Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-147

1Ô0 Àz országgyűlés képviselőházának 147. ülése 1028 március 21-én, szerdán. élelemnek beadása, vagy pedig, ha a fogházirodában a hozzátartozók pénzt helyeznek letétbe és ebből a pénzösszegből történik a külön élelmezés. Méltóztassék e kérdés megítélésénél figyelembe venni azt a körülményt, hogy a kivételes hatalomról szóló 1912. évi LXIIL teikk egyes bűncselekményekre vonatkozólag tulaj donképen olyan büntetési tételeket állapit meg, amelyeket egyébként büntetőtörvénykönyvünk nem ismer. Különösen utalok ebben a kérdésben, amikor ezt megemlitem, az államellenes bűncselekményekre, az úgynevezett politikai bűncselekményekre, amelyekre érvényben lévő büntetőtörvénykönyvünk a kivételes hatalomról szóló rendelkezéstől eltekintve, a fogházat, egy csomó bűncselekményre pedig államfogházbüntetést szab ki. Az államfogházra elitélteknél nem vitás az, hogy a törvény lehetővé tette a szabad és külső élelmezést, tehát e tekintetben semmiféle aggály nincs. Minthogy azonban a kivételes törvény még ma is, a háború befejezése utáni tizedik esztendőben is fennáll, ennek lehetősége is megszűnt és most már azok is, akik egyébként büntetőtörvénykönyvünk alapján külső élelmezésben lennének részesithetők, a kivételes törvény rendelkezésére való hivatkozással ettől elesnek. Itt vannak továbbá más bűncselekmények, amelyekre > büntetőtörvénykönyvünk ugyancsak fogházbüntetést ir elő, de amelyeket a kivételes törvény rendelkezése alapján börtönbüntetéssel büntetnek. Azért súlyos ez a helyzet, mert a büntetőtörvénykönyv 41. §-a — amint az igazságügyminister ur nagyon jól tudja — lehetővé teszi, hogy a biróság megengedhesse, hogy egyes elitéltek saját költségükön élelmezzék magukat. Az a gyakorlat azonban, amely az utóbbi tiz évben kifejlődött, nevezetesen, hogy lehetővé vált, hogy a hozzátartozók az elitélteknek hetenként legalább egyszer csomagot küldhessenek be, a büntetőtörvénykönyvünk 41. §-ában foglalt ezt a rendelkezést, amely a lehetőséget megadta arra, hogy birói Ítéletben kérjék a saját élelmezést, valósággal nullifikálta; nullifikálta azért, mert a védőügyvédek, de maguk az elitéltek sem gondoltak arra, hogy ilyen igazságügyministeri rendelkezés fog napvilágot látni s ezért birói Ítéletben sohasem kérték annak kimondását, hogy élelmezésükről maguk gondoskodhassanak. Ezek a szempontok tehát: egyrészt a kivételes hatalomnak életbenléte, amely — amint mondottam — államfogház helyett fogházat, illetőleg börtönbüntetést ir elő sok bűncselekményre, másrészt pedig az a körülmény, hogy a kivételes hatalomnak más rendelkezése értelmében az izgatásra, és egyéb politikai bűncselekményekre t és a sajtó-bűncselekményekre is börtönbüntetést szabnak ki, arra kényszerítenek engem, hogy ezt a kérdést szóvátegyem és az igazságügyminister úrtól kérjem, hogy azt a rendelkezést, amelyet március 1-ével érvénybe léptetett és amely az eddigi rendnek megbolygat ásat célozza, méltóztassék visszavonni. Amikor börtönviszonyainkat és letartóztatási intézeteink ügyét szóvátettem, akkor rámutattam arra„ hogy isokkal messzebbmenő intézr kedésieket vár ma az ország és vár a szociálpolitika és a szociális helyzet az igazságügyminister úrtól, mint amilyent most március 1-ével megtett. Aki a külföldi börtönviszonyokat ismeri, aki a börtönügy tanulmányozásával csak egy kicsit is foglalkozott, az jól tudja azt, hogy a börtönügyi intézkedések is modern irányban fejlődnek; az nagyon jól tudja hogy mozi, rádió és egyéb áll a foglyok rendelkezésére s minden módon igyekeznek ezeket a szerencsétleneket, a társadalomnak — majdnem azt kell mondanom — kitaszít ottait a rendes életvágásiba viszszavinni és a rendes útra visszaterelni, amikor a fogházból kikerülnek. Ahelyett, hogy az igazságügyminister ur életbeléptette volna azt az intézkedést, amely a fogházból kikerülők részére állásközvetítő intézetet állítana feL amelynek célja és rendeltetése az lenne, hogy ezeket a szerencsétleneket elhelyezze munkahelyeken, ha a fogházból kikerülnek és ne legyenek arra kényszerítve, hogy megint veszélyeztessék a társadalom rendjét ujabb bűncselekmény elkövetésével, mondom, ehelyett az igazságügyminister ur a társadalomnak ezeket a szerencsétlenjeit most kiadott és szerintem teljesen elhibázott intézkedésével meg rosszabb, még hátrányosabb helyzetbe hozzia, miért is én ennek megváltoztatását kérem. Ha az igen t. igazságügyminister ur abban a helyzetben lesz, hogy a kivételes törvény uralmát megszünteti és a 'büntetőtörvénykönyvet visszaállítja eredeti rendeltetésére, ha érvényét visszaállítja azokra, a bűncselekményekre, amelyekre államfogházat és fogházbüntetést ir elő büntetőtörvénykönyvünk, akkor ezek az anomáliák önmaguktól meg fognak szűnni s akkor a törvény lehetősége mellett meg lesz a mód arra, hogy ezek a szerencsétlenek sajátmagukat élelmezzék, s akkor azalatt a hosszú szabadságvesztés büntetés alatt, amelyekre egyeseket elitélnek, valamiképen segitségükre lehet menni és az éhenhalástól ezeket a, szerencsétleneket meg lehet menteni. Kérem az igazságügyminister urat, méltóztassék elhibázott rendelkezését visszavonni. Elnök: Az igazságügyminister ur kivan szólni. Pesthy Pál igazságügyminister: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Györki Imre képviselő ur interpellációjára válaszomat a következőkben van szerencsém megadni. A fegyházra és bíöirtönre elítéltekre vonatkozólag a büntetőtörvénykönyv akként rendelkezik, hogy ezek a számukra megállapitott élelmezés szerint élelmezendők. 1880-ban orvosi szakértők közbenjöttével megállapitott étrend és étlap állíttatott össze annak a célnak érdekében, hogy a letartóztatási intézetekben, a fegyháziakban éis börtönökben letartóztatottak a maguk munkaerejét fentarthassák és szabadulva, olyan erőben legyenek, hogy a, külső életben a maguk számára munkát tudjanak szerezni. Ez a rend nem is változott egészen a háború befejeztéig. Akkor következtek azok az élelmezési nehézségek, amelyek, mint vis-major, arra kényszeritették az igazságügyi kormányt, hogy ezen a rendelkezésen változtatva megengedje azt, hogy az egyes letartóztatottaknak — a fegyházasoknak és börtönre elitélteknek is — hozzátartozói bizonyos meghatározott ételne müeket, amelyekre a,z igen t. interpelláló képviselő nr azt mondja,, hogy kevésbé romlékonyak — adjanak be. Hangsúly ózom r azt, hogy ez a rendelkezés vis-major következtében állott be, azonban valójában eltérés volt a törvény rendelkezésétől. A kérdés ugy áll. hogy a büntetőtörvénykönyv 41. §-a alapjául a fogházra elitéltek kérhetik, hogy a biróság saját élelmezésükben hagyjia meg őket, az államfogházra elitéltek részére pedig a törvény biztosítja, hogy saját magukat élelmezzék.