Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-147

'Az országgyűlés képviselőházának 147. összegnek megfelelő amortizációs részét hagy­tuk meg az illető város költségvetésében. Ezek voltak azok az okok, amelyek bennün­ket ebben az irányban vezettek. Én csak képét akartaim adna annak, hogy a képviselő urnák az a beáiLLitása:, hogy Győr város nem tett ele­get szociális és humanisztikus céljainak oly ösz­szeggei, amely az ő anyagi viszonyainak meg­felelt volna, nem egészen helytálló. Én azt hi­szem, ha 21 milliárdot áldozott erre a célra* ta­lán anyagi erejéni túlmenőleg honorálta ezt a fontos célt, de a maga részéről mindent meg­tett, a jelenben is megtesz és a jövőben is meg fog tenni, természetesen azok között a határok között, amelyeket felemliteni bátor voltam. Kérem "méltóztassék válaszomat tudomásul vemni. (Élénk helyeslés .jobbfelől.) Elnök: Az interpelláló képviselő ur kivan nyilatkozni. Malasits Géza: T. Képviselőház! Nem vo­nom kétségbe azt, hogy a minister ur ebben az esetben gondossággal járt el, csak azt mondom, hogy a gondosság kissé túlzott volt. Egy olyan városban, amelyben két veszedelmes barakk van, amely városban a Dunaparton két gabona­raktárból átalakitott lakóház van, amelyekben esupa egyszobás lakás van, egymástól deszka­fallal elválasztve, kissé nagyobb teret kell en­gedni a szociális építkezésnek. Azt egyszóval mondtam, hogy Győr város nem épitett. Elismertem azt is, hogy hiteles adataim szerint épitett 98 egyszobás lakást. Erre azért volt szükség, mert a Káptalan-dom­bon a káptalani házakban emberek laktak, aki­ket ki kellett költöztetni onnan, hogy a kápta­lan tagjainak hajlékot lehessen adni. Minthogy pedig a káptalan képtelen volt építeni, mond­ván, hogy neki nincsen pénze, ennélfogva a vá­ros épitett. Tehát a káptalannal .szemben tett eleget szociális kötelezettségének. Ezenkívül 60 kétszobás, 21 háromszobás, 3 négyszobás lakást épitett a város. Ezekben nagyon kevés győri polgár kapott lakást, összesen tehát ennyit épí­tettek, amikor Győrben 63 család lakik ma istál­lóban, hodályban. Mint maga a város hivatalos értesítőjében elismeri, 1927 június hónapi meg­állapítás szerint 62 olyan család volt akikistál­lókban, fáskamrákban, kerti lugasban és ha­sonló helyiségekben laktak. A város közönsége által a háború alatt épitett szükséglakások kö­zött 203 olyan lakás van, amelynek a közrendé­szeti, tüzrendészeti és közerkölcsiségi szempont­ból való mielőbbi kiürítése feltétlenül szüksé­ges. Ezeknek a pótlására vett fel a város 2,200.000 pengőt a költségvetésébe. Ebből a 2,200.000 pengőből méltóztatott 1,200.000 pengőt törölni és ez a törlés az. amely meglehetősen indulatba és meglehetősen rossz hangulatba hozta a város polgárságát. Amikor tehát elismerem azt, hogy a mi­nister ur köteles gondossággal ügyel a tör­vényhatóságok háztartására és vigyáz arra, hogy ne költekezzenek luxuscélokra, vagy olyan célokra, amelyek momentán nem szük­ségesek, mégis azt kell mondanom, hogy eb­ben az esetben a szigor kissé túlságos volt. Itt nem szinházépitésről, nem kultúrpalotának nevezett tánchelyiségről volt szó. Itt nem olyan kiadásról van szó, amelyre szükség van ugyan, de amely elodázható öt-hat esztendőre, hanem tűzveszélyes házakban, közerkölcsisé­get és közrendet veszélyeztető házakban lakó emberek elhelyezéséről van szó. Én ennek a szükkeblüségnek indokolt vol­tát egyáltalán nem tudom belátni. A város nem szegény, a várostól nem terrorral présel­ték ki ezt a dolgot, hanem a 19 év óta együtt­ülése 1928 március 21-én, szerdán. 189 ülő törvényhatóság maga látta, hogy a köz­egészségügy és a közerkölcsiség érdekében cselekszik, amikor épitkezni akar. Miután tehát ilyen színben látom a dolgot és túlzott­nak találom a gondosságot, nem vehetem tudomásul a minister ur válaszát. Elnök: Következik • a határozathozatal. Kérdem, méltóztatnak-ef a belügyminister ur válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő ura­kat, akik a választ tudomásul veszik, szives­kedjenek felállani! (Megtörténik.) A Ház a választ tudomásul vette! Következik Györki Imre képviselőtársunk interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíves­kedjék az interpelláció szövegét felolvasni! Szabó Zoltán jegyző (olvassa): »Interpel­láció az igazságügyminister úrhoz. Hajlandó-e a minister ur a letartóztatási intézetekben lévő foglyok számára a hozzátar­tozóik által behozott élelmiszercsomagok eltil­tására kiadott rendeletet hatályon kívül he­lyezni és újból megengedni, hogy a foglyok hozzátartozói hetenként egyszer élelmiszer­csomagot vihessenek bet Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó! Györki Imre: T. Képviselőház! Amikor a Képviselőház a büntetőnovellát tárgyalta, és amikor a magyar közéletet egy uj intézménnyel, a dologház intézményével gazdagította az igaz­ságügyi kormányzat, akkor tartott felszólalá­somban rámutattam arra, hogy letartóztatási intézeteink mennyire hátrányos helyzetben vannak és mennyire nem felelnek meg a mo­dern követelményeknek. Akkori felszólalásom­ban rámutattam arra, hogy az a különbség, amely az egyes letartóztatási intézetek közt, a fegyház, a börtön és a fogház között megvan, az utolsó évek gyakorlatában tulaj donképen teljesen eltűnt és nem tesznek eleget a letar­tóztatás! intézetek azoknak a követelmények­nek, amelyeket a kiadott rendeletek, vagy az érvényben lévő törvényes •intézkedések köte­lezően előírnak. A háború után, illetőleg már a háború tar­talma alatt, amikor az élelmezés a letartózta­tási intézetekben valósággal tarthatatlanná vált, meghonosodott cIZ ti szokás, hogy a külön­féle letartóztatási intézetekben: a fogházban, a fegyházban és börtönökben, a letartóztatási intézet vezetősége megengedte, hogy a hozzá­tartozók legalább hetenként egyszer a letartóz­tatottaknak vagy elítélteknek bizonyos csoma­gokat adhassanak be; e csomagokban olyan élelmiszercikkek voltak, amelyek a romlás ve­szélyének nincsenek kitéve és az elitélt egész­ségére hátrányt nem jelentenek. Ezt az intézkedést, amelyet humanitárius intézkedésnek kel tekinteni, — mert mindeddig nem tértek vissza a békebeli állapotra az élel­mezés kérdésében — mindeddig célszerűnek és helyesnek kellett találni. Ez magának a letar­tóztatási intézetnek is megkönnyítette az élel­mezést és kevesebb követelménnyel állottak elő az egyes letartóztatottak, mint előállottak volna akkor, ha ridegen és sztrikte azoknak a szabá­lyoknak megtartását kellett volna forszírozni, amelyek kötelezően elő vannak írva Ez év márciusától keadődőleg azonban az ig-azságügyminister ur megváltoztatta az eddig bevált gyakorlatot és olyan rendelkezést lépte­tett életbe, amely szerint március 1-től kezdő­dőiéi az elitélteknek csomagot beadni nem le­het, a vizsgálati foglyoknak pedig csak abban az esetben, ha bizonyos meghatározott vállal­kozó utján történik a csomagoknak vagy äz 25*

Next

/
Thumbnails
Contents