Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-146

130 Az országgyűlés képviselőházának a nincstelenek kaphatók, akiknek semmijük sincs, mert azok remélnek mindent kapni a semmi helyett. Ezt a kisiparostársadalmat feltétlenül szintén aggódó figyelemmel kell kisérnünk. Erre majd a kereskedelmi tárca tárgyalásánál fogok részletesen kitérni. Van azonban a falunak, sőt talán nem is a falunak, inkább a falu külön területének, a falu végének egy rétege, amellyel szintén foglalkoznunk kell s mely a nemzetfentartó rétegek sorában igen értékes szerepet tölt be és ez a mezőgazdasági cselédség. Megint csak felhozok az én pátriámból, Bihar megyéből egy községet. Itt már nevet nem fogok megemliteni. 1550 lakosa van a községnek, ahol a születések száma az elmúlt esztendőkben 11 volt. Ugyanannak a községnek határában van egy urasági birtok, ott lakik körülbelül 18 család és ott a születések száma ugyancsak 11 volt. Az a mezőgazdasági cseléd nem egy kés-család, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) az a mezőgazdasági cseléd tudja, hogy neki a mindennapi kenyere megvan, hogy a mindennapi megélhetése megvan és tudja, hogyha gyermeke majd felnő, ugyanabban a gazdaságban, vagy a másik gazdaságban elhelyezést fog találni. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ott áldásnak tekintik a gyermekáldást, azonban ezeknek a mezőgazdasági cselédeknek családjaira a legkevesebb gondja volt eddig a magyar társadalomnak. Jártam ezeken a birtokokon is. Sok helyen megfordultam. Elismeréssel kell megjegyeznem, hogy vannak nagybirtokok és középbirtokok, — és ezek száma egyáltalán nem csekély — ahol a tulajdonos, a gazdatiszt és a cseléd nemzedéken keresztül együttélt. A mai birtokos apjának a mai tiszt apja volt az ispánja és a mai kisbéresnek a nagyapja volt ott kisbéres, kocsis, stb. Ezekben a gazdaságokban a társadalmi béke a régi patriarkális erkölcsök alapján megvan és ezek a gazdaságok boldogulnak, ezek kölcsönökre stb. mentül kisebb mértékben szorulnak rá. A magyar földbirtokok egy részét is elöntötte azonban a nagytőke, amely nagy részében szívtelen és amely azt a patriarkális viszonyt a kettős könyvelés üzleti elvére fektette fel. Ismerek olyan gazdaságokat, amelyek áttértek a részvénytársasági gazdálkodásra. A tőkének tulajdonképen az volna a feladata, hogy a gazdának, a produktiv munkásnak álljon segítségére. Ehelyett a nagytőke nálunk a birtokok egy részénél beállott nagybirtokosnak, beállott nagybérlőnek és feledvén azt a morális alapot, amely nélkül gazdálkodni, a földdel foglalkozni, a néppel foglalkozni nem lehet, pusztán a rideg számok alapján rendezi be a gazdálkodását. Ennél a következő esetet volt alkalmam egy helyen megfigyelni. — Most megint nem fogom említeni a neveket. — Előre kell bocsátanom, hogy a gazdasági cselédnek van természetbeni járandósága, amelyben nem csekély szerepe van a tehéntartásnak (Ugy van! a jobboldalon.) és van pénzbeli járandósága. Az a bizonyos üzleti felfogás már most vadászik a »túlélvezményekre« és megállapitja, hogy az a tehéntartás a mezőgazdasági cselédnél túlélvezmény, tehát beszüntetendő. Azután jön a készpénzbeli járandóság. Ez békében 40 koronától 80 koronáig terjedt. Elkövetkezett azonban a pénzügyi devalváció. A 40 koronát felemelték 400 koronára, amikor már ezért a 400 koronáért csak öt csomag gyufát lehetett venni. Később felemelték a 400 koronát tizezer koronára, majd húszezer koronára, amikor ebből az összegből megint csak öt csomag gyufát lehetett venni. Végül ma az az egykori 40 koronás készpénzbeli já146. ülése 1928 március 20-án, kedden. randóság — adatokat tudok rá mondani, több gazdaságot tudnék példaképen felsorolni —egy pengő hatvan fillérben van valorizálva. (Ugy van! a jobboldalon.) Ilyen esetek vannak! Mármost méltóztassék elképzelni, mit csináljon az a szerencsétlen cseléd 1 pengő 60 fillérből, ami az ő készpénz járandósága, amikor terménybell járandóságát feléli, amikor tejjárandósága nincs? Tudok olyan esetet, hogy a gazdatiszt, a részvénytársaság szolgálatában álló gazdatiszt, önként ingyen osztogatott a saját tehenének tejéből azoknak a cselédcsaládoknak, ahol apró gyermekek vannak, nehogy a gyermekek elpusztuljanak. Ennek az állapotnak következménye azután az, hogy tudok egy olyan gazdaságot is, amelyikben 100 család van és a száz család számára készítettek 1925-ben 43 koporsót. A 43 koporsóból 42 gyermekkoporsó volt. (Mozgás.) Mit beszélünk mi ekkor itt egykéről! Mit lelkesedünk akkor mi azért, hogy NagyMagyarországot akarunk, amikor erről az egyik legproduktivebb, a nemzet szaporodását legjobban előmozdító egyik osztályról ennyire megfeledkezik az, akinek kötelessége volnla ezekről gondoskodni, akinek az odaadja munkáját, odaadja jövőjét, odaadja mindenét, hogy még azt a tejet is elvonja attól (a kisgyermektől és igy a gyermekhalandóság a tehéntej elvonása folytán szaporodik és ijesztő mérvben nőt Ugyanabban a gazdaságban parádés istállók vannak, vizvezetékkel, de az apró gyermekeknek nem jut tehéntej. (Felkiáltások: Neveket!) Nem mondok neveket, majd künn a folyosón. (Melczer László: Nem sokan vannak!) Hála Istennek nem sokan vannak, ebben igaza van t. képviselőtársamnak, de ha egy is van, azt is szóvá kell itt tenni. (Ugy van! Ugy van!) Sajnos nemcsak egy ilyen van. Fel kell hivnunk erre a figyelmet és pellengére kell ezeket állitaui, mert az ellen törvényt hozni nem lehet, hogy az emberek szívtelenek ne legyenek. A szívtelenségét egyedül erkölcsi nyomással lehet megakadályozni. (Ugy van! Ugy van!) Fel kell hívni a figyelmet arra, hogyha a tőke belevágja magát aibba a gazdálkodásba, ahol morális érzékre van szükség (Ugy van! Ugy van!), akkor legyen ő is morálissá és helyezkedjék a morál alapjára (Élénk helyeslés.) s akkor nem lesznek ilyen jogos panaszok. Ma még nevek nélkül mondtam el itt ezeket, de kijelentem, hogy a jövő évben neveket hozok fel ebben a Házban, s nevekkel fogom megbélyegezni azokat a vállalatokat, ahol a nemzetpnsiztitás. ilyen mértékben folyik. Ilyen körülmények között azonban lehetetlenség elzárkóznunk attól a megállapítástól, hogy van ennek az éremnek egy másik oldala is. Madách rabszolgája nem hiába mondta, hogy »milliók egyért«. Elpusztulnak milliók. Délelőtti beszédemben rámutattam a kioltott, meg nem született emberi életekre, amelyekkel nem 'törődik senki. Rámutattam a névtelen kis faikeresztekre, amelyek alatt az elpusztult újszülöttek nyugszanak. Most rámutattam egyeskörülményekre, amelyeik gazdasági téren mozdítják ezt elő. De ezek az apró kis keresztek egy nagy keresztté nőnek és fenyegetően intenek mindazok felé, akik a maguk telhetetlenségében ezeket az állapotokat jayitani és megváltoztatni nem törekszenek. Rámutatok arra, hogyba a pénzügyi kompaszban lapozok, akkor látok ott neveket, amelyek 25—30 vállalat igazgatóságálban szerepelnek, anélkül, hogy ott dolgoznának. A munka nélkül felvett milliók bosszulják meg magukat abban, hogy azután nem jutnak a]fillérek edá,