Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-147

Az országgyűlés képviselőházának 147. ülése 1928 március 21-én, szerdán. 143 ispáni hivatalok egy megfelelő sablont követve intézzék el egyszerre ezt a kérdést. T. Ház! Sok dologra lehetne még rámutatni, de ezek részletkérdések és ezeket nem akarom mind felemliteni. Bizom abban, hogy a felállí­tandó takarékossági bizottság alapos munkát fog végezni, szakszerűen végig fog menni min­den egyes közigazgatási apparátuson és meg fogja vizsgálni azokat a lehetőségeket és mó­dokat, amelyek segélyével egyszerűsíteni és aztán a takarékosságot keresztülvinni lehet. Ugyancsak a t. pénzügyminister ur taka­rékosságra figyelmeztette a nagyközönséget is és arra szólította fel, hogy a nagyközönség szintén takarékosabban éljen és kerülje a luxuskiadásokat, mert rámutatott, hogy épen a luxuscikkek behozatala a legnagyobb tétel külkereskedelmi mérlegünkben és külkereske­delmi mérlegünk passzivitását épen ezeknek a cikkeknek behozatala rontja. Teljesen igaza van az igen-1. pénzügyminister urnák. A luxus ma nálunk, sajnos, nagyon erősen el van ter­jedve. Ez azonban, sajnos, nemcsak magyar be­tegség, hanem tulajdonképen egész Európában el van terjedve. Az emberek sokkal többet költenek, mint amennyi a jövedelmük. Ez igy van minden társadalmi rétegben s mindenütt tapasztal­ható — és én igazán örülök annaík, hogy ma egy ilyen szép látványnak vagyunk tanúi, (a karzatok felé mutat, ahol magyarruhás is­koláslény ok ülnek.) amikor itt magyar nők magyar viseletben jelennek meg. (Ugy van! Usy van!) Ez igazán utánzásraméltó dolog lenne. A magyar közönség és a magyar asszo­nyok lássáJk be, hogy milyen szép és helyes do­log lenne, ha a sok külföldi piperecikk helyett a sok külföldi selyemrongy^ helyett inkább a magyar nemzeti viselethez térnének vissza, azt öltenek magukra. Beláthatnák ebből a szép képből is, ho<gy ez mennyivel szebb, mint az a mai modern viselet és öltözködés. (Helyeslés a jobboldalon. — Bárdos Ferenc: ön is angol szabású ruhában van!) Visszatérve az államháztartásban folyta­tandó takarékosságra, (Halljuk! Halljuk!) nagy eredményeket gondolok elérhetni azáltal, ha a közszállitási szabályzatot a kereskedelemügyi minister ur minél előbb megreformálja. A mai helyzet tejesen tarthatatlan. Lehetetlen dolog az, ami ma a közszállitások kiírása körül fo­lyik. Ma már a köztudatba ment át, hogy egy közszállitást, vagy közmunkát csak ugy lehet megkapni, ha az embernek összeköttetése van. Az Összeköttetések megszerzése nélkül a vállalkozók már nem is mernek pályázni, mert olyan uzus is van, hogy az embernek először tulaj­donképen a belső titkokat kell kilesnie és csak a belső titkok tudásával foghat hozzá a kal­kulációhoz. Lehetetlen dolog, hogy a pályáza­tok, a versenytárgyalási pályázatok továbbra is ugy legyenek kiirva, mint ahogyan az ma történik, Igen gyakran szakemberek nem is­merik ki magukat ezeknél a verseny tárgyalási kiírásoknál, szakemberek nem tudnak kalku­lálni, mert nem tudják, hogy mit is akar tu­la jdoníképen az illető közület, amely a verseny­tárgyalást kiirt a. Ez lehetetlen állapot és ezért történik meg az, hogy a pályázatok alkalmá­val az egyes pályázók árajánlatai közt olyan horribilis nagy differenciák fordulnak elő, úgyhogy megtörténik az, hogy 100%-os diffe­rencia van a legolcsóbb és a legdrágább ár­ajánlat között. Miért van ez? Nem azért, mintha a vállalkozók nem tudnának kalkulálni, nem értenének a kalkulációhoz, vagy nem len­nének tisztában az anyagárakkal, vagy egyéb ilyen dolgokkal, hanem egyszerűen azért, mert a legtöbb versenytárgyalási kiírásnál olyan homályos részletek vannak, amelyeket egyik igy, a másik pedig más értelemben magyaráz, és természetesen ennek következménye a kal­kulációban előállott nagy differencia is. Nagyon sokan vannak azonkívül olyanok, akik épen összeköttetéseik révén ismerik eze­ket a homályos részleteket tudják, hogy ezek a homályos részletek tulaj donképen mit fed­nek, mit burkolnak, mi van ezek háta mögött, és ezért tudnak másképen kalkulálni, mint az, aki ezekkel az eltakart dolgokkal nincs tisztá­ban, aki az esetleges pótmunkákat, vagy pót­kiegészitő dolgokat, pótkiirásokat előre nem ismeri. A közszállitási szabályzat reformjánál tehát elsősorban azt kívánnám, hogy a verseny­tárgyalási kiirások a legprecízebben történje­nek, azokat szakemberek állítsák össze, irják ki, mégpedig olyanformán, hogy abban a vál­lalkozói kategóriák képviseletei is helyet fog­lalhassanak, hogy ne történhessék meg az, hogy a versenytárgyalási pályázatokban homályos részletek maradhassanak. Nagy megtakarítást érhetnénk el azonkívül, az én szerény felfogásom szerint, az üzemek erős redukciójával és az úgynevezett házi keze­lési rendszer megszüntetésével. Ez a házi keze­lés különösen a földmivelésügyi ministerium­nál, az ármentesitő társulatok kebelében, na­gyon erősen divik. Mindamellett hogy a föld­mivelésügyi kormány ugy a múlt évi költség­vetésben, mint pedig az idei költségvetési év­ben nagyobb összeget vett fel az ármentesitő társulatok támogatására és ezek ezeket az ösz­szegeket igénybe is vették, a munkakiirások és munkalehetőségek itt nagyon csekélyek, még­pedig azért, mert az ármentesitő társulatok ezeket a munkákat házikezelésben végeztetik. Azzal, hogy a házikezelés drágább, mint a vál­lalkozói munka, tisztában kell lennie minden­kinek. A házikezelésnél az ellenőrzés nem olyan .erőteljes, mint a vállalkozói munkánál. A vál­lalkozó az ő hasznát nem abból nyeri, hogy drágább, mint a házikezelés, hanem abból, hogy ismeri a fogásokat, kereskedelmi szellemmel vezeti az egész vállalkozást és ennek tulaj do­nitható az, hogy a vállalkozói munka mindig olcsóbb, mint a házikezelés. Erre vonatkozólag különben igen sok pél­dára hivatkozhatnék. Hivatkozhatnék várme­gyékre, amelyek a házikezelésben próbálkoz­tak az utak építkezésével és rájöttek arra, hogy az utak építése majdnem kétszer annyiba ke­rül a házikezelésben, mint hogyha azt vállalko­zóknak adnák ki. A házikezelési rendszert te­hát az egész vonalon meg kell szüntetni, mert nemcsak, hogy drágább, mint a vállalkozói munka, hanem egyúttal nagyon sok adófizető­alanyt is teszünk tönkre azáltal, hogy elütjük a munkának lehetőségétől is. A) közszállitási szabályzat reformjánál gondoskodni kellene még arról is, hogy a kis­ipart a közszállitásokba be lehessen kapcsolni. Példákat tudnék felhozni arra vonatkozólag, hogy a kisipar a közszállitásokban részt ve­het és hivatalokkal tudom igazolni azt, hogy a kisipar megfelelőleg megszervezve a közszál­Utasoknál megfelelő árut is tud szállitani. Nem igaz tehát az a kifogás, hogy a kisipart nem lehet a közszállitásba belekapcsolni, mert nem tud megfelelő árut szállitani. Nagyon sok iparág bebizonyitotta, hogy a kisipar any­nyira fejlett, hogy sokkal jobb árut tud a köz­szállitásoknál beadni, mint a nagyipar és sokkal jobb minőséget is tud szállitani. Épen ezért szükségét látnám annak, hogy a közszál-

Next

/
Thumbnails
Contents