Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-146

Az országgyűlés képviselőházának 146. ülése 1928 március 20-án, kedden. 131 ahova jutniok kellene, (Ugy van! Ugy van! Taps.) Erre nekünk kell rámutatnunk es egyúttal meg kell mondanunk azt is, hogy ezt tűrni nem fogjuk, hanem pellengérre állítjuk ezeket az állapotokat. T. Képviselőház! Vannak áldozatos lelkek, amelyek foglalkoznak azzal, hogy meglátogassák és lehetőleg segítsék a nyomornak ezeket a tanyáit, amelyeket a »milliók egy miatt« jeligéje alatt létesítenek azok, akik fennállnak a társadalom gúlájának a tetején és onnan könynyedén nézik le ezt a társadalmat Néhány ilyen adatot leszek bátor ismét nevek nélkül felhozni, de ha valakit érdekelnek a nevek, fel vannak nálam jegyezve. A patronesszek irták össze. K. K. — csak a kezdőbetűket mondom — 47 éves, nős, asztalossegéd, gyermekei közül az első 18 éves, a kilencedik 3 éves. Kilenc élő gyermeke van. A családfő három éve beteges, sokat volt munka nélkül. Kilenc gyermeke közül^ a legidősebb leány kenyérkereső, mig a felesége, ha munkát kap, dolgozik, alkalmi munkás. Egy udvari szoba-konyhából álló lakásban zsúfolódik össze az egész család. A lakásban alig van butor, egy ágyból, ágynemű nélkül, egy gyermekágyból, — 11 tagból álló családnak — egy asztalból, két darab székből és a gyalupadból áll az egész berendezés. A gyermekek teljesen lerongyolódva, cipő nélkül vannak a hideg szobában, iskolába sem járhatnak, mert hiányos ruházatban, cipő nélkül nem tudnak átgázolni a havas, vizes tócsákon. A családfő családjának kétségbeejtő nyomora feletti bánatában megőrült, 1928. január 16-án szállították be a lipótmezei elmegyógyintézetbe. Ezzel a család sorsa ismét súlyosbodott. Ha valaki a lakcím iránt érdeklődik, megadom. A másik eset a következő: L. G. nyugdíjas irodakezelő, 44 éves. nős. Gyermekei: a legidősebb 17 éves, a legfiatalabb, a hetedik, másféléves, tehát itt nincs egyke. Lakása: egyablakos kis udvari szoba, a bútorzata két ágy, két kis asztal, két szék, egy kis kályha, mellette egy láda, tetején egy pár tányér. A piszkos padlón a kályha mellett egy csomó burgonya. A szobában húzott kötélen egypár darab mosott, vizes, rongyos ruhaféle szárad. A talán sohasem szellőzött és túlzsúfolt ablaknélküli szoba levegője tűrhetetlen, a kis gyermekek gondozatlanok, piszkosak; ruhájuk, cipőjük, ágyneműjük nincs. Az egyik ágyon puszta szalmazsákon az apa három gyermekével alszik, a másikon az anya két gyermekkel és a földredobott piszkos szalmazsákon a két nagyobbik lányka alszik. Éheznek, fáznak. A házbérrel tartoznak, rendkívül sokat szenvednek, nélkülöznek. Az apa reg'geltől estig munka után jár, de hasztalanul, sehol sem tud elhelyezkedni, úgyhogy családjának nyomora már-már beszámithatatlanná tette és családja fél, hogy megtébolyodik. Özvegy D. K.-né, kádársegéd özvegye. A férje a harctéren volt, 1917-ben halt meg, hat gyermeket hagyott hátra. Az özvegy, aki a sok nélkülözéstől maga is beteges volt, árváit nagy keservesen felnevelte, akik közül a legidősebbet, a 21 évest 1926-ban eltemette, hosszú és súlyos betegeskedés után. Gyermekei a gyenge táplálkozás, a sok nélkülözés folytán gyengén fejlettek, vérszegények, tuberkulózisra erősén hajlamosak. A 21 éves fiu is abban halt meg. A lakásuk fűtetlen, táplálkozásuk főleg kenyérből és burgonyából áll, amit a szomszédok adnak össze. Fiának keresete jóformán a házbér fedezésére sem elég. A hadiözvegy segélye havi 12 pengő 50 fillér, ird és mond: tizenkettő pengő 50 fillér, (Egy hang jobbfelŐl: A gyerKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. X. méhek nevelési járulékával együtt?) Igen, a gyermekek nevelési járulékával együtt. Méltóztassanak azután lelkesíteni, az egyke ellen és hangoztatni, hogy ebben az országban meg kell élni mindenkinek. És én mégis azt mondom: igenis, meg kell élnie mindenkinek. Ezeket a kiáltó adatokat, amelyekből van még nálam egy halmaz és szolgálok is velük, akinek tetszik, nem hiába hoztam ide az ország szine elé. Azért hoztam ide őket, hogy megismerjük a bajt, megismerjük őszinte, becsületes emberek szavából. (Helyeslés.) Ezek az adatok és még egy csomó ilyen adat nemcsak Trianon ellen kiáltanak, hanem kiáltanak a mi közönyünk ellen is. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Azok az áldozatos lelkek, akik ott járnak, és akik ezeket az adatokat összeszedik, amit lehet, amit lehet, társadalmi adakozásból gyűjtenek, de ez mind neim elég, mert amikor az emberekhez kérelemmel fordulnak, nagyon sokan ridegen elzárkóznak. Van azonban nekünk egy népjóléti tárcánk. Ezt a népjóléti tárcát kérem én erősebben dotálni, (Helyeslés.) nem azért, hogy munkanélküli segélyeket adjon. Az a munkanélküli segély törvénybe iktatva nem igazi segítség. Az igazi segítség az, amikor egyénenként megbízható becsületes emberek, mint ezeknek a társadalmi egyesületeknek a tagjai, ezek a patronesszek keresik fel azokat a családokat (Gr. Hunyady Ferenc: Ugy van!) és egyénenkénti lapokra — mint itt nálam fel van jegyezve — jegyzik fel a nyomort és állapítják meg, hogy mit lehetne segíteni. Ezeket a társadalmi egyesületeket, ezeket az áldozatos lelkeket kell abba a helyzetbe hozni, hogy segíthessenek, (Helyeslés.) ha máskép nem, akkor a tehetőseknek még fokozottabb igénybevételével feltétlenül közadózás utján is, hogy sikerüljön ezeket a nyomorúságukat megszüntetni, ezeket a szegény embereket megmenteni, hogy ezeket a társadalom értékes tagjaivá lehessen nevelni. Én nem tudom, hogy abból a kilenc gyermekből, abból a hét gyermekből, abból a hat gyermekből, akiknek a neve nálam fel van jegyezve, nem válhatik-e kiváló magyar zseni, egy magyar katona, egy magyar hadvezér, egy magyar tudós, egy magyar politikus, most pedig elpusztul nyomorban, ki van téve a nyomor csábításainak, ki van téve annak, hogy a nemzet ellenségei kerítik hatalmukba és a nemzet ellenségét nevelik belőle. Ezeket a saját érdekünkben, a nemzet érdekében, a társadalom érdekében, a haza érdekében támogatnunk kell. Ez kötelessége a társadalomnak, de kötelessége az államnak is. (Gr. Hunyady Ferenc: Ugy van!) Mert ha a társadalom megbukik, vele bukik az egész állam. (Ugy van! Ügy van!) Mindnyájunknak kötelessége ezeken segiteni, mindnyájunknak kötelessége tehát az is, hogy amikor a népjóléti tárca ilyesmire kér, akkor necsak megszavazzuk, amit kér. hanem biztassuk, hogy kérjen még többet (Helyeslés.) és ellenőrizzük, hogy a pénzt megfelelő helyre fordítsák és megfelelő célra használják fel. (Simon András: Ez a fontos, a cél!—Egy hang jobbfelől: Nem adminisztrációra!) Nem adminisztrációra, mert a társadalmi egyesületek ingyen eladminisztrálják ezeket, csak méltóztassék őket meghatalmazni, méltóztassék nekik hatáskört juttatni. (Helyeslés.) T. Képviselőház! Itt körülbelül elérkeztem felszólalásomnak a végéhez. Ott akarom végezni, ahol kezdtem: a trianoni békeszerződést tartom minden nyomorúságunk főokának. De 18