Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-147

Az országgyűlés képviselőházának 147, aki alkalmas arra, hogy a két haragos között a közeledést valahogy létrehozza. Kitűnően érti a munkás viszony okát tehát igénybe vet­ték. Ennek az urnák, aki ellen interpellálok, az elődjét X esetben vették igénybe a munká­sok ilyen békéltető tárgyalásoknál és ő X eset­ben állt ugy a munkásoknak, mint a munkál­tatóknak rendelkezésére és soha nem kifogá­solta ezt senki. Most sem kifogásolnám, ha a rendőrség beleavatkozott volna és próbálta volnja a békét megteremteni. Én azt kifogáso­lom, t. (minister ur és azért nem vehetem vála­szát tudomásul, hogy karddal és revolverrel felfegyverezve magyar munkásleányokat egy nemzetközi kapitalista intézményből kikerget­tek. A rendőrségnek nem lehet hivatása az, hogy az erősebbnek a pártjára álljon, hogy minden bérmozgalomnál mindenáron kommu­nistagyanus eseteket szimatoljon. Méltóztatik-e tudni, hogy hogy jártak va­sárnap a keresztényszocialisták Sopronban? Tartottak egy gyűlést, azon meg akartak be­szélni egy alázatos emlékiratot, amelyet a sopron-gráci vasgyárnak! akartak benyújtani a munkabérek javitása érdekében. A kikül­dött rendőrtisztviselő a iliegkiméletlenebbül lépett fel és megakadályozta, hogy a keresz­tényszocialisták ezt a memorandumot meg­beszéljék. Azok az esetek, amelyek az utóbbi időben előfordultak, feljogosítanak engem an­nak kijelentésére, hogy itt, nem mondom, hogy magasabb célokért, nem akarom azt sem mondani, hogy utasitás szerint, de érzés sze­rint: a rendőrség minden esetben az erősebb pártját fogja. Ezért nem vehetem a minister ur válaszát tudomásul. Elnök: Következik a határozathozatal Kérdem,, iméltóztatnak-e a belügyminister ur válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő ura­kat, akik a választ tudomásul veszik, szíves­kedjenek felállni. (Megtörténik.) Többségi A Ház a belügyminister válaszát tudomásul vette. Következik Malasits Géza képviselő ur második interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felol­vasni. Szabó Zoltán jegyző (olvassa): »Interpel­láció a belügyminister úrhoz, Győr városa 1927/1928. évi költségvetéséből törölt és kisla­kásos bérházak építésére szánt 1,200.000 pengő törlése iránt. Van-e tudomása a belügyminister urnák arról, hogy Győr városában a lakásviszonyok mennyire rosszak, és arról, hogy a rossz lakás­viszonyok a munkásosztályhoz ós az alsóbb alkalmazotti kategóriákhoz tartozó polgárokat sújtják? Van-e tudomása a minister urnák arról, hogy Győr városa még egyáltalán nem felelt meg szociális kötelezettségeinek az eddigi la­kások építésével? Az eddig épitett lakóházak­ban ugyanis legkevesebben laknak azok közül, akiket a lakásínség sújt. Hajlandó-e a belügyminister ur felvilágo­sítást adni arra nézve, hogy mi tette szüksé­gessé és indokolttá az 1,200.000 pengőnek a vá­ros költségvetéséből való törlését? Hajlandó-e a belügyminister ur a törölt 1,200.000 pengőnek kislakásos bérházak építése céljából a város költségvetésébe való felvéte­léhez hozzájárulni? Malasits Géza s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Malasits Géza: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Egyizben már in­KÉPVISELÖHAZI NAPLÓ. X. ülése 1928 március 21-én, szerdán. 187 terpelláció formájában tettem szóvá azokat a szörnyű lakásviszonyokat, amelyek Győr vá­rosában vannak. Rámutattam akkor arra, hogy Győrben mintegy 60—65 olyan család van, aki istállóban, fészerben és ólban lakik. Rámutattam arra, hogy a Dunaparton két ga­bonaraktárat alakítottak át lakóházakká és hogy az átalakítás ugy történt, hogy a falakat kidobták és deszkából és fagerendákból össze­tákoltak ottan lakásokat, amelyeket havi 10 pengő bérért adnak ki az embereknek. Egy-egy ilyen hatalmas hodályban 33 da­rab lakás van, amelyek a legelemibb higiénikus berendezéseket is nélkülözik. A másik házban» Dunaszer 16. szám alatt, 52 darab ilyen lakás van, amelyeknek lakói 10 pengő 30 fillért fizet­nek havonkint egy aránylag szűk kis szobáért, amelynek más mellékhelyisége nincs, mosó­konyha és más ilyen kényelmi helyiség alig van, ami pedig van, az annyira hiányos, hogy alig lehet használni. Van a városnak két barakkja, az egyik ka­tonai kórház volt, a másik pedig katonai kise­gitő barakk veit. Mind a két barakk meglehető­sen elhanyagolt állapotban van, az emberi hi­giénenak egyáltalán nem felel meg. Amikor tehát a lakások ilyen borzalmasak, az épitett házaknak nagy része is Győrben el­avult, ósdi, javításra szoruló, ilyen körülmé­nyek között a város elhatározta, hogy a fel­veendő kölcsönből lakásokat fog építeni. így történt azután, hogy a Speyer-kölcsönből a vá­ros 98 darab egyszobás lakást, 60 darab két­szobás lakást, 21 darab háromszobás lakást, 3 darab négyszobás lakást építtetett. Most eze­ket a lakásokat építették a Speyer-kölcsönből. Megjegyezni kivánom, hogy a két-, három- és négyszobás lakásokba sem a város alkalmazot­tait nem vették be, sem pedig a Győrben lakók közül nem jutottak elegen azokhoz, hanem olyan urak, akiknek esetleg a városon kívül van birtokuk, kapták meg egyszerűen ezeket a lakásokat, nem pedig azok, akik ezekre rászo­rultak. Az egyszobás lakásokba pedig azokat telepitették be, akik a Káptalan-dombra a kommün idején behurcolkodtak és a Káptalan­ban lakók helyét foglalták el. Úgyhogy ezeknek a lakásoknak lakás céljaira való átadása a la­kásínségen Győrben egyáltalán nem segített semmit sem. Ilyen körülmények között a város közön­sége elhatározta, hogy 2,000.000 pengőt vesz fel lakásépítés céljaira. Ezt az összeget fel is vette, illetőleg be is illesztette a költségvetésébe, és főképen az volt a cél, hogy ebből 200 darab kislakást építsenek, azért, mert az úgynevezett Fluvia-barakk már teljesen lakhatatlan kórház­barakk, tűzveszélyes, a Dunaszeren lévő két barakk pedig szintén teljesen tűzveszélyes és megtörténhetik egy, a soltinál még borzalma­sabb katasztrófa is. Ezért, mondom, a város el­határozta, hogy 200 kislakást építtet, kizárólag olyanok számára, akik ezekben a^ barakkokban laknak, amely barakkokat már régen le kellett volna bontani. Nagy megrökönyödést keltett azonban a városban az, hogy a belügyminister urnák 45.408/1 V. számú határozatával nem hagyta jóvá a város költségvetésének ezt a részét, ha­nem 1,200.000 pengőnek a törlését rendelte el azzal a megokolással, hogy a város az eddigi építkezésekkel szociális feladatának már meg­felelt. Kérem, az igen t. minister urnák módjában áll egyszer Győrbe elmenni, vagy valamely kö­zegével Győrben a lakásviszonyokat megvizs­gáltatni, s akkor meg métóztatik győződni ar­25

Next

/
Thumbnails
Contents