Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-147

Az országgyűlés képviselöházánalc 147, ülése 1928 március 21-én, szerdán. adományokat is kérnek ilyen fiatalemberek, akiknek megélhetéséről odahaza nem tudnak gondoskodni, még családi összeköttetésükkel sem. Sajnos, ezt a kérdést az én szerény felfogásom szerint ebben a csonka országban nem lehet gyökeresen megoldani. Fel kell hivnunk Európa figyelmét, lássák be végre, hogy itt a középosztály tönkremegy, ha továbbra is ezek a lehetetlen határok maradnak fenn. (Ügy van! a jobboldalon,) Be kell látniok végre az európai államoknak, hogy egy nemzetet nem lehet tönkretenni, (Igaz! Ugy van! a jobboldalon) egy nemzetet nem lehet öngyilkosságra kényszeritemi, egy nemzet pusztulását nein nézhetik összetett kezekkel, nekik segiteniök kell. (Igaz! Ugy van! Taps a jobboldalon.) Épen ezért én a politika s a külpolitika súlypontját erre kívánnám helyezni s arra kérem a kormányt, hogy ebben az irányban dolgozzék. Megváltoztatni a határokat, levegőhöz juttatni Magyarországot, (Ugy van! Ugy van! jobb felől. — Farkasfalvi Farkas Géza: Ezen fordul meg minden!) hogy el tudjuk helyezni azt a rengeteg intelligenciát, amely ezek között a határok között megélni nem tud. (Ugy van! jobbfelől.) Gazdasági életünk sem javítható meg a mai csonka határok között. Nézzünk szét a gazdasági életben. Mindenütt azt látjuk, hogy a gazdasági berendezkedés Nagy-Magyarország részére készült. Még a legegyszerűbb áruházak is Nagy-Magyarország méreteihez vannak felépítve és berendezve. Most egyszerre el lett vágva az ország területének kétharmad része, tehát lehetetlen, hogy itt gyökeresen segítsünk mindaddig, mig területeink nagyrészét s a lakosság nagyrészét vissza nem szerezzük. (Ugy van! a jobboldalon.) Mivel meggyőződtem arról, hogy a ministerelnök ur mindent elkövet, hogy Európában a hangulatot a magyar igazság mellé állitsa, bizalommal viseltetem a kormány iránt s ^a költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik

1

? Szabó Zoltán jegyző: Beck Lajos! Beck Lajos: T. Képviselőház! Az igen t. ministerelnök ur Debrecenben kijelentette a belső politikára vonatkozólag, hogy az ellenzékkel az egészséges együttműködés ^ lehetséges, mert az ellentétek a kormányzópárt és az ellenzék között letompultak. Az ellentétek eme letompulásának ujabb tanújelét adta a kormány, a kormányzópárt és az ellenzék egyaránt abban a tegnapi pártközi megegyezésben, amely az ellentéteket elsimítván a félreértéseket eliminálván, közös jóakaratai és kölcsönös megállapodással odatörekedett, hogy a házszabályokat a maguk kristálytiszta valóságában érvényesitse. De hogy az ellentét elsimult s hogy az, ellenzék itt ebben a teremben újra felveszi működését a költségvetés folyamán, arra nagy szükség volt s talán ez a szükségesség vezette az ellenzék vezetőit azokban a lépésükben, amelyekkel igyekeztek megkönnyíteni — elvi álláspontjuk megóvása mellett — a megegyezést. A szükségesség abban nyilvánul meg, hogy feltétlenül kivánatos ennek az, objektiv kritikának gyakorlása a költségvetés keretén belül, amely kritikának minden térre kiterjeszkedő voltára tulajdonképen csak a költségvetés tárgyalásánál nyílik alkalom. Épen azért méltóztassék megengedni, hogy most az általános vitában egész gazdasági helyzetünkre, annak bajaira, betegségeire, s amennyire lehet, orvoslására is rövid pillantást vessek. (Halljuk! Halljuk!) Az kétségtelen, és minden tárgyilagos bíráló köteles annak megállapítására, hogy az utóbbi időkben kedvező jelenségeket tapasztalhattunk. A gazdasági élet stabilizációját látjuk majd minden vonatkozásban. Nem csupán az államháztartás rendjét és pénzünk értékét állandósítottuk, hanem külföldi kölcsönök révén nagy tőkéket sikerült gazdasági életünkbe beruházni, jelentős kulturális befektetéseket eszközölni és mindezek által fokozott munkaalkalmakat teremteni. Ennek legjobb bizonyítéka ipari és gazdasági téren mindig a vases széntermelés emelkedése s ha ezt nézzük, tényleg konstatálhatjuk, hogy 1927. éy első 9 hónapjában 41.000 métermázsával több szenet termeltünk, mint az azelőtti esztendő ugyanezen időszakában; nyers vasprodukciónk pedig ugyanezen idő alatt 62%-kai emelkedett az azelőtti ugyanezen időszakához képest. Ha pedig nézem ipari termelésünk emelkedését 9 hó alatt, ugy azt a meglepően örvendetes eredményt látom, hogy a nyers- és segédanyagoknál 74%-os az emelkedés s az össztermelés 1927 háromnegyedévében még egyszer annyival emelkedett, mint 1926-ban, az azelőtti óv ugyanezen időszakában. Ezek a kedvező jelenségek azonban, amelyeknek csak a legkiemelkedőbb mozzanatait voltam bátor itt felhozni, nem szabad, hogy megtévesszenek benünket, ha a helyzetnek teljesen tárgyilagos képét akarjuk megrajzolni, mert a kedvező jelek mögött aggasztó jelenségek is mutatkoznak. Mi nem félünk ugyan államháztartásuk megrendülésétől, és a Ház bármelyik oldalán üljünk is, nyomatékosan ki kell fejeznünk erős és rendithetetlen hitünket abban, hogy stabilizált államháztartásunk rendjét egyhamar megrenditeni nem lesz lehetséges, s hogy pénzünk értékét abból a biztos pozícióból, amelybe eljutott kimozditani nem lesznek képesek, ez azonban még nem jelenti azt, hogy a magángazdaságunk körében észlelt jelenségeket féltő szemmel ne kisérjük figyelemmel. Olyan elvértelenedést, olyan vérszegénységet látunk egész gazdasági életünkben, annyi tönkremenést, annyi fizetésképtelenséget és a fizetésképtelenségek olyan emelkedését, az öngyilkosságoknak olyan óriási számát, amelyre csak legutóbb mutatott rá egyik képviselőtársunk egy interpellációjában és — last but not least — a szociális békének olyan hiányát, amelyek mind arra kényszerítenek, hosrv tárgyilagos szóval megállapítsuk, hogy a békesség, a nyugalom, a teljes megállapodottság gazdasági életünkben még nem állott helyre. Én csak külkereskedelmi fizetési mérlegünk passzivitására célzok itt, amellyel későbben bővebben kivánok foglalkozni, de elsősorban arra az aggasztó jelenségre, hogy egy belső szerves gazdasági programmnak még mindig híj jávai vagyunk. Itt igazán nem fogadhatom el azt az argumentációt, amelyet az igen t. kormány nem egy tagja hozott fel a pénzügyi bizottságban ez érv ellen a közel múltban is, hogy szerves gazdasági programmot már csak azért sem lehetett eddig felállítani, mert e<"vfelől nem voltunk tisztában azzal, micsoda anyagi segédeszközök állanak és fognak rendelkezésünkre állani, másfelől ezzel összefüggésben nem tudjuk hosszabb időre felállítani e munkálatoknak azon sorrendiét, amelyeknek felállítása nélkül szerves programmot megállapítani nem lehet. Senki sem kivan ja f és szerves programra alatt senkisem érti, kivált a mai időkben, hogy egy évtizedre, vagy ennél hosszabb időre ter-