Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.
Ülésnapok - 1927-146
Az országgyűlés képviselőházának J46, ülése 1928 március 20-án, kedden. 111 polgár nem lehet többé, mert mihelyt visszamegy, bigámia miatt rögtön le fogják csukni. Hogy mennyire nem szolgálja az Olaszországgal való jó viszonyt, amelyet pedig ápolni akarunk, ezt nekem különös módon kifejtenem nem kell. Szép véleményük lehet az olaszoknak Magyarországról. Azt hiszem, hogyha ilyen esetek nem szórványosan, hanem gyakrabban fordulnak elő, csak az a véleményünk, hogy elválás szempontjából Magyarország valóban gyüjtőtelepe volt a külföldi elválni akarók szemetjének. Laky Dezsőnek elnöklete alatt három-négy hónap előtt egy statisztikai társaság tartott i konferenciát, amely foglalkozott az elválásokkal és öngyilkosságokkal. Bernáth István nem klerikális, nem is ultramontán ember, hanem protestáns, de hivő, jóravaló keresztény. Meg kell ezt állapitanom róla, annál inkább, mert aki az elválásokkal és öngyilkosságokkal ilyen magas erkölcsi szempontból foglalkozott és akinek van még elképzelése a tekintetben, hogy a nemzetet csak erkölcsi utonl lehet regenerálni, arról csak azt mondhatom.!., hogy csak pozitív keresztény életberendezkedésiü ember lehet. Bernáth István a konferencián többek közt azt mondta, hogy nálunk a múlt században^ illetve 1899 végéig 100.000 házasságra 5-5 elválás esett Szerbia, Belgium, Hollandia, Dánia, Németország, Oláhország, Franciaország, Svájc, különösen ez a két utóbbi állam bennünket a duplájával előzött meg. Bud János jelenlegi pénzügyminister urnák, mint statisztikai tanárnak megállapítása szerint 1891—1895-ig 1288 elválás volt 1901—1905-ig 3027, 1909-ben 6334 elválás volt Nagy-Magyarországon 1 . Bernáth István megállapítja, hogy az 1894: XXXI. te. és az 1907. évi XVII. te. valósággal megnyitotta az elválások zsilipjeit. Azt mondja, hogy csonka Magyarországon az előző számokkal szemben 1921-ben átlagosan felbontattak 6188. 1922-ben 7119, 1923-ban 6645 házasságot. Én megnéztem az 1925. évi statisztikát és eszerint felbontattak 5688 házasságot Ne^ méltóztassanak azonban gondolni, hogy csupán az elválások okoznak gondot az országnak, hanem, főleg azok a perek is, amelyek válási szándékból folyamatba tétetnek. Az utóbbi 30 év alaittMagyarországnak sikerült az elválások száma tekintetébe^ a békebeli válások tizenhatszorosát produkálni és első helyre tornásznia fel magát az Összes nemzetek között Gróf Apponyi Albert 1894 novemberében a javaslat ellen szólalt fel és azt mondta, hogy »Féltem a nemzetet a többköltségtől«. Éni megjegyzem itt, hogy valóban több költséggel jár az elválás, mert az anyakönyvi hivatalt foglalkoztatja és a biróságokat is. (Usetty Béla: Illetéket fizetnek érte!) Azt mondja gróf Apponyi Albert, hogy »a javaslat a protestáns felekezeteknek sem kedvezi, mert míg a katholikus egyház kimondja, hogy a csak polgárilag kötött háziasság jogi szempontból semmis^ addig a protestánsok ezt nem tehetik és igy elveszítik befolyásukat, a családalapításra«. Itt ismét kénytelen vagyok felolvasni egy statisztikát, aimely igazolja ezt az állítást. A folvamatba tett házassági pörök száma 1923-ban 16.399 volt, 1924-ben 13.013. 1925-ben 12.123. Ennyi válópör várt elintézésre. Érdekes volna, tudni, hogy azi 1923—25. években folyamatba tett válóperek kölsége hány százalékát tette kj a bíróságra fordított állami kiadásoknak. Nemcsak a válópörök okoznak nagy gondot az államnak, hanem a gyermektartási pörök, a nőtartási pörök és a vagyoni és örökösödési kérdések nagy komplexusa. Ne felélj tsiik. ezenkívül, hogy a válási pörök rendszerint rágalmazási és beosületsértési pörökkel is szoktak együtt járni, mert hiszen egyik vagy másik fél hozzátartozója, aszerint szecedál, aszerint megy jobbra vagy balra és gyűlölködik, amint rokonsági vagy vérségi kötelék fűzi ide vagy oda. Azt nem is nézem a jelen pillanatban, hogy a gyermek jövője miként van biztosítva, különösen akkor, ha a gyermek egyszer arra a tudatra ébred, hogy neki már három apja, két anyja és hat nagyapja volt, akiknek egyike sem a ! kar róla gondoskodni. Ez a kötelesség nagyrészt az államra hárul. » Ami a protestánsok veszteségét illeti az elválásokkal kapcsolatban, erre nézve a statisztika azt mutatja, hogy azi 1923—25. években felbontatott 8188 olyan házasság, amelyben mindkét fél katholikus volt, ezzel szemben 4463 olyan házasság, amelyben mindkét fél protestáns volt, ami 50%-os arányszámnak felel meg, szemben a katholikus vallásúak elválási arányszámával, vagyis dupla az arányszám. Ali tehát az, amit annakidején Apponyi Albert mondott, hogy félti a protestánsokat, mert nem lesz ingerenciájuk a családi életre, A 48-as Justlh Gyula azt mondta a vitában, hogy »nézetem szerint csak igy érhető el a keresztény és nem keresztény háziasságok lehetősége«. A katholikus papság állásfoglalását hazafiatilannak bélyegezte és azzal támasztotta alá érvelését, hogy a javaslat igenis végrehajtható, mert Romániában is megcsinálták. A negyvennyolcas Justh Gyula hivatkozik Romániára. Az ember csodálkozik rajta, hogy micsoda gyenge legények voltak ezek és hogyan tudott keresztülmenni a javas lat, amikor egy Justh Gyula Romániát citálja, mint követendő példát. Kérdezem, ki a nagyobb hazafi? Az-e, aki — mint a katholikus egyház is — a nemzet egységét akarja, de amely egyháznak a magatartását pedig akikor izgatásnak minősítették és perhoreszkálták, vagy az, aki a családok egységét, harmonikus életét igy ásta álá. De én statisztikára hivatkozom és kimutatom azt, hogy 1923-tól 1925. évig 1921 volt azoknak a házasságoknak száma, amelyekben vőlegény és menyasszony is izraelita volt. Olyan házasság, amelyet vegyesen, zsidók és keresztények kötöttek meg csak 72 volt. Ezzel szemben azonban a tendencia azt mutatja, hogy nem annyira összekeltek, mint inkább elváltak a vegyes házasságuak, mert hiszen ugyanakkor, az 1923—25. évben 312 volt azoknak a száma, akik szétugrottak, mint 'keresztény és zsidó házasfelek. Szacsvay Sándor ellene szólt a javaslatnak annakidején. A liberális kormányt óvja az úgynevezett közvéleménytől. A közvéleményt szerinte ugyanis a szabadkőmivesség és a kozmopolita sajtó csinálják. Ilyen ember is akadt már annakidején 1894-ben, ilyen • a liberális sajtó szerint korlátolt, ultramontán felfogású ember, akiknek a sora azonban természetesen örvendetes módon gyarapodott éis talán ma is még Szacsvay mögé sorakozik. Bánó József ellene szólt és azt mondta, hogy mint protestáns fél a költségtöbblettől, amelyet a nemzet viselni fog, de tart a nemzet egységének megbomlásától is. A protestáns Bánó József mondja ezt. Nagyon okosan és élesen látott. Szilágyi Dezső volt akkor az igazságügyminister. Csak annyit idézek beszédéből, hogy azt mondta, hogy a vallásosság nem fog csökkenni és azt mondta, hogy a javaslattól főleg" a protestánsoknak nem kell félniök, »mert Ők elég erősek és öntudatosak«. Szórói-szóra ezt ' mondta* hogy »elég' erősek és öntudatosak«.
