Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-147

142 Az országgyűlés képviselőházának 147. ülése 1928 március 21-én, szerdán. kevesebbet jelentett be, vagy a munkásbort, az úgynevezett csigert nem. jelentette be. Ezért aztán horribilis büntetéseket róttak ki. Előfordult egyes helyeken, hogy egyes kisgazdákra eltitkolásért, — nem olyan nagy mennyiségű bor eltitkolásáért, mert hiszen nem is lehetett nagy menyiségü bor eltitkolásáról szó — négy-ötszáz pengős büntetéseket róttak ki. Természetes dolog, hogy ma egy kisembernél egy 4-500 pengő büntetés olyan horribilis összeg, (Jánossy Gábor: Katasztrofális, exisztenciáját veszélyezteti! — Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) amely rá nézve katasztrofális és az exiszteneiáját teszi tulajdonképen tönkre. (Ugy van! jobb felől.) Én azt szeretném, ha ezt a kérdést olyan formán oldanák meg — ha a borfogyasztási adót nem lehet megszüntetni, — hogy itt a zaklatás lehetősége ki legyen küszöbölve. (Helyeslés.) Elvégre a jegyző kezében vannak a kataszteri birtokivek, ezek alapján megállapíthatja, hogy mennyi szőlője van minden egyes adófizetőnek, ő ismerheti saját falujában az átlagtermést s ezen az alapon egészében megállapíthatja, hogy mennyi bora van, vagy mennyi bora teremhetett egy-egy gazdának és megállapíthatja azt a kulcsot is, amelynek segítségével ezt az adót kivetheti vagy behajthatja. (Ugy van! jobbfelől.) Teljesen felesleges bortermelési bevallásokat kérni, illetőleg bevallási iveket kitölteni és a fináncokat a gazdák nyakára küldeni. (Ugy van! jobbfelől.) Lehet, hogy ezáltal egyik-másik adófizető sérelmet szenved, mert nála rosszabb a termés, mint a másiknál, lehet, hogy az egyik kevesebbet fog fizetni, mint a másik, de a zaklatás kiküszöbölése megéri, hogy az ilyen kisebb igazságtalanságok megtörténhessenek.. Én legjobban szeretném, ha ezt az adónemet teljesen törölnék a községi jövedelmekből. (Helyeslés jobbfelől.) mert tulajdonképen aránytalan és igazságtalan adónem. Mert a gazda, akinek szőlője nincs, ellenben több ezer hold birtoka van, ilyen módon, vagyis ebben a formában^— ugy, mint a szőlőbirtokosok — a községi háztartás fentartásához nem járul hozzá, mig az a kisember, akinek talán csak egybold szőlője van (Jánossy Gábor: S ez minden vagyona!) s ez a vagyona, erőteljesebben veszi ki részét a községi háztartásból, mint az a másik, akire az előbb hivatkoztam, akinek nagyobb birtoka van. A községi háztartásoknál azután gondoskodni kell arról is, hogy bizonyos mértékben megfékezzük az úgynevezett alkotni vágyást. Ez a háíboru utáni betegség. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Mindenki, aki mondjuk, egy kis vezető pozicióba kerül, alkotni akar, évtizedek mulasztásait egyszerre akarja» pótolni, (Jánossy Gábor: A mai nyomorban!) és majdnem mindenki arra pályázik, hogy nevét egy márványtáblán vagy nem tudom, milyen módon megörökítse. (Jánossy Gábor: Ez igaz!) Én nem vagyok maradi ember, én a haladás hive vagyok, azt hiszem azonban, hogy évtizedek mulasztását egy-két éven belül, tehát rövid idő alatt pótolni nem lehet. (Jánossy Gábor: A mai nyomorúság mellett!) A mai nyomorúság mellett fékezni kell ezt az erőteljes alkotási vágyat, lépést kell tartani, mert ha továbbra is igy megy és igy 1erjed ez az alkotnivágyás, akkor az adófizetők a terhek súlya alatt össze fognak roppanni. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Mert a pénzügy-minisíer ur rámutatott arra, hogy egyes községeknél a községi terhek milyen horribilis Öszszegeket tesznek ki, hogy azok aránytalanul magasabbak, mint az állami terhek. Ezek csökkentésének egyedüli módja az, hogyha ezt a bizonyos alkotnivágyást szabályozzuk és mondjuk, a ministertanáesra, vagy egy bizottságra bizassék, hogy a múltnak mulasztásainaik pótlása milyen tempóban történjék^ Nem lehet évtizedek mulasztásait egyszerre pótolni, nem lehet egyszerre keresztül vinni mindazt, amit évtizedekkel ezelőtt kellett volna megalkotni. Elég nagy baj, hogy a vidéket a múltban annyira elhanyagolták. (Ugy van! jobbfelől.) elég nagy baj, hogy a technika vívmányait a vidékre nem vitték ki, elég nagy baj, hogy a vidék kultúrájával nem törődtek. Sok tennivaló van, ezt mindenkinek el kell ismernie, de épen azért, mert sok a pótolni való, ennek a pótlásnak tervszerüleg és nem ötletszerüleg kell történnie és nem lehet kitenni a vidéki polgárságot annak, hogy minden vezető ember ujabb tervvel és ujabb ötlettel jöjjön, nem törődve azzal, hogy a másik vezető pozícióban volt ember mit csinált, és igy egyszerre egy község lakóira három-négy uj teher zúduljon, igy a villanyvilágítás, a kaviosozott ut stb. költsége. Az ilyen tervszerűtlen munka után az adófizetők összeroppannak és elveszítik a kedvüket. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. Mélyen t. Képviselőház! Berki Gyula t. képviselőtársam beszédében erősen hivatkozott a takarékosságra, sürgette, hogy a kormány nagyobb takarékosságot kövessen ós rámutatott arra, hogy egyes tételeknél milyen eredményeket lehetne elérni. Azt hiszem, nincs senki ebben a Házban, aki a takarékosságot ne sürgetné és kivánná. ezzel a takarékossággal is azonban óvatosan kell bánni, mert ha a takarékosság kérdését tervszerűtlenül visszük keresztül, akkor esetleg a gazdasági életnek többet ártunk, mint használunk vele, mert a takarékossági kérdéssel elvágjuk esetleg azokat az ereket, vagy azokat az utakat, amelyeken a pénz a gazdasági élethez vissza folyhat, esetleg tehát a szükségszerű beruházásokat szüntetjük meg, vagy pedig ujabb beruházások eszközlését akadályozzuk meg és akkor ezzel a gazdasági életnek többet ártottunk, mint amennyit tulajdonképen a takarékosság révén nyerünk. Épen azért én a takarékosság kérdésénél fontosnak tartom, hogy olyan téren takarékoskodjunk, ahol gazdasági kérdéseket nem érintünk, ahol a pénznek a gazdasági életbe való visszatérését nem akadályozzuk meg. Bizonyos luxuskiadásokat természetesen meg kell akadályozni. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) A bürokratikus életet minden körülmények között meg kell egyszerűsítenünk; egyszerűsítenünk kell a közigazgatást minden egyes vonalon, nemcsak a pénzügyi kormányzatnál, hanem az összes minis ter iumoknál. Én a decentralizálásnak vagyok hive, (Jánossy Gábor: Helyes!) én a vidéki hivataloknak és hivatali főnököknek nagyobb felelősség mellett nagyobb hatáskört adnék; nagyobb hatáskör mellett nem kellene minden egyes aktának és minden egyes ügydarabnak felkerülni ide a ministeriumokba és itt évekig elfeküdnie, amíg elintézést nyer. Lehetetlennek tartom, hogy, mondjuk, egy egyszerű egyleti alapszabálynak miért kell annyi fórumon és kézen keresztül mennie, mig végre visszakerül jóváhagyással a faluba a kiindulási pontjához. Egy ilyen ügydarab ma 3—4 ministeriumon is keresztül megy. Ez teljesen felesleges akkor, amikor ezt a kérdést jól meg lehet oldani, úgyhogy az alantas hatóságok, mondjuk, a vármegyei al-