Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.
Ülésnapok - 1927-144
Az, országgyűlés képviselőházának 144. ülése 1928 március 14-én, szerdán. 11 .'•/A felszólaló képviselő urak házszabály- és alkotmányjogi kérdéseket is felvetettek. Mindenekelőtt megnyugtatom a t. Házat, hogy egy percig som volnék hajlandó az elnöki székben ülni* ha csak látszatát — komoly látszatát — is érezném annak a szempontnak, hogy a házszabályokat vagy az alkotmányt meg nem tartom vagy azzal ellentétbe kerülök. (Rassay Károly: A tények mást mondanak! — Nagy zaj a bal- és szélsőbaloldalon. — Felkiáltások a jobboldalon: Éljen az elnök ur! — Peyer Károly: A tárgyalási mód ezt bizonyltja!) Csendet kérek, képviselő urak. Egyoldalú megállapítások engem nem befolyásolnak, engem egyedül lelkiismeretem és jogi tudásom vezet. (Propper Sándor közbeszól.) Propper képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani! Tisztelt Ház! Helytelen szempontból ítélték meg azok a kérdést akik abban házszabálysérelmet vagy alkotmánysérelmet látnak. R assay képviselőtársam abból indult ki, hogy nincs felhatalmazás, nincs pozitiv szabály, amely két vagy több, napirenden szereplő tárgy együttes tárgyalását megengedné, tehát ezt a Ház meg nem teheti. (Rassay Károly: ügy van!) Itt a t. képviselőtársam elfelejtette, hogy a Ház szuverén, tehát a Ház mindent megtehet, . . . (Rassay Károly: Az ügyrend köti! Akkor minek a házszabály, ha a Ház szuverén? — Nagy zaj a bal- és szélsőbaloldalon. — Peyer Károiy: Ilyen többséggel ne erőszakoskodjanak!) Peyer képviselő urat ismételten ügyeimeztetem, méltóztassék csendben maradni! (Rassay Károly: Ilyet nem lehet mondani az elnöki székből, hogy a Ház az ügyrend fölött szuverén!) Én az előbb mondatomat nem fejeztem be, egy veszszővel fejeztem be. A Ház mindazt megteheti, amire nézve tiltó jogszabály nincs, mert a Ház szuverén. Ebből kell kiindulnunk a kérdés eldöntésénél és nem abból, hogy a Háznak külön jogszabályban lefektetett meghatalmazásának kellene lennie. (Kabók Lajos közbeszól.) Kabók képviselő urat rendreutasítom és figyelmeztetem, hogy ha az elnököt tovább zavarja, kénytelen leszek a Háznak javaslatot tenni. (Rassay Károly: Tessék kitiltani! — Pakots József közbeszól.) Pakots József képviselő urat rendreutasitom. (Peyer Károly: Nagyon stilszerű a dolog!) Peyer képviselő urat is rendreutasitom. Ebből a megtámadhatatlan alapelvből kiindulva állitom azt, hogy nincs olyan házszabály, amelynek alapján aátat vethetnénk v a Ház szuverén akarata érvényesülésének. Mert ha találkoztam volna bármiféle olyan iogszaibálylyal. amely tiltaná ezt az eljárást, első letteim volna. — megnyugtathatom a t, ellenzékeit — aki ez ellen észrevételemet megtettem volna és szavazás alá sem engedtem volna azt a kérdést, amely mai itt a Háznak egy előzetes döntése alapján csak formaliter szerepel, mint elnöki javaslat. Megállapíthatom, hogy ezzel az eljárással nem jövünk ellentétbe a Ház eddigi joggyakorlatával, mert számtalan esetben történt meg az. hoí?y a Ház törvényjavaslatokat és más javaslatot, jelentéseket és egyéb doleroikat, — teljesen függetlenül attól, hogy milyen politikai szempontok mozogtak az illető javaslatok mögött — összefoglalt és együttes általános vitában tárgyalt. Számtalan djyen eset fordult elő. és senki sem tette vita tárgyává a/zt. hogy a Háznak éhez joga van. noha kifejezettéin a házszabályok erre nem adnak jogot a Házinak, mert erre a Háznak külön felhatalmazásra szüksége nem is volt. Az a rendelkezés, lalm'elvre Rassay képviselő ur utalt a házszabályok 200. §-ának 2. bekezdése nem is az általános vitára, hanem a. részletes tárgyalásra vonatkozik, tehát ez a jogszabály a contrario sem magyarázza azt az álláspontot, amelyre a t. képviselőtársunk hivatkozott. Mármost csupán az alkotmányjogi szempontokra kívánok rámutatni. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Alkotmányjogi szempontból a lényeg az, hogy a Háznak módja és alkalma legyen külön elhatározással dönteni afölött, hogy a költségvetést megajánlja. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Nenn kötelező a házszabály.) Farkas István képviselő urat rendreutasítom. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni. Én nyugodtan meghallgattam a (képviselő urakat, ami elnöki kötelességem és képviselői kötelességem is volt. (Rassay Károly: Csakhogy mi nem felelhetünk ezekre a megállapításokra.) Módjukban van a képviselő urakna:k felelni ezekre a megállapitásolkra a napirend letárgyalása után. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon, — Peyer Károly: Szavazás után!) T. Képviselőház! Rassay képviselő urnák az a megállapítása, hogy bármiféle szabály, vagy akár gyakorlat is, azt állapította volna meg, hogy előbb a költségvetést meg kell állapítani és külön fel kell ajánlani, téves. Ilyen törvény, ilyen jogszabály és ilyen gyakorlat nincs. (Rassay Károly: Van!) À képviselő urnák ebben a pillanatban be fogom bizonyítani, hogy nincs. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék megnyugodni abban, hogy az elnök legalább is nem olyan gondatlan, hogy ilyen kérdésben könyelmüen nyilatkozzék. (Rassay Károly: Ha bebizonyítja, elhiszem!) Kérdezem a t. Házat, hogy a költségvetést alkotmányjogilag mikor lehet megállapítottnak tekinteni 1 ? Semmiesetre sem abban a pillanatban, amikor a kormány a Háznak benyújtja. Akkor sem. amikor a képviselőház elfogadja, (Rassay Károly: De igen!) hanem csak akkor, ha már a Felsőház—a múltban pedig a Főrendiház — is elfogadta. A költségvetés, mint méltóztatnak tudni, nem törvényjavaslat, hanem az csupán országos határozat erejére emelhető. A költségvetés tehát elfogadva, — amint a képviselő ur mondta — megajánlva akkor van, ha az országos határozat erejére emelkedett. Mármost méltóztatnak tudni a gyakorlatból, hogy az appropriációs javaslatot soha nem nyújtotta be a kormány 1867 óta olyan időpontban, amikor már a költségvetést az országgyűlés megállapította. hanem benyújtotta némely esetben az alsóház tárgyalásainak befejezése után, de számos esetben az alsóházi költségvetési vita során, többnyire annak utolsó napjaiban, de nem a költségvetésnek alsóházi megállapítása után. Közjogilag semmi jelentősége nincs annak az időspáciumnak, amely a költségvetés benyújtásától a költségvetési vita bezárásáig terjed, mert ehhez semmiféle joghatály nem fűződik, akár a költségvetési tárgyalás első napján, akár a költségvetési tárgyalás utolsó napján, a vita és határoziahozatal előtt történnék az appropriációs javaslat benyújtása. Tehát a legjohb nyugalommal állapíthatom meg, hogy bár az első pillanatban magam is bizonyos aggodalommal foglalkoztam ezzel a kérdéssel, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Azt elhisszü 1 /,!) kizárólag saját jogászi meggyőződésem alapján helyezkedhettem arra az álláspontra, hogy közjogi, alkotmányjogi és házszabály-aggodalmakkal nem kell foglalkoznunk akkor, amikor olyan értelemben határozunk, amint azt a t. Háznak javasolni bátor 2*
