Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.
Ülésnapok - 1927-146
114: Az országgyűlés képviselőházának földtől, a jót nem követjük. Az egész világon meg van a hatásköre az ügyésznek és cselekszik is, nálunk egyszerű értesítést kap a megtörtént válásról. Természetesen azért, mert mi liberálisak vagyunk és liberálisabbak akarunk 1 entai a liberális külföldnél. Minden rosszat követünk, de a jót nem követjük. Azt mondja továbbá Kenedy, — megint ném a romjai pápát citálom^ nehogy azt mondják, hogy klerikális vagyok, megint Kenedyt citálom, a protestáns embert — aki ezt mondja (olvassa): »Érdekes, vannak, akik a házasságok további rontásán fáradoznak. Egyik ilyen mételyterjesztő ...« Méltóztatnak emlékezni, mindig mosolyogtak, hiai mételyről beszéltem. Most itt van a protestáns ember, aki szerint: »Egyik ilyen mételyt terjesztő Magyarországon helyezi el úgynevezett filozófiai termékeit, 'mert ez meg van engedve. Az erkölcsi rontás — mJoist jön csak a hadd el hadd — büntetését szerinte botbüntetéssel kellene megtorolni«. Méltóztatnak emlékezni, amikor egyszer azt mondottam,, hogy a botbüntetést bizonyos esetekre fenn kellene tartani, akkor nem. volt két ember 1 sem mellettem; és a liberális lapok hatalmas], vastag betűkkel irták, hogy még mindig van egy ilyen korlátolt ember a parlamentben. íme tehát, Kenedy Géza társam lett a korlátoltságban! Amikor egyszer perhorresakáltam, hogy a kirakatokban) és az utcán mindenféle könyveket árulnak, amelyek^ a tudomány és a művészet mezében a müditást és mindenféle perverz dolgokat ösmertetnek és terjesztenek, akkor az igazságügy minster urnák másfél évig nem volt válasza interpellációmra. Az ma is ott fekszik az asztalán 1 , ma sem válaszolt reá. Azt hiszem, hogy miután sikerült mindenkit kibeszélnem ebből a teremből, mert nem érdekes téma, — legfőképen nem a zsidó liberális lapoknak, mert ők, ha a polgári házasság» illetőleg az elválás nem. volna olyan könnyű, nem szaglászhatnának el egészen a hálószobai küszöbéig, mert ebből élnek, mint a ganajtturó bogár a trágyából — ennélfogva beszédemet befejezem. Bár a kormány távollétével tündököl és nem fog kitüntetni azzal, hogy határozati javaslatomat elfogadja annak ellenére, hogy látja azt az óriási erkölcsi és anyagi kárt, amely a nemzetre származik a polgári házasságból és a könnyelmű elválásokból, hogy lelkiismeretemet megnyugtassam, a következő határozati javaslatot terjesztem elő (olvassa): »Ütasitsa a Képviselőház iái kormányt, hogy amennyiben a nemzetre nehezedő súlyos következmények dacára a kötelező polgári házasságot hatályon kivül helyezni nemi akarná, ugy záros határidő alatt — amely legfeljebb egy év lehet — terjesszen elő olyan törvényjavaslatot, amely a: válásoknak elejét veszi, vagy azokat legalább is érezhető módon megnehezíti«. A költségvetést azért fogadóim el, mert mint jó magyar ember, nem akarom abba a helyzetbe hozni a kormányt, hogy ne tudjon tovább prosperálni. Dolgozzék csak tovább a kormány, de dolgozzék az általam ismertetett és képviselt szellemben. (Helyeslés a balközépen.) Elnök: Szólásra következik'? Szabó Zoltán jegyző: Gróf Hunyadi Ferenc! Gr. Hunyady Ferenc: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt az idei költségvetési vita keretébén szóba hoznám azokat az általános szempontokat, amelyek a jelenlegi politikát determinálják, engedje meg nekem a t. Ház, hogy hat hónapi spácium után reflektál146. ülése 1928 március 20-án, kedden. jak Bródy Ernő igen t. képviselőtársam néhány szavára, amelyekkel ő engem — ugy emlékszem — májusban az appropriációs vita folyamán aposztrofált. Az igen t. képviselőtársam szememre vetette, hogy miképen emlékezhettem meg beszédemben egy úgynevezett kiváltságos osztályról. Le akarom szögezni, hogy jogi szempontból Bródy igen t. képviselőtársamnak igaza van: jogi szempontból kiváltságos osztály Magyarországon ma nincs. A nemességi prerogativákat 1848-ban a spontán nemzeti lelkesedés önként eltörölte és a főrendi kiváltságokat már 1887-ben a főrendiházi törvényjavaslat korrumpálta, korrumpálta szerintem annyiban, hogy az egyrészt maradi, de tiszta rendi kiváltságokat anyagi kautélákhoz fűzte s ezáltal szellemét megrontotta, a mostani felsőházi törvény pedig ezeket a jogokat olyan minimumra redukálta, hogy kiváltságos osztályról jogi szempontból beszélni többé nem lehet. Gazdasági szempontból pedig, ha egyáltalán van kiváltságos osztály ebben az országban, akkor az talán közelebb áll igen t. Bródy képviselőtársamhoz, mint hozzám (Ugy van! Ugy van), illetőleg azokhoz, akikre szavait akkor értette. De ki akarom emelni, hogy bizonyos szempontból mégis van kiváltságos osztály Magyarországon ma is és ez a kiváltságos osztály, tényleg az, amelyet ellenséges célzattal és ferde beállitással ilyen címen szoktak aposztrofálni a baloldalról. Van még egy kiváltságos osztály Magyarországon, amelynek kiváltsága nem történelmi jogokból és gazdasági előnyökből áll, hanem, amelynek kiváltságlevele, őseinek kiválósága alapján az egyszerű magyar nép százezreinek szivébe van irva. A bizalomnak és a szeretetnek kiváltsága ez. Ösztönös, atavisztikus megérzése a régi vezérekből, a régi küzdelmek hőseitől származó vérnek, megérzése a magyar uri gondolkozás letéteményeseinek és kiérzése a puritán gondolkozás hordozóinak. A bizalomnak és a szeretetnek ez a kiváltsága a magyar társadalom történelmi elemeinek legnagyobb és legnehezebb öröksége. Legnagyobb azért, mert ennek birtokában cselekedhet, alkothat, vezethet, dolgozhat és érvényesitheti lelkének öröklött tulajdonságait a közélet terén, legnehezebb azonban azért, mert efemer, könnyen veszendőbe mehet. Apáról fiúra szállott és száll mostanáig nem irott jognak és nem törvénynek alapján, hanem a munkának, az érdemnek, a kiválóságnak jutalmaképen. Napról-napra újból ki kell érdemelnünk azt, hogy a szeretetnek és a bizalomnak hatását tovább vihessük és az erények kiváltságában, mint örökségben gyermekeinket részesítsük. Amikor sajnos távollévő — azt hiszem, Amerikában lévő — képviselőtársamnak azt válaszolom, hogy ebből a szempontból van még és lesz még Magyarországon kiváltságos osztály, ugyanakkor bizonyos aggodalommal tekintek a magyar történelmi osztály minden egyes tagjának jelenlegi működése felé. Kérdezem: produkálnak-e olyan embereket* produkálnak-e olyan közszellemet és produkálnak-e olyan értékeket, hogy a bizalomnak és a szeretetnek kiváltságával élni és ezt tovább örökíteni lehessen? Mert nem feledhetjük el, hogy a kor haladása fokozott feladatokat ró a történelmi osztály minden egyes tagjára. (Ugy van! a balközéven.) Ma nem elegendő egyes kimagasló személyiségnek közhasznú tevékenysége, hanem ma minden egyesnek közülük kiválónak kell lennie, kiválónak vagy tehetsége, vagy szorgalma, vagy szivjósága révén, vagy
