Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-147

Âz országgyűlés képviselőházának 147, '. ütésé 1Ù28 március 21-én, szerdán. 17a intézkedni. A munkásbiztositónak milliárdjai vannak, ma már felhalmozott tökéi vannak. van mégis vagyona. Ezt abból következtetem, hogy tud igazgatójának 48 milliót fizetni egy hónapra. Hát ha van vagyona, ha van pénze arra, hogy egy bámulatos nagy bürokráciát íentartson, akkor mérsékelje a kamatot valamivel. Én is azt mondom, hogy aki nem fizeti a járulékot, azt szigorúan kell venni, mert a járulékot befizetni kötelesség, de aki önhibáján kivül — és a legtöbb esetben önhibáján kivii! — nem tudja a járulékot befizetni, attól saerintem lelketlenség 12 százalékos kamatot venni. Ugyanigy van az országos baleseti pénztár is az előlegek szedésével. Az országos pénztárnak 15 millió pengő alaptőkéje van, ezenkívül sem szegény intézmény és a kisiparosságnak a baleseti járulékokat mégis ma is kamat nélkül kell előlegeznie. Ugyanaz a pénztár tehát, amely 12 százalékos kamatot szed a be nem fizetett járulék után, azt követeli az ^iparosoktól, hogy a baleseti járadékokra az előleget kamatmentesen fizessék be. Erre azután igazán nincsen példa. Ha igy méltóztatik pártolni a kisipart, akkor nagyon hamarosan elmehetnek az utolsó kézműiparos temetésére. Kell beszélnem egy dologról, amely a minister ur hatáskörébe tartozik. Ez a kontárkérdés. 1920-ban egy nagy iparoskongresszus foglalkozott az iparosság helyzetével. Még a kurzus virágzásában volt. Nagyszerűen érveltek ott az urak és ennek hatása alatt megszületett az 1922. évi ipartörvény, a régi ipartörvény módosítása, amely a legtöbb iparágat képesítéshez kötött iparággá minősitette. Ezzel egyfelől elzárták az útját annak, hogy nyilvános számadásra kötelezett vállalatok űzhessenek olyan ipart, amely a kisiparnak van fentartva, másrészt megakadályozni kívánták azt, hogy kontárok vonulhassanak be ezekbe az iparágakba. Az idők folyamán azonban mit tapasztaltunk? A kereskedelemügyi minister ur vezetése alatt álló ministerium minden feljelentésre azonnal intézkedik. El kell ismernem, hogy a kontárkérdésben a kereskedelemügyi minister ur nem ismer kíméletet. Annál több kíméletet ismernek a vidéki közigazgatási hatóságok. Itt meg kell mondanom azt a szomorú tényt, hogy a kereskedelemügyi minister ur rendeleteit a kontárkérdésben a vidéki közigazgatási hatóságok egyáltalában nem respektálják. Van itt egy eset. Rendkívül érdekes. Egy dunántúli községben egy nyugalmazott állami tisztviselő, akinek erre semmi jogosultsága nincs, sütőiparral foglalkozik, tehát egyszerűen elveszi a falucskában lévő két-három sütőmesternek a kenyerét, mert neki kisebb lévén az önköltsége, olcsóbban tud szállitani. Feljelentették az illetőt a kereskedelemügyi minister urnái, elmondván, hogy ez kontár, aki nem tanulta a mesterségét, amely pedig képesítéshez kötött iparág. Hogyan jön tehát hozzá, hogy sütőipart folytasson! A minister ur dörgedelmes leiratot intéz a közigazgatási hatósághoz, a közigazgatási hatóság meg szépen elteszi a leiratot és a mai napig ebben az ügyben nem történik semmi. Amikor az érdekelt iparosok eljártak a főszolgabírónál, hogy ez beleütközik az ipartörvénybe, ez volt a válasz: Ugyan kérem, az a szegény ember is akar élni, mit csináljon, csekély nyugdíjából nem tud megélni! Én nem vagyok hive a képesítéshez kötésnek. Én azt tartom, hogy a régi ipartörvény, amelyben nem voltak képesítéshez kötve az iparáigak. jobban megfelelt, mint a mai. Ám, ha van törvény, amelyet velünk szemben kíméletlenül alkalmaznak, amelynek velünk szemben kíméletlenül érvényt szereznek, akkor jogosan megköveteli az iparosság azt, hogy valameddig ez a törvény fennáll, ez előtt a törvény előtt Magyarország minden közege hajoljon meg, mert ezt a törvényt a Nemzetgyűlés hozta meg, ezt a törvényt a kormányzó ur szentesitette, ez előtt a törvény előtt mindenkinek meg kell hajolnia éis nem tűrhető az, hogy egyes közigazgatási hatóságok túltéve "magukat ezen, egyszerűen ne reagáljanak a kereskedelemügyi minister ur rendeletére és ne törődjenek azzal, hogy az iparosság- helyzetét mennyire nehezítik meg azok a kontárok, akik beavatkoznak mesterségükbe. (Kálmán István; Ez nagyon szórványosan lehet! Nem lehet általánosítani!) Hogy mennyire nem szórványos, azt bizonyítja az, hogy az én kerületemben van legalább öt eset, amelyben nem tudunk érvényt szerezni az ipartörvénynek és tudnék a képviselő urak kerületeiből is mondani példát arra, hogy a vidéki közigazgatási hatóságok ezt a törvényes rendelkezést menynyire nem respektálják. (Csontos Imre: Csakhogy a kontárok is élni akarnak ám, testvér! Én ismerem ugy, mint ön! — Mozgás.) Igaza van, én is azt vallom. De akkor ne tessék törvényt hozni. Én nem a kontárról beszélek, hanem arról beszélek, hogyha velem szemben minden törvényt érvényesítenek, tessék velük szemben is érvényesiteni. (Csontos Imre: Meghal éhen a kontár! — Zaj.) Elnök: Csontos képviselő urat kérem, ne szóljon állandóan köizbe. — Rothenstein Mór: Kormánypárti képviselő igy beszél?!) Malasits Géza: A törvény mellett meghal az ember, ha igy áll a dolog. Fel kell hivnom a kormány figyelmét a ké'zmüveskamara mielőbbi felállitására. Kormánykörökben ennek a kérdésnek felvetését meglehetős idegenkedéssel fogadták. A kereskedelemügyi minister ur nem hive az önálló kézműves-kamarának, azt mondván, hogy a mai kereskedelmi és iparkamarák 40 éves múltjuk alatt bebizonyították életrevalóságukat, bebizonyították, hogy mennyire meg tudnak felelni céljuknak. (Herrmann Miksa. kereskedelemügyi minister: Tévedés! Én soha nem mondtam, hogy ilyen véleményem van a kézműves-kamaráról! — Felkiáltások jobb felől: Sőt!) Akkor tévesek voltak azok a hírlapi cikkek, amelyek errevonatkozólag megjelentek. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Én nem cáfolok meg mindent.) Én legalább ugy olvastam, hogy a minister ur kijelentette, hogy hive a mai kamarai rendszernek, {Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Ez igaz!) mert a mai kamarák eddigi működésükkel bebizonyították, hogy a kisiparnak és a kézművesiparnak is nagy szolgálatot tudnak tenni. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: De a betetőző szerv ellen egy szóval sem nyilatkoztam!) A ministerelnök ur viszont kijelentette, hogy ennek a függetlenségnek és önállóságnak ára van s félő, hogy a kézműiparosság majd nem fogja tudni elbírni azokat a terheket, amelyek ennek az önálló kézműves kamarának a felállításából származnak. Mármost mi a helyzet? Ezt a kérdést beledobták az iparosok közvéleményébe, ez kétségtelen. Az iparosok hiszik és remélik, hogy ennek az önálló kézműves-kamarának a felállitásával az ő helyzetük valamennyire javulni fog. Hogy ez mennyire igy van, (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Igy van!) errenézve le23*