Románia is megdől s rabigába görbed. (Taps jobbfelől. — Jánossy Gábor: Repedt volt az már eredetileg!) Sokszor felkiáltunk a határon innen és túl is: Perelj Uram perlőimmel — és az a vágyunk és imánk, hogy perünkben igazság tétessék. Méltóztatott olvasni nemrégen a nagyváradi szörnyűségeket, amikor az ottani zsidóságot azért üldözték személyében, vagyonában és szabadságában, mert ragaszkodott 'magyarságához. Legyen szabad szószérint idéznem a nagyváradi zisidó rabbi beszédét, aki azt mondotta: »Mi magyarok voltunk és vagyunk az uj uralomban is és magyarok maradunk; nem leszünk hűtlenek és neun dobunk követ abba a kútba, melynek vizét ittuk.« Ezt mondotta a nagyváradi zsidó pap s én büszke vagyok arra, hogy Nagyváradról származom. (Éljenzés a középen. — Jánossy Gábor: Szent László városa!) Mert nem akkor könnyű a hazafiság, a hűség és a ragaszkodás, amikor süt a nap, amikor az előnyt, kenyeret, jutalmat és boldogságot ad; hanem a szolgaságban és az elnyomottsáigban, az üldözöttségben megmaradni hűségesnek, ez. azt mutatja*, hogy magasabb eszmények és nem rabszolgamorál uralkodik ott. Mert a rabszolga csak akkor hű urához, amikor kenyeret kap, de rossz cseléd módjára rögtön elfordul tőle, ha egy pillanatra rossz dolga van. Ezek az én hittestvéreim szabad, igaz. egész magyarok, ezt ország-világ előtt nyíltan és büszkén hangoztatom. (Taps a középen.) Én 'Nagyváradon a premontrei főgimnáziumnak voltam nyolc esztendőn át növendéke. Mindennap azzal kezdtük a tanulást: Jövel Szentlélek Úristen! — és mondhatom., emellett hűséges maradtam felekeztemíhez, vallásomhpz. Engem senki nem korlátolt, nem irányított. Nekem az a meggyőződésem, hogy a vallás a legmagasabb kultúra s csak a vallástalanok és a kulturátlanok azok, akik nem emelkednek fel egy bizonyos eszmény magaslatára. Minél többet tanul valaki annál jobban érzi gyarlóságát és semmiségét (Ugy van! Ugy van!), annál inkább jut annak tudatára ,hogy kell egy magasabb lénynek uralkodnia ezen a világon, és ez adja meg hitünket, vallásunkat és lelki egyensúlyunkat. (Ugy van! Ugy van! — Jánossy Gábor: Azért hiszünk egy isteni örök igazságban!) Egyik nagyrabecsült t. képviselőtársaimnak, Rothenstein képviselő urnák, aki sajnos e pillanatban nincs jelen, (Jánossy Gábor: Ajkkor ne is foglalkozzál vele! — Derültség.) méltóztatott azt a kérdést felvetni, hogy miért is nem szavaztam én a numerus-clausus kérdésében. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Én erre már nyilatkoztam volna, de szerénytelemiségnek tartottam volna, ha személyes kérdésben vettem volna igénybe a nagyrabecsült Ház idejét és figyelmet. Gondoltam, lesz még erre alkalmam. Azt mondták akkor: hol van Dési Gézái Telefonál. Kérem, Dési Géza nem volt a telefonnál. Szerényen állapithatom meg, hogy soha semmi i elől ki nem tértem; valamit mindig nyiltan cselekszem, vagy nem cselekszem. Annakidején bejelentettem az egységespárt elnökének hivatalosan, hogy én a szavazásiban nem fogok résztvenni és ő engem felmentett a szavazás alól. Nem szavazhattam ebben a kérdésben,. — megmondom nyiltan és becsületesen, amint úriember úriemberekhez szólni szokott, lelkem, hitem igazsága szerint — nem szavazhattam meg a javaslatot azért, mert amikor