Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-146

Í32 Az országgyűlés képviselőházának 146. ülése 1928 március 20-án, kedden. egyúttal, amikor azt látom, hogy ez a kormány a trianoni békeszerződéssel szemben gerinces, ugyanakkor örömmel látom azt is, hogy ennek a kormánynak intézkedéseiben, terveiben, magában a költségvetésben is megnyilvánul az a szociális érzék, amelyet Hunyiady Ferenc képviselőtársunk ma délelőtti felszólalásában olyan helyesen és olyan okosan követelt. Ebben az egész programmban, amely ebből a költségvetésből felénk tárul, benne látom a kisemberek iránti gondoskodást — kezdő lépésekben. Biztatnunk kell tehát, mert hiszen ezen a téren a magyar törvényihozás még úttörő. A régi liberális törvényhozás szociális téren mentől kevesebbet alkotott. Ennek a szociális alkotásnak kiépítésére a kormányt teljes lélekkel, minden odaadással biztatjuk, támogatjuk, majdnem azt mondjuk: életünket és vérünket a szociális boldogulásért. (Helyeslés.) Ez a kormány felismerte a szociális bajokat mégpedig helyesen ismerte fel akkor is, amikor a kultuszminister ur olyan — némelyek által túlságosan kifogásolt — gazdag kulturprogrammal állt elő. Nem áll az, hogy a kultúra fényűzés. A kultúra a legelső gazdasági befektetés. A képzett gazda két gazda a tudatlan gazdával szemben. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Az a képzett gazda, aki számolni tud, aki telefonon kapja meg az értesítéseket az árhullámzásokról, akinek rádió van a házában és aki rádión tudja meg délben tizenkét órakor, hogy tizenegy órakor Chicagóban hogyan állt a búza ára, fel tudja venni a versenyt a mai nehéz viszonyok közt is. Nekem vannak már a kerületemben gazdáim, sőt mi több, van az egyik uradalmi gazdaságban egy cseléd, aki bevezette a rádiót és mindig azon figyeli, hogy változik a búza ára. (Gubicza Ferenc: Ha van neki kitartása!) Van neki kitartása, mert az életösztön kényszeríti rá. A művelt gazda tud szövetkezetet alkotni, meg tud küzdeni az üzleti viszonyokkal; az ilyen gazda egyúttal kereskedő is lesz és az a kereskedelmi érzék, amelyet annyira hiányolunk és amelynek hiányát annyira kifogásoljuk a mi népünkben, mihelyt a tanultsága meg van, a mi népünkben is megvan, mert a kereskedelmi szellem alapja a tanultság. Legyen a gazda működésének is a tanultság, a tudás, a l:etü minél inkább az alapja. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Minél több iskolát épit a kultuszminister ur a tanyákon, annál jobban örül neki a földmivelésügyi minister ur, mert akkor ő beáll abba az agrárprogrammba, amelyet mi mindnyájan vallunk, amelyet mindnyájan akarunk minél jobban a földmivelésügyi minister úrral együtt elősegíteni. Látom, hogy ez a kormány foglalkozik az aggkori biztosítás t kérdésével, látom, hogy az intelligencia érdekében meg tesz. mindent, ami csak lehetséges. Egyet, sajnos, nem tehet meg; nem teheti meg azt, hogy az intelligenciának megfelelő elhelyezkedést biztosítson. Ez azonban részben ismét a trianoni békeszerződésre vezethető vissza. (Ugy van! a jobboldalon.) Ne felejtsük el, hogy hány magyar család gyermeke tudott valamikor a hadseregnél elhelyezkedni. Számbavehető-e a mi hadseregünk az intelligencia elhelyezkedésénél? Hány magyar fiu van, akiben a magyar virtus dul, aki szeretne katona lenni és nem tud a hadsereghez bejutni! Azelőtt a kadétiskolákba a gyengébb tehetségeket is felvették, ma a legkiválóbb tehetségek is csak nehéz protekcióval juthatnak be a honvédség tisztikarába. Ez az állapot, amikor a magyar nemzeti intelligencia -előtt el van zárva a trianoni kapu által az érvényesülés egyik nagy lehetősége, öli, senyveszti a mi társadalmunkat. Nem tudom, hiba gyanánt hozta-e fel Hunyady Ferenc gróf t. képviselőtársam, hogy mi a trianoni békeszerződés megváltoztatása utáni állapotok esetére intelligenciát nevelünk a felszabaduló területek részére. (Egy hang a jobboldalon: Ez a tartalék!) Erre a tartalékra feltétlenül szükség van. Hiszen Trianon nem fog megmaradni és a megszállott területeken a magyar intelligencia nem érvényesülhet. Tudom, hogy a kolozsvári egyetemre próbálnának a magyar fiuk beiratkozni. Ismerem az ottani állapotokat, magam is megtanultam tökéletesen oláhul. Tudom, hogy ott a magyar ifjúság, a magyar intelligencia megtanulta az oláh nyelvet, a Felvidéken megtanulja a cseh, vagy tót nyelvet, a Délvidéken megtanulja a szerb nyelvet, de nem tud érvényesülni, mert az a faji türelmetlenség, amely odaát van, a magyar ember, a magyar ifjúság érvényesülését lehetetlenné teszi. (Ugy van! a jobboldalon!) Mi bőkezűek voltunk (Mozgás a jobboldalon.) és a nemzetiségeknek megadtuk a teljes érvényesülési lehetőséget. Méltóztassanak csaik vissaaemlékezni, hogy az oláh megszállás szennyes áradatának viszszavonulása után hány magas állásból menekültek el innen az oláhok az oláh hadsereggel, amely kirabolta azt a hazát, amely nekik kenyeret és magas pozíciót adott. (Ugy van a jobboldalon.) Kivonultak innét és ez maga bizonyítja azt, hogy ez a nemzet a nemzetiségekkel szemben soha türelmetlen nem volt. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) De viszont ne méltóztassák rossz néven venni, ha mi a mostani állapotokba nem nyugszunk bele, ha olyan intelligenciát akarunk, amely majd, amikor elkövetkezik Magyarország felszabadulása, akkor oda jön és intelligenciával, tudással, mérnöki, orvosi és jogi tudománnyal betölti azokat a vezető helyeket Nagyváradon, Szatmáron, Kolozsvárott, Brassóban, Pozsonyban, ahol semmi keresnivalója az idegennek nincs, mert az a mienk, mert ott még etnográfiai alapon sem lehet az idegeneknek semmi jogot követelni magúknak. (Ugy van! Ugy van!) Ott magyar intelligencia nem fejlődhet. Nekünk kell tehát nevelnünk magyar intelligenciát. Ezt a magyar intelligenciát én kalaplevéve üdvözlöm, amikor egy mérnök lyukasztja ki a villamosjegyet. Én azt a magyar intelligenciát, amely mint orvosnövendék vagy mint kész orvos hajlandó elmenni napszámba, amely mint tanár nem tud elhelyezkedést találni és elmegy gazdasági Írnoknak, amely mint okleveles gazdasági tisztviselő a jobb jövő reményében elmegy béres fizetésért is: kalaplevéve üdvözlöm, mert ez a magyar jövő. (Ugy van! Ugy van! — Taps a jobboldalon.) , Amikor látom azt, hogy ez a kormány ezért a magyar jövőért dolgozik, akkor azt mondom: uj honfoglalók nyomán halad. Nem trianoni magyarok vagyunk, hanem uj honfoglaló magyarok, akik az uj honfoglalásra készülünk. Ennek az uj honfoglaló szellemnek kell mindnyájunkat áthatnia és mert látom, hogy a ministerelnök úrtól kezdve az egész kormány ettől a magyar jövőtől van áthatva, nagy koncepciókban és apró kis részletkérdésekben egyaránt, én teljes bizalommal viseltetem a kormány iránt és a költségvetést elfogadom. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: ötvös Lajos!