Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-147

Az országgyűlés képviselőházának 147. szó. ha a takarékossági bizottság- nagy eredményeket tudna elérni, nagy öszegeket tudna megtakarítani. Ez esetben is annyi kérdés megoldásához kell pénz, hogyha valahol megtakarításokat érünk el, akkor ezeket az összegeket feltétlenül az elodázhatatlan kérdések megoldására kell forditani. Ilyen kérdés például a tisztviselői kérdés, a nyugdíjasok ügye. a hadiözvegyek és hadiárvák felsegélyezése, a hadikölcsönkötvények kérdése stb. Súlyos problémák egész tömege vár tehát még megoldásra és kíván pénzáldozatokat. Szerény véleményem szerint bárki ülne is a pénzügyministeri székben, felelőssége tudatában ez adónem megszüntetésére gondolni sem merne. Mivel pedig igy áll a helyzet, szükségesnek tartom, hogy ennél az adónemnél — miként az előbb a borfogyasztási adónál emiitettem — a zaklatás minden lehetősége kizárassék, A legfontosabb, hogy olyan rendszert vezessünk be, amely mellett a zaklatások teljesen ki lesznek küszöbölve. Ebben az esetben ezen a téren is megnyugvás fog keletkezni, mert ma már az ország lakosságának nagy része belátja, hogy ezt az adót, bármilyen rossz is, az államháztartás még nem nélkülözheti. Arra kérem a pénzügyi kormányt, hogy beígért rendelettervezetével ne sokáig várjon, hanem adja ki és tegye lehetetlenné az adózók, a kisexisztenciák zaklatását. (Helyeslés jobbfelől.) Hogy hogyan és miképen óhajtja meg; oldani a kérdést a kormány, erre vonatkozó javaslatokkal nem akarok előállni, kérésem csak az, hogy bármi úton-módon, de szüntesse meg a zaklatásokat. Említeni akarom még a hitelkérdést is. Reischl Richárd t. képviselőtársam tegnap megemlítette ezt a kérdést és rámutatott arra, hogy vidéken a hitel dolgában milyen nagy nehézségek vannak. A termelési ágak, mint például a mezőgazdaság, nem képesek 14—15 százalékos pénzekkel dolgozni, mert ennyit a termelés nem hoz. tehát a kamatterhek elviseléséhez már a vagyon egy részét kell leadni, tőketörlesztésről pedig még beszélni sem lehet. Ép ezért örömmel üdvözlöm a pénzügyminister ur azon bejelentését, hogy a kamattörvényt akarja idehozni és meg akarja állapítani a legmagasabb kamatot. En azonban már most felhivom a pénzügyminister ur figyelmét arra, hogyha mi a legjobb szándékkal megcsináljuk a kamattörvényt, akkor nem fog-e bekövetkezni az, hogy vidéken egyszerre megszűnik a hitel. Nem fognak-e eltűnni a pénzösszegek és nem fog-e bekövetkezni az, hogy az emberek legálisan nem, csak zúguton, drágán tudnak hozzájutni a pénzhez,, úgymint ahogy valamikor az élelmiszerekhez illegális utón lehetett csak jutni. Arra kérem az igen t. pénzügyminister urat, hogy már előre gondoskodjék arról, hogy a vidék kellő mennyiségű pénzzel legyen elíátva, nehogy vidéken a hitelek a kamattörvény életbelépése után egyszerre megszűnjenek és az emberek csakis zug-utakon, uzsora utján tudjanak hitelhez hozzájutni. Meg akarom említeni még a magánalkalmazottak kérdését is. Arra kérem az igen t. kereskedelemügyi minister urat, hogy a magánalkalmazottak jogviszonyainak szabályozásáról szóló törvényjavaslatot, amelyet már beígért e amely állítólag már el is készült a kereskedelemügyi ministeriumban, minél sürgősebben terjessze be. Lehetetlennek tartom azt az állapotot, amely a magánalkalmazottak körében most fennáll. Éhbérért dolgoztatják őket. a jogviszonyaik egyáltalán nincsenek szabályozva, sőt még azt is tapasztaltam, hogy a ülése 1928 március 21-én, szerdán. 145 munkavállalatok még azokat a törvényes védelmeket és a törvény által nyújtott kedvezményeket is igyekeznek megvonni a magánalkalmazottaktól, amelyekhez pedig törvénynél fogva van joguk. így például a nyugdíjasokról gondoskodtunk az által, hogy a nyugdíj minimumát megállapítottuk a nyugdíjvalorizációs törvényben. Nagyon sok helyen láttam, — és erre vonatkozólag több nyilatkozat is került a kezembe — hogy a vállalatok egyszerűen arra kényszeritik az aktiv szolgálatban lévő tisztviselőket, hogy lemondjanak még arról a kis kedvezményről is, amelyet részükre ez a nyomorúságos törvény biztosit. Lehetetlenségnek tartom, hogy egyes vállalatok megkerüljék a törvényt azzal, hogy tisztviselőiket kényszeritik ilyen nyilatkozat aláirására. Sajnos, nem is kisvállalatok ezek, hanem igen nagy vállalatok tették meg a múlt nyáron, hogy ilyen nyilatkozatoknak segítségével^ akarják megkerülni azt a törvényt, amelyet még a régi nemzetgyűlés alkotott. Igenis, szabályozni kell ezeket a kérdésekét és törvényben kell biztosítani, hogy minden megállapodás vagy minden írásos nyilatkozat, amely a törvény szellemével ellenkezik, semmiféle joghatállyal ne bírjon. Szükséges törvényben gondoskodni arról is, hogy a magánalkalmazottak nyugdíjegyesületeit hatásosabban ellenőrizzük, hogy azok pénzkezelésébe, jelenlegi gazdálkodásába a kormány beletekinthessen s hogy ott is rendet teremthessünk, mert — sajnos — több ilyen nyugdíjintézetre el lehet mondani, hogy nem tesz eleget kötelezettségének a magánalkalmazottakkal szemben ugy, mint ahogy kellene. Mélyen t. Képviselőház! Nemcsak a magánalkalmazottak helyzete, hanem a köztisztviselők helyzete is a lehető legnyomorúságosabb. (Ugy van! a jobboldalon.) Ezen a helyzeten is minden körülmények között segíteni kell. A pénzügyminister ur bejelentette ugyan, hogy a közeljövőben nem helyezhet kilátásba javítást, (Jánossy Gábor: Annál szebb, ha megteszi!) én mindamellett azt tartom, hogy legalább a kisebb fizetési osztályok illetményeinek és a családi pótlékoknak rendezésével minden körülmények között segíteni kell rajtuk. (Helyeslés jobbfelöl.) Elismerem, hogy egy nőtlen vagy családtalan ember ma már valahogy meg tud élni a fizetéséből, amelyet mint köztisztviselő kap. (Jánossy Gábor: Csak ugy-ahogy tengődik!) azonban mihelyt gyermekek neveléséről van szó, mihelyt gyermekeket kell iskoláztatni, akkor már teljesen ki van zárva, hogy fizetéséből megéljen. (Igaz! Ugy van! jobb felől.) Ez egészségtelen állapot, mert rákényszeríti a tisztviselőket arra, hogy más, illegális utakon szerezzék meg az élet fentartásához feltétlenül szükséges összegeket. (Jánossy Gábor: Életösztön!) Ez sokkal nagyobb károkat okoz az államnak, — épen a közszállitásoknál is rámutattam — mintha jobban javadalmazza Őket. A segités módját abban látom, amire az igen t. ministerelnök ur is hivatkozott, hogy a családi pótlékot rendezzék, (Helyeslés jobbfelől.) mégpedig a gyermekek száma szerint progresszive, úgyhogy minél több gyermek van, annál nagyobb legyen a családi pótlék. Általában, végtelenül szomorú szívvel látjuk, hogy a középosztály, a latemer-osztály helyzete a lehető legsiralmasabb. Végzett fiatalemberek naponként kéréssel jönnek hozzánk, állásokat keresnek s mi kénytelenek vagyunk őket elutasítani, mert a legjobb akarat mellett sem tudjuk még a legnyomorúságosabb állásba sem juttatni őket. Ma már — sajùos — könyör;-