Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-147

147, ülése 1928 március 21-én, szerdán. 182 Az országgyűlés képv'tselöházá/nak az eljárásból, hogy kétféle miértekkel mér, (Ellenmondások a jobboldalon.) hogy bizonyos helyen szigorúan megtartja a szabályokat, máshelyen meg nem tartja meg és ott bizonyos társadalmi szempontból vagy irányzatok szempontjából elnéz, és a szabályokat nem tartja ínég, jön elő az ilyen baj és az ilyen veszély. Csak ezt a tényt akartam és akarom megállapítani, kérve itt is a közigazgatás fejének, a belügyminister urnák intézkedését. Ne szigorú intézkedést, inert szigorú intézkedés annyi van, amennyi csak belefért a belügyministeriumha, annyit adott már ki, hanem csak egyenlő elbánást az egész vonalon és akkor az ilyen esetek ki lesznek küszöbölve. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Petrovácz Gyula! Petrovácz Gyula: Miután a házszabályok a mostani tájrgyalás alatt a napirendelőtti felszólalást nem engedik meg, kénytelen vagyok a napirendhez való felszólalás formájában pár pereire a mélyen tisztelt Ház türelmét a tegnapi eseményeknek a Ház elé való tárásával igény bevenni. Ezt a tegnapesti eseményt egy kissé távolabbi keretbe szeretné beállítani és ennek a keretnek megrajzolásán ál először fel akarom hivni a mólyen tisztelt Ház figyelmét a anultheti események képére, amikor az egyik na(pon felvonult Petőfi szobrához a^ magyar nemzet széles rétege nemzeti zászlók alatt, nemzeti szinü szalaggal a gomblyukban, vagy a sziiviik felett, nemzeti ruházatban, ajkukon a himnusszal és szónokaik a hazáról, a hazaszeretetről, a haza szabadságáról beszeltek. És pár nappal utána felvonult Budapest utcáin egy második tömeg, amelyben nemzeti zászlót, nemzeti szinü szalagot a szív felett nem láttunk. (Malasits Géza: Nem engednek semmiféle zászlót sem! — Rothenstein Mór: Egyáltalában nem vollt zászló!) Egyáltalában nem volt zászló, de csak azért nem volt, mert a vörös zászlót nem volt szabad vinni, ellenben a szív felett vörös ember volt az ő kalapáosíával és azon a koszorún, melyet ez a tömeg tett le Petőfi szobraira, a rendőrség sajnálatos elnézéséből vörös szalag volt. (Zaj à baloldalon.) Szónokaik nem a hazáról, a hazaszeretetről, (Farkas István: Hanem a márciusi eseményekről!) hanem

1 a forradalomról és a világszalbadságról beszéltek (Rothenstein Mór: Petőfi is alrról beszélt!) és ugy tüntették fel a dolgot, mintha Petőfi Sándor nem irt volna egyebet, csak azt az egy szót^ »Szent világszabadság«. Arról, hogy ő az életét atda oda á hazáért a segesvári csatatéren és hogy őt a nacionalizmus, a hazáért a vért, az élefet adó nacionalizmus jellemzi, ott szó egyáltalában nem esett. (Ugy van! a jobboldalon.) És itt a szétoszló tömeg nem a Himnuszt, hanem a Marseillaise-t énekelte és nem a hazát, hanem a forradalmlat éltette. Természetes dolog, hogy itt nem az emberek saját akarata érvényesül teljes mértékben, mert én meg vagyok arról győződve, hogy a magyar munkás szívében ott él a magyar haza iránti szeretet annak ellenére, hogy ő ma jobbágyságban van: a szakszervezetek és a pártszervezetek jobbágyságában. (Nagy zaj és ellenmondások a szélsőbaloldalon. — Peyer Károly: A BSzKRT-nál levonnak a fizetésből! A BSzKRT tolvajai! — Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Egy hang jobb felől: Fáj az igazság! -— Peyer Károly: a BSzKRT-nál levonnak a munkás fizetéséből! Ott a jobbágyság!) Petrovácz Gyula: Előttük ildomtalan dolog szabadságról beszélni, mert ezek kenyerüknél fogva vannak rabláncra fűzve és a kenyér rablánca az, ami őket a vörös zászlóhoz köti. (Farkas István: A nyomorúság vámszedői! — Peyer Károly: A butaság vámszedői!) Elnök: Peyer képviselő urat kénytelen vagyok rendre utasítani! Petrovácz Gyula: Nem fognak megzavarni kiabálással beszédem elmondásában. (Várnai Dániel: Nem is érdemes!) Nagyon természetes dolog, hogy ez a két világnézet össze kell, hogy ütközzék. (Farkas István: Ezért szervezték tegnap este a Népszavánál a tüntetést!), aminthogy tegnap este össze is ütközött. Budapest színigazgatói egymásután keresik az alkalmat, hogyan lehetne a nacionalista tömegekkel szemben atrocitásokat elkövetni. Célozok a Nagyasszonyunk előadására s célozok most a »Húzd rá Jonny« előadására. (Rothenstein Mór: Mi közünk hozzá?) Ezt mondja a Népszava is az első oldalon, hogy a »Húzd rá Jonny!«-hoz a Népszavának semmi köze, a 9. oldalon pedig ott szerepel Jemnitz Sándor, a Népszava munkatársa, mint ennek a darabnak magyar színre átültetője. Ne tessék tehát azt mondani, hogy semmi közük hozzá. Igenis, a Népszava munkatársának műve ez. (Peyer Károly: A kurzuslapok meg hirdetik, hogy mikor kezdődik az előadás este! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Malasits Géza: Olvassa csak az Uj Nemzedéket, meg a Nemzeti Újság kritikáját!) Petrovácz Gyula: Természetes dolog, hogy ha. igy provokálják a keresztéíny magyar közvéleményt, akkor a magyar ifjúság megmozdul s akkor természetes dolog, hogy a magyar ifjúság ez ellen tüntetésekben keres, vagy vél keresni valami ellenszert. S előre bejelenthetem azt is, hogy ha bekövetkezik az az atrocitás, amelyet a Royal Orfeum akar végrehajtani május hónapban, hogy azt a meztelen szerecsen táncosnőt akarja itt szerepeltetni, akkor ezek a tüntetések matematikai biztossággal ismét be fognak következni, mert az egész keresztény közvélemény fel fog lázadni egy ilyen merénylet ellen. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Esztergályos János: Reklámot csinál neki! — Csontos Imre: Olyan kíváncsiak maguk meztelen nőket látni?! — Györki Imre: Húzd rá, Petrovácz!) Húzd rá, bolsi! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Húzd rá, Petrovácz!) Húzd rá, bolsi! (Györki Imre: Azt hiszi, hogy ez is tüzvizsgálat a Fővárosi Orfeumnál?!) A,z történt tegnap, hogy az ifjúság elintézte a dolgot egyszerű abcugolással és a rendőrség első felszólítására szépen szétoszlott. Akkor jött a második etap, amikor azt a szerzőt, aki a Népszava szerkesztőségében ül, meg akarták egy kicsit abcugolni. (Györki Imre: Szerző?) Magyar színre- átültette Jemnitz Sándor. Ez alatt tehát legalább is társszerzőséget kell érteni! (Várnai Dániel: Tanár ur, maga nagyon komikus, kár egy szót is szólnia! — Felkiáltások a szélsőbalodalon: Húzd rá! — FarkasfalviFarkas Géza: Nem ide való hang ez! - Zaj.) Jöttek a terroristák, megfogták ezt a Szkalost, tényleg behúzták a kapu alá, a kapu alatt négyen-öten elverték és vérében fetrengve otthagyták. (Györki Imre: Talán más szám alatt! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Györki képviselő urat kérenn, méltóztassék csendben maradni! Petrovácz Gyula: Én ebből az esetből nem akarok más konzekvenciáikat levonni, mint azt, hogy egy idő óta sajnálattal tapasztaljuk, hogy nacionalista megmozdulásokkal szemben a