Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-144

^^™ Az országgyűlés hépviseloházának 144. ülése 1928 március 14-én, szerdán. 13 soha pénzügyminister együttesen nem terjesztette be a költségvetést és az appropriációt és csupán ezért nem került a Ház abba a helyzetbe, hogy együttesen tárgyalja a kettőt. Valóban nem. terjesztette be egy pénzügyminiszer sem együttesen ezt a két javaslatot és nagyon sajnálom, hogy az általam különben nagyrabecsült pénzügyminister úrral szemben kell megállapítanom ezt a tényt, mert eddig minden pénzügyminister a fennálló szabályokhoz tartotta magát s a i. pénzügyminister ur volt az első, aki ezeket a szabályokat egy gesztussal félrelökte. Igenis az 1897. évi XX. te. (Östör József: Hányadik szakasz

1

?) első címében, amely a költségvetési előirányzatról szól, világosan rendelkezik abban a tekintetben, hogy a pénzügyminister előterjeszti a költségvetési előirányzatot záros határidő alatt az, országgyűléshez letárgyalás végett és rendelkezik a 12. § abban a tekintetben is, hogy a részletes előirányzat alapján terjeszti elő a Házhoz az appropriációs javaslatot. Senkii seim állíthatja, hogy részletes költségvetési előirányztait alapián terjesztheti be a pénzügyminiszter ur az lappropriációs javaslatot, amikoa* még a részletes vita és a részletes elfogadás néni történt meg. Azt mondja a/ t. elnök ur. micsoda jelentősége van ainnak. hogy mikor terjeszti be a pénzügyminister ur az appropniiációt. hiszen a kölstégtvetési előirányzat országgyűlési határozat tárgyai, amely addig nem lép életbe, amig a Felsőház le nem tárgyalta. Ezt méltóztatott mondani. Kénytelen vagyok megállapítani, hogy a t. elnök ur nem ismeri a Felsőház szervezetére, hatáskörére vonatkozó törvényt, mert ha ismerné, akkor tudná, hogy a költségvetési előirányzat letárgyalása kizárólag a Házi jogkörébe tartozik. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és azon a Felsőház nem módosíthat. Amennyiben eziránt valakinek kételye van. méltóztassék elolvasni az 1826. évi törvényt. (Bad János pénzügyminister közbeszól.) Én a mostaniról beszélek és ugy tudom, hogy most egy jelenben

1 előterjesztett indítvány felett vitatkozunk. Nem áll meg tehát az az argumentum, hogy az appropriáció beterjesztésére nézve azért nem fontos, hogy a költségvetés letárgyalása előtt vagy után terjeszti-e azt be a pénzügyminister ur, mert a pénzügyminister urnák meg kellene várnia a költségvetésnek a Felsőházban történt elfogadását, mivel ez jogilag nem így van. (Barthos Andor: Tehát bármikor beterjesztheti!) Ép azt akarom bebizonyitani, hogy nem terjesztheti be bármikor, mert a pénzügyminister urat köti a fennálló érvényes jogszabály, amely a következő. Az 1897 :XX. te, az állami számvitelről szóló törvény a végrehajtási utasítás kiadására az összministeriumot hatalmazta fel. Ez a végrehajtási utasítás nem ugy jelent meg, mint egyéb rendelete a kormánynak. Ez a végrehajtási utasítás az állami számvevőszék hozzájárulásával, vele való egyetértésben bocsáttatott ki a ministerium által. Nem vagyok hajlandó tehát azt mondani, hogy ez nem jogforrás, (östör József: Ez nem közjogi jogforrás!) T. képviselőtársam,^ hogyan méltóztatik mondani azt, hogy egy érvényes végrehajtási utasítás, egy más alkotmányjogi faktornak, az állami számvevőszék elnökének hozzájárulásával kibocsátott kormányrendelet, amely hatályon kivül helyezve nincs, nem közjogi jogforrási így én nem tudok vitatkozni ezekkel a tételekkel szemben. Ez a rendelet igenis köti a t. pénzügyminister urat. Ha östör József t. képviselőtársamat nem is köti, de az összministeriumi rendelet a pénzügyministert mégis köti. (Östör József: De a Házat nem köti!) Most én arról beszélek, hogy mikor kell a pénzügyminister urnák a törvény értelmében az appropriációt beterjesztenie. Csak ha beterjesztette, akkor jut hozzá a t. képviselő ur, hogy lelkiismereti aggálya lehet a tekintetben, köti-e ez a rendelet a Házat, vagy nem. Az appropriáció beterjesztésére vonatkozólag pedig az idézett törvény 66. §-ában igy^ intézkedik (olyassá): »Az állami költségvetésről szóló törvény — ez az appropriáció — javaslatát a képviselőház által elfogadott költségvetés alapján a pénzügyminister szerkeszti meg.« Ahhoz tehát, hogy a t. pénzügyminister ur ezt megszerkeszthesse — és ez a priusz, mert ha nem szerkeszti meg, nem tudja benyújtani — és a Házhoz benyújthassa, először az szükséges, hogy a költségvetési előirányzat elfogadtatott légyen a Képviselőház által, még pedig a dolog természete szerint nem csupán általánosságban, hanem részleteiben is, mert hiszen az appropriáció szempontjából a költségvetés végsommázata a fontos, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) mert abból derül ki, hogy fedezetre van-e szükség, vagy pedig lehet-e többletet felhasználni. Nagyon sajnálom, azokkal a célszerűségi argumentumokkal szemben, amelyeket Váry Albert t. barátom, koronaügyészhelyettes ur előterjesztett, nem tudok argunientálásokba bocsátkozni, ha itt ilyen közjogi aggályokról van szó

% hogy a házszabályok nem tartalmaznak tiltó rendelkezést. Bocsánatot kérek, arra sem tartalmaznak tiltó rendelkezést, hogy ha én két órakor kimegyek innen a HázbóL kivel sétáljak. Ez nem frivolitás, ha ezt mondom. Az a frivolitás, hogy közjogi törvényeknél felállnak jogászemberek és jogot akarnak magyarázni azon az alapon, hogy mit nem tiltanak és milyen megszorító rendelkezést nem tartalmaznak a házszabályok. Engedelmet kérek, a megszorító renlelkezések sztrikte magyarázandók, ez egy elemi jogszabály. Ha meg akarom szorítani a Ház tanácskozását, amint a házszabály meg akarja szorítani olyankor, amikor pl. lehetővé teszi a részletes vitánál több szakasz együttes tárgyalását, akkor a házszabályoknak ebben az irányban kifejezetten felhatalmazást kell adniok. Ha azonban ráosuszunk arra az ajapra, hogy ami nincs kifejezetten tiltva a házszabályokban, mindazt meg lehet csinálni, még pedig incidentaliter, elnöki előterjesztés alapján, akkor helyes a t. elnök ur álláspontja, aki visszavezeti a tanácskozási rend fontos kérdésiéit egyszerűen a Ház szuverenitásának területére. Akkor azonban tegyük félre az egész házszabályt és mondjuk ki, hogy minden ülés elején végtelen szuverenitásunkkal meg fogjuk szabni, hány órás ülés legyen, és legyen-e felszólalás, vagy nem. (Ugy van! Ügy van a szélsőbaloldalon.) Én olyan durva alkotmánysértésnek tartom azt, amire önök most ráléptek, hogy én ebben a költségvetési vitában képtelen vagyok részt venni. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem érdemes! Nincs értelme!) Minden elfogulatlan emher előtt kimutattam, törvényeinkre, a házszabályokra, a külföldi alkotmányjogi rendszereikre való hivatkozással megállapítottam, hogy itt alkotmánysértés történt. E tekin tétben Angliára hivatkoztam, mivel ugyanazon jogrendszerünk van az appropriáció kérdésében, mint Angliának, de nincs módomban ellenőrizni e pillanatban, hogy Belgiumban mi a helyzet. De én nem is azt vitattam, hogy ez a rendelkezés a belga alkotmányt sérti 'meg, hanem azt vitattam, hogy a magyar alkotmány-