Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-146

Az országgyűlés képviselőházának 146. ülése 1928 március 20-án, kedden. 113 adatokat, azokat a szomorú tapasztalatokat, amelyek ma figyelmeztetnek? Továbbá azt mondja, hogy a »családi élet lazulását jelenti az eddigi, vagyis az 1894 előtti állapot«. »Vallási indiferentizmust fog szülni és a cserebere vadházasságok fognak majd elszaporodni« — mondja. Azt hiszem, hogy a cserebere házasságoknak most itt van az ideje, virágzásukban vannak. Dániel Ernő ma felkelhetne mellettem és elmondhatná beszédét a polgári házasság ellen, mert mindaz nem igazolódott be amit várt, hanem annak épen az ellenkezője. Péehy Tamás szerint a vallásosság bizonyos csökkenését jelenti a polgári házasság és a felekezetnélküliség veszedelmét, ha törvénybe iktatják, mert legelsősorban a protestánsokat fenyegeti a szabadgondolkozásnak elve és a nagy egyházi adók. Az egyházi adóról már Berki Gyula képviselőtársam tegnap szólt, pedig ő protestáns. Én pedig még egyszer csak azért hozom fel, hogy feledésbe ne menjen annak a protestáns liberális egyházalapitónak mondása a házasságról, hogy a házasságot nem illeti meg több szentségi jelleg, mint a földmivességet vagy a suszterséget. (Tankovits János: A házasság szentség, nem szerződés! — F. Szabó Géza: Mindig voltak meghibbant fejű emberek! Ezeket ne tessék citálni.) Andreanszky Gábor a javaslat ellen szólalt fel. Azt mondja, hogy szükségesnek tartja, hogy a kormány az ország közvéleményéhez forduljon. Ez valóban szükséges volt volna, azonban természetesen a liberális politika és a liberális kormány nem tartotta szükségesnek, hogy a közvéleményhez forduljon és a népet megkérdezze, sőt ellenkezőleg, elfojtott minden mozgalmat arra nézve, hogy annak idején a polgári házasság ellen agitáljanak és a népet ielvilágositsák. Eötvös Károly, a nagy vajda, természetesen a javaslat mellett szólalt fel. »Régi vágya a függetlenségi pártnak ez a javaslat«. Tehát egyformán fújja a követ és szajkó módra mondókáját a 48-as Justh Gyulával. Azt mondja: »Igaz ugyan, hogy mások, még a 48-asok is következetlenséggel vádolnak, mert a polgári házasság mellett beszélek, de a polgári házasság mégis csak vágya és velem együtt igen sok 48-asnak vágya«. Azt hiszem, hogy megittuk a levét és most isszuk a keserű levét a vajda állásfoglalásának. Vajay István katholikus pap feltette a kérdést, hogyha nem tartják hitellenesnek a polgári házasságot, akkor miért engedik meg a katholikus kormánypárti papoknak, hogy a polgári házasság ellen is szavazhatnak. Polónyi Géza egyéb gyenge indokai mellett egyik legerősebb indokául hozza fel azt, hogy Kossuth Lajosra hivatkozik. Azt mondja, hogy »a nagy hazafinak utolsó óhaja a polgári házasság támogatása volt.« (Derültség a jobboldalon.) »A nagy hazafi utolsó óhaja szent előtte«. Minden egyéb nem volt neki szent, csak Kossuth óhaja. Volt egy a főrendiházi tagok közül, gróf Zay Miklós, aki a polgári házasság ellen beszélt és azt mondta, hogy »minő politikai bölcsesség a.Z. mely a XIX. század végén, amikor Európa nyugati részéről hatalmas lépésekkel közeledik felénk Európában a szociális kérdés, akkor támadják meg az, államnak tőkéjét, a vallást?« A világosan látó embereknek egyike volt. Szász Károly azt mondlja: »hogy a nemzeti akaratnak nagyszerű megnyilvánulását látja a polgári házasságban«. Hát kérdem, megkérdezték a nemzeteti Meg sem kérdezték, sőt — mint mondom — minden törekvést elfojtottak, hogy a nemzet akarata ne érvényesüljön, Szász Károly azonban mégis a nemzet nagyszerű megnyilatkozását látta a polgári házasságban. Gróf Khuen Héoérváry is a javaslat mellett szólalt fel. »A jövő konszolidációját látom a javaslatban« — mondja ő. Risum teneatis amici! Bernáth István megadata a választ, mennyiben szolgálja a konszolidációt, mikor azt mondta az emiitett konferencián. »A családi élet védői az emiberiséig lelki erőinek erősítésére dolgoznak, annak megmérgező! pedig a társadalom talaját ássák alá.« Zelenka Pál pedig annyira 48-as érzelmű volt elragadtatásában, hogy azt mondta (olvassa); »Az evangélikusok azért némák a törvényjavaslattal szemben, mert a javaslatban az evangéliumi igazságok kiterjesztését látják, a szabadság, egyenlőség, testvériség diadalrajutását«. Szintén azt mondom erre: Risum teneatis amici! Szent szabadság, egyenlőség és testvériség, mely a megunt házasfelet 24 óra alatt törvény szerint is kiebrudalhatja! A javaslat különös indokolása ezt mondja (olvassa): »A tapasztalat megcáfolja a házasság felbonthatatlansága ellenében gyakran felhozott azt a kifogást, mintha azon körülmény, hogyha valamely törvényhozás leté^r a felbonthatatlanság álláspontjáról, a házasságok könnyelmű felbontását elősegitené és ezzel a közerkölcsöket megbontaná«. Neon tudok megint másra hivatkozni, mint a jelenlegi állapotokra. Tessék a statisztikát megnézni, tessék az előállott terheket megnézni, amelyekkel a házassági felbontások, gyermektartás, nőtartás, a vagyon és örökösödési kérdések és különféle perpatvarok járnak. Ezek világosan megcáfolják azt, amit a törvényjavaslat annak idején a szűkebb indokolásban felhozott. De tovább ezt mondja a törvényjavaslat indokolása (olvassa): »Ez csak akkor történik, amidőn a törvényhozások eltérnek attól a szigorú elvtől, hogy a felbontást csak a legvégső esetben leihet megengedni«. Ez a végső eset természetesen akkor is előáll, amikor a hollywoodi menyasszony fogja magát és elmegy 10 órakor, összeadatja magát és déli 12 órakor megint szétválik. Ez a »legvégső eset«. És ilyen eset száz és száz van. Kenedy Géza — szintén nem ultramontán, szintén nem valami klerikális — ezt mondja (olvassa): »Az 1894. évi XXXI. tcikk a házaszassági törvény kissé ultralüberális«. íme, méltóztatik hallani, Kenedy Géza, a protestáns azt mondja: ultraliberális. Ugyanazt mondja amit én mondottaim volna annakidején, 1894^ben és amit ma is mondok. Egyszerre csak rájöinnek az emberek, hogy ultraliberális. (Tovább olvassa): »Sehol a művelt világon nem olyan könnyű az elválás, mint nálunk«. Amikor Kenedy a törvény tárgyalásakor az igazsáigügyministérnek azt mondotta, hogy a hűtlen elhagyás szabad megegyezés utján való válásra fog vezetni, akkor az igazságügyminister, Szilágyi, ezt mondotta: »Nem baj, ha a felek nem akarnak együtt élni, akkor nem lehet őket erre kéinyszeriteni«. Nagy elme lehetett, de nem volt előrelátó és bölcs ember ez a Szilágyi, aki ilyen gyenge argumentumot tudott csak felhozni és a nemzetre egy ilyen veszedelmet hozó cinikus kijelentést. Ezt mondja Kenedy (olvussa): »A királyi ügyészinek ma már nines semmi szerepe, pedig ez a joga meg van az, egész világon« — tudniillik iái királyi ügyésznek bizonyos hivatása van a válóperekben. De természetesen mi csak a rosszat vettük át ahnak idején a civilizált kül-