Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-147

Í86 Àz országgyűlés képviselőházának i sere. Hogy ez tényleg meg volt benne, mutatja az, hogy az ügy békésen el is intéztetett és pedig olyan formában, hogy a munkások órabére, amely azelőtt 20 fillér volt, — itt ugyanis könynyebb munkáról, molinó-gyártásról van szó — amelyet körülbelül három héttel ezelőtt leszállítottak 15 fillérre, (Peyer Károly: Szép órabér!) közös egyetértéssel felemelték 18 fillérre. (Györki Imre: Ez a faj védelem!) Farkas Rózsira vonatkozólag pedig a gyárvezetőség ugy határozott, — amit azután a munkásság is tudomásul vett — hogy ameddig elhelyezkedést nem kap, addig a gyár biztosítja napi keresetének háromnegyed részét, anélkül azonban, hogy dolgoznék a gyárban. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ez a rideg tényállás. Evvel szemben a képviselő ur felhozza, hogy a rendőrség itt egy sztrájkba avatkozott bele. A rendőrség kizárólag felszólításra és felkérésre, a rend biztosítása érdekében avatkozott be és senkit sem terrorizált és senkit sem brutalizált, hanem esak azokkal szemben járt el jogosam, akik vele szemben ugy viselkedtek, hogy azt a rendőrség tekintélye nem tűrhette el. A képviselő urnák kérdésére, hogy hajlandó vagyok-e ebben az ügyben a vizsgálatot megejteni, természetesen közölnöm kell, hogy mivel az eddig összegyűjtött adatokból nem látom szükségét a vizsgálatnak, mert a rendőrség eljárását törvényesnek látom, nem tartom szükségesnek, hogy vizsgálatot rendeljek el ebben az ügyben. De ennek az interpellációnak, mint még egy Peyer Károly képviselő ur által elmondandó interpellációnak utolsó pontjában bent van egy olyan általánosan felvetett kérdés is, hogy: »Hajlandó-e továbbá a belügyminister ur hasonló brutalitások és hivatalos hatalommal való visszaélések megelőzése végett az alája tartozó rendőri hatóságokat kioktatni arra, hogy munkabér viszály okban; pártatlanságukat tartsák meg és munikabérviszályokba bele ne avatkozzanak, mert azok elintézése és kiegyenlítése nem az ő feladatuk és csak a rend fentartására szorítkozzanak?« Nagy általánosságban ez a kérdés tényleg igy áll. Nem az én reszortomba tartozik a békéltetés, hanem a kereskedelemügyi minister ur resszortjába. Részemről sem aktív, sem passzív rendelkezés abban a vonatkozásban nem adatott ki, hogy avatkozzék be a rendőrség a bérmozgalmakba, tehát olyan rendelkezést sem adtam ki, hogy ne avatkozzanak be a bérmozgalmakba. Megtörténhetik ugyanis, amint volt reá nem eg^y eset, hogy felkérésre — mert éppen a rendőrség iránti bizalomból felkérték a rendőrséget, hogy avatkozzék bele ezekbe a bérviszályokba — ... (Rothenstein Mór: A munkaadó mindjárt rendőrség után kiabál!) A képviselő urnák bizonyára van tudomása arról, hogy legutóbb épen a fővárosban rendőrtisztviselők avatkoztak be még pedig épen a munkásság érdekében (Farkas István: De nem mint hatósági, hanem mint közvetítő személy!) és ezt a közvetítést igénybe is vették. Attól nem tilthatom el a rendőrséget, hogyha arra felkéretnék, — anélkül, hogy ímás hatáskörébe akarnék beavatkozni — és szolgálatára lehet mindkét félnek ilyen békéltetési ügyek elintézésében, ezt a szolgálatot készséggel meg ne tegye. Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő ur kivan szólni. Malasits Géza: T. Képviselőház! Mindenekelőtt azt kell mondanom, hogy a minister át. ülése 1928 március 21-én, szerdán. urat rosszul informálták, amikor információja alapján azt adta itt elő, hogy az a bizonyos munkás szembeszállt a rendőrrel. Vasárnap délelőtt' Győrben voltam. Első kötelességemnek tartottam kivizsgálni az esetet, mert súlyt helyezek arra, hogy semmi rendzavarás vagy egyéb ilyesmi ott ne történjék. Meghallgattam a jelenvoltakat. Egy vézna, tüdővészes munkás az, akiről itt szó van. Méltóztassék elhinni, hogy ez a munkás a kardos, revolverrel ellátott rendőrrel nem mert szembeszállni. Nem is ez tÖlrtént, hanem egyszerűen, mikor Nádas Ignác igazgató telefonált a rendőrségnek, a rendőrség futólépésben odament, és nekirontott a munkáslányoknak, akik icíiőkozben a munkatermekből már lejöttök a gyár udvarára és kezdték őket kitaszigálni a gyár udvarából, az a munkás mindösze annyit mondott: »Ne lökdöss© azt a lányt, mert kimegy az magától is«. Erre nekimentek és csúnyán összeverték a munkást, úgyhogy másnap is tele volt véraláfutasokkal. Ez a gyönge ember a rendőrrel nemi mert volna szembesizállni. Ami a helyiség kérdését illeti, ezeknek a textilmunkásnőknek helyiségük nincs. Olyan szegények, kereseti viszonyaik olyanok, hogy a helyiségért járó lakásbért nem tudnák fizetni, vendéglőbe pedig nem mehetnek, mert egyrészt a rendőrség elveszi azoktól a vendéglősöktől az italmérés! engedélyt, akik a munkásoknak helyiséget adnak, másrészt nem is telik nekik arra, hogy fogyasszanak valamit egy vendéglőben. Nem maradhatott más hátra, mint hogy megbeszélhessék a dolgot, amely mindenkit meglepetészerüen ért, minthogy a vasmunkásotthon szívességét igénybe vegyék. Ha azok a munkásnők elmennek a rendőrséghez és bejelentik a rendőrségnek, hogy gyűlést, értekezletet akarnak tartani, Győrben akkora rendőrség van, hogy a közbiztonság minden megzavarása nélkül elláthatnák a felügyeletet és jutna annyi rendőr, hogy a közbetét és közrendet ne zavarhassák meg ezen az értekezleten. Épen felesszámban küldenek ki egész rendőri osztagokat még a legkisebb gyűlésre is, tehát ide is el lehetett volna a rendőrséget küldeni. Hallgatta volna végig, mit beszélnek. Ilyen viszonyok között a levezetést meg kell engedni, de ép ez a körülmény mutatja, hogy a rendőrség egyoldalúan a munkaadó álláspontjára helyezkedik s ezzel is kényszeríteni akarja a lányokat, hogy a siralmas munkabérek mellett vegyék fel a munkát. Ami a titkár kijelentését illeti, az a titkár egyike a legnyugodtabb és leghigga'dtabb embereknek, akinek a rendőrséggel még soha sem volt baja. (Felkiáltások jobbfelöl: Van nyugodt szocialista?) Az, amit felolvasni méltóztatott, nyelvbotlás lehetett az igazgató ur részéről, aki reprodukálta ezt a dolgot. Ez azt mutatja, hogy nem tud magyarul. Azt mondotta, ha anarchiát akar, megkaphatja. A leányok odamentek a bizalminőhöz s megkérdezték, mi van!? A bizalmi erre azt mondotta, hogyha nem adnak túlóra bért, ne dolgozzatok. Nagyon

; igaza volt neki, megállapított szabály az, hogy a túlóráért több bért kell fizetni még Nádor Ignác igazgató urnák is, mert ez különösen indokolt az alacsony munkabérek miatt. De egészen addig, amig le ném vonultak az udvarba, a munkásnők jogosan jártak el. A jogtalanság ott kezdődött, amikor a rendőrség felvonult és támadta őket. A minister ur még arról beszélt, hogy a rendőrséget igénybevesszük-e vagy nem. Kérem». Budapesten kifejlődött egy egyéniség, AndSrejka főkapitányhelyettes ur egyénisége,