Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-144

8 Az országgyűlés JcépviselÖházának gyalta. (Rassay Károly: A törvényjavaslatot. A költség-vetési törvényjavaslatot!) Volt ez alól is kivétel. Kivétel akkor volt, amikor Tisza István a munkapárttal ellenzékbe vonult, amikor is ő a költségvetést megszavazta. Ő tudniillik a költségvetés megszavazásából nem csinált bizalmi kérdést. Az azonban kétségtelen, t. Képviselőház, hogy közjogunknak legalábbis egy hosszú fejlődési folyamata ezt a gyakorlatot követte; és ha az az ellenzék, amelynek igen t. képviselőtársam is tiszteletreméltó tagja, azt az elvet vallja, hogyha ő kormánynyal szemben bizalmatlan, akkor annak a bizalmatlanságnak már a költségvetésnél is kifejezést adhat és nem jön önmagával semmi ellentétbe és következetlenségbe, ha a költségvetést megszavazni nem fogja. De menjünk tovább. Szupponáljuk azt, hogy van a Háznak olyan tagja, akinek talán az a felfogása, mint az enyém, nevezetesen, hogy a költségvetés megadása Itlulajdionképen az országnak szólván, ez nem bizalmi kérdés. Ide vonatkozólag azonban megnyugtathatom t. képviselőtársamat azzal, hogyha a tárgyalás együttesen is fog menni az általános viítára vonatkozólag, viszont a részletes vitára vonatkozólag külön tárgyalás lesz és külön lesz a megszavazás a költségvetésre és külön lesz természetesen az áütialános megszavazás az appropria cióra. (Rassay Károly: De hogyan tudom, hogy mi lesz a részletes vita során a költségvetéssel'?) Én legalább igy képzelhetem el a dolgot és azt hiszem, hogy az elnök urnák ide vonatkozó enunoiáeiója e tekintetben a t. Házat is teljesen megnyugtathatja. (Rassay Károly: Nem nyugtat meg. mert a részletes viltla alapján változik a költségvetés!) Nincsenek meg tehát itt azok, ha szabad magamat igy kifejeznem, a képviselők különböző pártállása folytán támadható parlamentáris aggodalmak sem, hogy a t. ellenzéknek és igen t. képviselőtársamnak nem lesz módjában a kormánnyal szemben az ő határtalan bizalmatlanságát kifejezésre és érvényre juttatni. Lehetetlen és abszurd, logikátlan dolog volna — szerinte — az, hogy együttesen tárgyaltassék a költségvetés a felajánlási törvényjavaslattal. De ezt a »logikátlanságot« fényesen megcáfolják azok az államok és ezeknek budget-rendszere, amelyeket az előbb voltam bátor idézni és amelyekről nem állithatja még talán Rassay t. képviselőtársam sem, hogy ezekben az államokban a költségvetési jogot logikátlanul kezelnék. De egyébként is nyugodt lehet e tekintetben, mert először a költségvetés tárgyaltatik le és csak azután jön a megajánlás (Rassay Károly: De akkor már elfogadták!) és ennek folytán, miután a költségvetés általánosságban és részleteiben is letárgyaltatik. módjában van a t. Képviselőháznak és a t. ellenzéknek idevonatkozólag a költségvetéssel szemben álláspontját teljesen tisztázni. (Rassay Károly: De akkor már elfogadták!) Őszintén megmondom azonban, t. Képviselőház, hogy egy percig sem kételkedem és egy percig sem várom azt. hogy a t. ellenzék, vagy pedig Rassay t. képviselőtársam az appropriáció elfogadását attól tenné függővé, hogy a költségvetés miként fog tárgyaltatni, (Rassay Károly: Nagyszerű jogi érv!) annak fejezetei és címei miként és milyen összegek szerint fognak megállapittatni. (Peyer Károly: Nagyon gyenge dolog!) Mert teljesen meg vagyok győződve arról, hogy bármilyen tételeket állitunk is a költségvetésbe és akármilyen módon igyekszünk is az államháztartás rendjét egyensúlyban tartani, t. képviselőtársam és a t. ellenzék 144. ülése 1928 március 14-én, szerdán. — e tekintetben egészen nyugodt vagyok — a vétó álláspontjára fog helyezkedni (Rassay Károly: Klasszikus!) és ebből a szempontból teljesen mellékes, hogy a költségvetésben mi van. (Mozgás a szélsőbaloldalon. — Baracs Marcell: Ez politikai frivolitás! — Egy hang a jobboldalon: Ez már erős kifejezés!) Legyen szabad a t. képviselőtársamnak és a t. ellenzéknek szives figyelmébe ajánlanom, hogy ne méltóztassék arra a régi magyar ellenzéki álláspontra helyezkedni, amely szerint minden, ami erről az oldalról jön, abszolúte rossz, törvényisértés, alkotmánysértés. (Rassay Károly: Bebizonyítottam!) Nem tudta a képviselő ur bebizonyítani, csak akarta és ez nagy különbség. (Ugy van! a középen. — Pakots József: Önöknek nem lehet semmit sem bebizonyitani.) Mert bármilyen kitűnő az igen t. képviselőtársam ékesszólása, de a törvényeket mi is ismerjük és mi is tudjuk alkalmazni. (Ugy van! a középen.) Részemről tehát az elnök ur javaslatát jogosnak tartom és igy elfogadoan. (Élénk helyeslés a középen. Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Farkas István! Farkas István: Tisztelt Képviselőház! Östör" József t. képviselőtársam nem cáfolta meg azokat a súlyos alkotmányjogi és házszabálybeli érveket, amelyeket Rassay Károly t. képviselőtársam nagyon világosan és érthetően felsorakoztatott. Ha az érvek alapján dőlne el itt a kérdés, akkor már nem is vitatkoznánk, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.), mert Rassay t. képviselőtársunk felszólalása után nyilvánvalóan áll mindenki

f előtt a kérdés, hogy itt a Ház önkényesen túlteszi magát a házszabályokon és a fennálló törvényeken, egy olyan rendszert csinál a mostani házszabály keretében, amilyenre eddig még nem volt gyakorlat és amely még ezzel a házszabállyal is ellentétben áll. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ha pedig vitatkozni kellett erről, akkor, mondom, a vita alapján, a megfelelő tények alapján a kérdés már eldőlt. Östör i képviselőtársunk felhozott egy csomó precedenst, amelyek azonban mind kisebb kérdésekre és nem magára a költségvetésre és a megajánlási törvényjavaslatra vonatkoznak. Mert tessék tudomásul venni és elgondolni azt, hogy a költségvetés és a költségvetés megajánlása a legfontosabb kérdés az alkotmányjogban, a legfontosabb kérdése az alkotmányos életnek és ha ezt is ugy kezelik, mint más apró kérdéseket, ezzel teljesen felrúgják az alkotmányosságnak még a látszatát is. Még ezt a házszabályt is, amelyet a kormány önkényesen és erőszakosan, ellenzék nélkül vitt keresztül, felrúgják és ezen is túlteszik magukat. östör József képviselőtársamnak az volt a legnagyobb érve, — s ezt többször ismételte — hogy együttesen terjesztették be most a felhatalmazási törvényjavaslatot és a költségvetést. Hát mit jelent ez az együttes beterjesztés? (Peyer Károly: Semmit sem!) Ez semmit sem jelent. Mert ha együtt fogják beterjeszteni — nem tudom én — az állategészségügyről szóló törvényjavaslatot és a Nemzetközi Munkaügyi Hivatalnak valamilyen jelentését, vájjon ez jogot ad-e arra, hogy ezt a kettőt össze kell kapcsolni és együtt kell tárgyalni? (Peyer Károly: Igaza van!) Olyan okoskodás ez, amely semmit sem jelent. Itt az a fontos és lényeges dolog, hogy a költségvetés és a megajánlási javaslat két külön törvényjavaslet, két fontos alkotmányjogi javaslat. A kormányzásnak nagyon fontos dolgairól van szó, az ország viszo-