Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-146

HO Az országgyűlés képviselőházának már évről-évre fel kell emelnünk a vádhatóság költségeit, a rabtartási költségeket, úgyhogy az idén is hét iés fél millió pengővel több az igazságügyi költség, mint tavaly volt. Ha pedig veszem a fiatalkoru bűnözőket, akiknek legnagyobb része az ilyen elváló, vagy elválni akaró, vagy már elvált szülőknek leszármazottja, rá kell mutatnom arra, hogy három és fél millió pengő kiadás az, amelyet a fiatalkorú bűnözők elleni védekezésre kell forditanunk és ezzel szemben áll az, hogy 1,200.000 pengő az az öszszeg, amelyet az egész országban az anya- és csecsemővédelemre tudunk fordítani és csak hatmillió pengő az az összeg, amelyet arra prelimináltunk, hogy a hadik öl csonkot vény jegyzése során károsultak anyagi helyzetét valamiképen elviselhetővé tudjuk tenni, ösak egykét olyan tétel ez, amely mein azért fordul elő, mert Trianon van, hanem azért, mert mi erkölcsi életünket nem akarjuk megjavitani, mert mi az egyik oldalon termeljük a fiatalkorú bűnözőket, azokat bekergetjük a Markó-utcába és átadjuk a fiatalkorú bűnözők biróságának, termeljük őket a moziknak, a báróiknak, a színházaknak előcsarnokaiban.^ Az ut természetesen a fiatalkorú bűnözők bírósága elé vezet és mert a követ feldobtuk, az a saját fejünkre esik vissza az óriási anyagi megterheléssel. Petrovácz igen t. képviselőtársammal az előbb épen arról beszélgettünk, hogy mindenki az egységről beszél. Ha tehát egységről beszélüMík. az első, a legnagyobb egységnek a családban kell jelentkeznie, mert az a magja, az a kiinduló pontja, az az első formátuma a nagy nemzeti, a nagy társadalmi egységnek. Ha mi törvénnyel szentesítjük a szabad szerelmet, mert azzal van szentesítve az állítólagos házasság — nézetem szerint csak ágyasság — ha mi törvénnyel szentesitjük azt a lehetőséget, hogv mi a családnak, ennek az első kicsiny magnak szétbomlását lehetővé tesszük, ám akkor viseljük is türelemmel, viseljük megadással ennek következményeit is. Ismétlem, nem lesz érdektelen, ha szemelvényeket olvasok fel azokból a bölcs okadato1 ásókból, amelyek elhangzottak 1894-ben, amikor a polgári házasság törvényjavaslatát tárgyalták és kodifikálták, amikor a nemzet megkérdezése nélkül és ellenére azt a nemzetre ráerőszakolták. Természetesen a Ház türelmét kell kérnem, mert sokat kell felolvasnom. Nem akarok sem többet, sem kevesebbet -mondani, mint amennyit a mi liberális honatyáink annakidején itt elmondottak. Lássuk tehát ezeket a szemelvényeket azokból a beszédekből, amelyek annakidején a polgári házassággal kapcsolatban pro és kontra elhangzottak. Wlassics Gyula, aki a polgári házasság mellett szólalt fel, azt mondja (olvassa): »A polgári házasság nem a forradalomnak a gyermeke, amint azt Schlauch biboros állítja és nem hoz forradalmat, és nem áll az sem, hogy az uj törvény kiöli a vallásosságot. Azt szokták mondani, akik a javaslatot támadják, hogy megkönnyiti a válást, pedig nem lesz könnyebb, mint amilyen eddig volt«. (Derültség a balközéven.) Ez volt Wlassics Gyulának — szórói-szóra idézem — okadatolása. Azt hiszem, ha ismertetem azt a cikket, amelyet a közelmúltban olvastam az egyik liberális újságban, amely olyan nagyon szívesen teregeti ezeket a dolgokat a nagy közvélemény elé, meg fog döbbenni nemcsak Wlassics Gyula, hanem a t. Ház is azon, hogyan lehet az én bőrömön, az én költségemen délelőtt tíz órakor megesküdni, vagy az anyakönywezetőnél összeállani és ho'. ülése 1928 március 20-án, kedden. gyan lehet féltizenegykor az én bőrömön, az én pénzemen és a nemzet igazságos verejtékével összehozott súlyos pengőkön igenis könynyen szétválni. Azt mondja ez a lap, hogy Hollywoodba készült egy szinésznő, valami F. J. nevezetű, — csak a kezdőbetűket mondja meg — aki lakik a Karpfenstein-utca és a Filatori-gát között. Ez férjet keresett magának, még pedig pénzért, hogy már mint férjes, illetőleg elvált asszony mehessen ki Hollywoodba. Huszonötmilliót volt hajlandó adni azért, hogy a férj odaálljon az anyakönyvvezető elé. Két tanút is kerítettek egymillió koronájával. ; Nagyon szegény tanú lehetett az, aki megelégedett ezzel, de napi keresetnek épen elég. Denikve az történt, hogy megállapodtak abban, hogy a vőlegény 25 millió koronát kap akkor, ha az anyakönyvvezető öszszeadta őket, a tanuk pedig egy-egymillió koronát, azután fogják magukat, csapot-papot felejtve, szépen szétmennek, az egyik megy jobbra, a másik balra, mint ahogy de facto meg is történt — mert mint elvált asszony akart útra kelni. A polgári bíróságnál természetesen már nem fognak találkozni, mint ahogy mondottam, hiszen könnyű ma elválni: mindegyik megbizza a maga ügyvédjét, illetőleg az egyiknek ügyvéd sem kell. A másik fél meg épen csak azért találkozik az ügyvéddel, hogy huszonötmilliót. keressen a »polgári házasság szentségén«, amelyet annakidején annyira védtek. Ismétlem, ezek a polgári bíróság előtt nem is fognak találkozni, hanem az én költségemen' fog majd ott egy biró bíráskodni és az én költségemen fognak elválasztani. Azt méltóztatnak most kérdezni, hol van itt a költség. Hát ott van a költség, hogy nekem bírói intézményt kell fentartanom, hogy az ilyen pernahajdereket az 1907: XVII, te. felhatalmazása révén nősülő és félóra múlva szétváló ilyen feleket szétválasszák jogilag is. (Usetty Béla: De csak hat hónap után!) Annál roszabb, mert hat hónapig állandóan költségem van erre. Wlassics Gyula azután folytatólag azt mondja, hogy »a jelenlegi jogállapot« — méltóztassanak jól figyelni — az 1894 előtti jogállapot »azonkivül lehetővé teszi, hogy hazánk a különféle házassági jog miatt a szomszéd álTamokban keletkezett házassági ügyek szemétjének lerakodó helye lehessen«. Én szeretnék most a Felsőházba átmenni és felolvasni Wlassics Gyulának saját nyilatkozatát, megmutatni neki, vájjon nem szemétlerakodó telepe-e Magyarország az olasz házasságoknak? Mert Olaszországban nincs elválás» ellenben az olaszok idejönnek, magyar állampolgárságot szereznek és azután itt válnak el. (Usetty Béla: Ma már nem lehet magyar állampolgárságot szerezni.) Lehetett és lehet. Hiszen Mussolini épen most tiltotta ki azt a könyvet, amely ismerteti a magyar honpolgárság szerzésének és az elválásnak lehetőségét és amelyben valaki felkínálkozik, hogy egész olcsó pénzért megcsinálja azt. : Ezt alátámasztja az a levél is, amelyet ma Rómából kaptam és amelyben azt mondja az illető, hogy valami dr. Sámuel egy könyvet adott ki olasz nyelven, de itt Magyarországon, amelyben elválásra csábítja az olaszokat. A könyv címe: »Divorzio dei stranieri in Ungheria«, »A külföldiek elválása Magyarországon«. Ezt a könyvet Mussolini kitiltotta onan, és intézkedett aziránt, hogy aki ezen a címen egyszer magyar állampolgárságot szerzett, az maradjon magyar állampolgár; (Meskó Zoltán: Nekünk sem kell!) olasz állam-