Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-147

Az országgyűlés Mpviselöházanalc 147. ülése 1928 március 21-én, szerdán. H7 jedő programmot adjon a kormány, de ma, amikor, amint beszédem folyamán már két alkalommal is kiemeltem, a feltétlen stabilizálódás periódusában vagyunk, ma amikor olyan erőteljesen aktiv költségvetésünk- van, amely mindennemű kibillenést a rendes mederből meg fog akadályozni, ma amikor azt látjuk, hogy ; adóbevételeink — hozzáteszem, talán sajnos — minden adóleszállitás ellenére folyton növekszenek és szinte magának a t. pénzügyminister urnák okoznak növekedésükkel nem mindig kellemes meglepetést, mondom ma azt mondani, hogy meglepetésektől és bizonytalanságoktól félve, szerves gazdasági programmot nem időszerű, de nem is lehetséges .felállítani : olyan tétel, amelyet aláirni és elfogadni nem vagyunk hajlandók. Hiszen végeredményben is '> Európának egyetlen állama sem tudott olyan, a béke idejének értelmében konszolidált gazdasági helyzetbe jutni, mint amilyenben volt a háború előtt és mégis azt látjuk a gazdasági programmok tekintetében, hogy mindenik ország, még a kis Bulgária is arra törekszik, hogy felállítsa legalább is egy rövidebb etapra, azokat a sürgősség szerinti sorrendben* felsorolt gazdasági programmpontokat, amelyeknek céltudatos és előre megfontolt megvalósítása egyik legfőbb garanciáját képezi a munka és a gazdasági élet eredményességének. (Élénk helyeslés balíelől.) De nemcsak belső gazdasági programmunk hiánya kell, hogy kételyeket ébresszen bennünk jövő fejlődésünk! zavartalanságát illetően. A gazdasági rekonstrukció arányosságának és áttekinthetőségének hiánya is egyik hibája volt a múltban annak, hogy nem tudtunk zökkenés nélkül előrehaladni, azonkívül mezőgazdasági termelésünknek teljes szervezetlensége és altruista szervezeteink teljes életképtelenségei a mezőgazdasági termelés terén, amire majd a földmivelésügyi tárca keretében elriasztó adatokkal fogok szolgálni, szintén nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy itt bizonyos fejetlenséget kell konstatálnunk. De mit szóljak, ha azt látom és azt kell mindegyikünknek megállapítani, hogy sem ipari, sem mezőgazdasági exportunk megszervezése terén eddig semmitsem tettünk és ha fájdalmas szívvel kell megállapítanom, hogy amikor a német birodalom egy nagy szerves exportfejlesztő programmot állit fel, itt Magyarországon az illetékes és nem illetékes körök, parlamentben, bizottságban és sajtóban, afölött vitatkoznak, hogy vájjon megfér-e a mezőgazdaság és ipar ebben a kérdésben egy kalap alatt, nem kell-e egymással versenyezniük. Akkor, amikor arra sem telik erőnkből, hogy egy ilyen szervezetet felállítsunk, mind a két érdekeltség, illetve azoknak exponensei 'külön-külön sstejrvezelte'ket kívánnak létesíteni, amiből az idők folyamán feltétlenül összeütközéseknek és súrlódásoknak kell előállaniok. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a közénen.) T. Képviselőház! Már említettem, hogy azon felhők közül, amelyek gazdasági életünk egén mutatkoznak, külkereskedelmi mérlegünk passzivitásának kérdése egyike a legsötétebbnek. Ezt a kérdést tavaly itt hosszasabban tárgyaltam s azóta egy tudományos társaság is kimerítően foglalkozott azzal. Konstatálnom kell, hogy nálunk a fizetési mérleg kérdése végeredményben a külkereskedelmi mérleg kérdésévé zsugorodik össze. Hiszen az, ami még lényeges és döntő jelentőségű volna egy fizetési mérlegben, a kamatterheknek, az idegenforgaKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. X. lomnak és a vándormozgalomnak kérdése: olyan tételek, amelyeken egyhamar változtatni nem igen tudnánk. A többi tétel pedig a fizetési mérlegben — az áruforgalmat kivéve — jelentékenyebbnek nem mondható. Marad tehát az áruforgalom, azaz a külkereskedelem kérdése, amelyről most, amikor az 1927. év statisztikája előttünk fekszik, fájdalommal konstatálhatjuk, hogy ez 346-3 millió pengő passzivitást mutat fel végeredményben. A külkereskedelmi mérleg passzivitásának kérdése végül is nem olyan dolog egymagában, amelyet elriasztónak kellene mondani. Hiszen tudjuk, hogy például az Egyesült-Államoknak külkereskedelmi mérlege a XIX. század egy részében erősen passzív volt akkor, amikor maga a gazdasági élet lendületet vett. Viszont, ami még pregnánsabban megvilágitj a a kérdést, Németország a legutolsó infláció idején állandóan aktív fizetési mérleggel dolgozott, lehát kiviteli feleslege volt, amikor másfelől ugyanez^ alatt az idő alatt 19 milliárd aranymárka értékű takarékbetétet elveszített. Végeredményben a múlt évben aktív fizetési mérlege csak a körülöttünk fekvő utódállamoknak és Lengyelországnak volt. A többi állam nagy és hatalmas gazdasági élete ellenére mind paszsziv fizetési mérleggel operált. A külkereskedelmi mérleg passzivitása a külföldi cikkek importjából keletkezik. Ez az importszükséglet pedig a tőkeszükségletnek következménye. Nálunk is ez a passzív saldo olyan külföldi kölcsönök igénybevételéből fakad, amelyek legjelentősebb részükben külföldi áruknak beözönlésében mutakoznak. A külkereskedelmi mérleg passzivitásának jótékony vagy káros hatása tehát akkor látható tisztán, ha meg tudjuk állapítani, hogy ez az adósságesinálás milyen célból történik, olyan-e, amelyből a gazdasági életnek haszna és előnye van, az az előnyös, termékenyitő behozatalt jelent-e, vagy pedig olyan, amely luxusbehozatalból származik, tehát káros hatással jár. (Jáuossy Gábor: Helyeslem, amit. utoljára tetszett mondani!) Rá fogok térni hosszabban is erre. T. Ház! Ha a behozatal kérdését általánosságban vizsgálom, ebből a szempontból nézve, külkereskedelmi mérlegünk passzivitása még nem Ítélhető feltétlenül károsnak. Mert bár igaz, hogy a készáruk behozatalának emelkedése az 1926-tal szemben 21% pluszt mutat, 1927-ben tudniillik 21%-kal több kész iparcikket hoztunk be, mint az azelőtti évben, — ezzel szemben viszont <az is tény, hogy nyersanyagokban is 14%-kai többet, félgyártmányokban pedig 28%-kal többet, hoztunk be, mint 1926-ban. E számsorok vizsgálatából eredő első megállapitásnak tehát annak kell lennie, hogy nem termelésünk csökkenése miatt emelkedett &• behozatal egyrésze. hanem a fogyasztás fokozódása következtében. Elhibázott volna tudniillik — és ezt ha csak mellékesen is, de meg kell jegyeznem — ha a nyersanyagok és félgyártmányok behoztailának lényeges emelkedéséiből eredő paszszivumot az országra károsnak neveznők. Mert ne felejtsük el. hogyha nem ezeket a nyersanyagokat és félgyártmányokat hoztuk volna be, fogyasztásunk feltétlenül készárunak behozatalára szorított volna, ami legalább is 30— 40%-os behozatali többletet jelentett volna, azaz e tételekből - külkereskedelmi mérlegünk 30— 40%-os romlását jelentette volna. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) T. Képviselőház! A hiba e téren inkább az, hogy ipari termelésünk javarészben belső termelésünk nem tudott lépést tartani a fogyasz,tás emelkedésével, a baj tehát épen abban nyil20