Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-145

94 jig országgyűlés képviselőházának Ugrón Gábor, Kállay Tibor és Moser Ernő t. képviselőtársaim, sőt a bel ügy minister urnák a képviselője dr. Kontz Ernő ministeri tanácsos ur is, aki ott volt azon az országos nagygyűlésen, ahol azt kérték ezek a szerencsétlen fogorvosok, akik már el voltak készülve hálátlan mesterségükre, — mert senki sem szeret fogat húzatni, magam sem igen (Derültség.) — amikor 1911-ben egy belügyministeri rendelet elütötte őket attól, hogy iparukat gyakorolhassák. Azután jött a háború és utána semmi sem történt. Most talán százhetvenöt orvos-fogorvos csinálja mindazt, amit ők is megcsinálhatnak. Könyörögnek, hogy legalább azt az elemi jogot, hogy ők bizonyságát adhassák képzettségüknek, kvalifikációjuknak, hivatottságuknak, a kormány nekik megadni méltóztassék és azt hiszem ez elől igazán nem lehet kitérni. Ezek után méltóztassék megengedni, hogy sorra menvén, a népjóléti tárca után foglalkozzam csak igen röviden a kereskedelmi tárcával. {Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon.) Hogy mit keresek én a kereskedelemügyi ministeriumban a költségvetési vitában (Mozgás a jobboldalon.) — szellemesen méltóztatik mondani : mert van keresni valóm ; igaz — azon magam is csodálkozom, de itt is csupa kérelmet terjesztek a kereskedelemügyi kormány elé. Itt vannak ezek a szerencsétlen fővárosi és nem tudom nem a vidéki pékek is. Hihetetlennek tartom, hogy kétezer péket üldözzenek, mintha oláhok, szerbek vagy nem tudom mik volnának, magyar hatósági közegek, mert gondolom öt óra előtt nem lehet hozzá fogni a sütéshez, de az előmunkálatokhoz hozzáfoghatnának. Nem hihetem, ' hogy ez a nagy pékdinasztiák érdekében volna, akik gépekkel dolgoznak. Nem tudom ezt elképzelni Én csak azt képzelem el, hogy itt egy törvényből kifolyólag kibocsátott rendeletnek betűszerinti, lélekölő végrehajtásáról van szó. Hiszen nem tudom, hány százan a poloskákkal kötöttek ismeretséget a toloncházban — nekem szavahihető pékek mondották, — egy meg bujdosik a réten, bujdosik a nádon, külföldön, hogy el ne csipjék, mert azt mondja, hogy nem éli tul, ha negyven évi becsületes munkásság után azért, mert negyed órával előbb vetette be a tésztát vagy sütött, vagy dagasztott, becsukják. Én sokszor kétségbeesem., hogy amig a mélyen t. kormány a legjobb indulattal, a legjobb intenciókkal eltelve igyekszik az ország szekerét kihúzni abból a hin árból, amelybe Trianon becstelensége és gazsága jutatta, addig a bürokráciának egyes túlbuzgó végrehajtó közegei megkeseritik, lehetetlenné teszik a becsületes, dolgozó polgárok tizezreinek életét. (Ugy van! Ugy van ! a jobboldalon.) Én kérve-kérem a mélyen t. kormányt erre és arra is, hogy a quod uni justum, alteri aequum elve alapján méltóztassék megengedni, hogy amint mi szegény emberek vidéken vasárnapi napon is kaphatunk friss húst, kaphassanak a fővárosbeliek is. Majd ha minden munkásnak tyúk fő a fazekában — nem tudom melyik francia királyra fogták reá ezt az okos mondást (Egy hang a jobboldalon : IV. Henrik!) azt hiszem IV. Henrikre ; sohasem mondta, meg vagyok róla győződve (Derültség.) — vagy pedig minden munkás annyit tud keresni, hogy jégszekrénye lesz a spájzában kétszobás konyhás lakása mellett, akkor teljes egészében be lehet tartani a vasárnapi munkaszünetet, de ha lehet árusítani egyéb élelmiszerdolgokat, épen a legfontosabb táplálékot, a húst miért ne lehetne a székesfőváros mészárszékeiben vasárnapon is, különösen nyár idején, a szegény munkásnép részére árusítani. Ez is olyan természetes, magától értetődő, a józan ész diktálta probf0i ülése 1928 március 19-én, hétfőn. léma, hogy csodálkozom, hogy evvel is foglalkozni kell, csodálkozom, hogy erről is ankétet tartanak és memorandumot készítenek. Ez a magyar életnek szomorúsága, nyomorúsága, betegsége. (Ugy van]! a jobboldalon.) Azonkívül még valamire kérem a mélyen t. kereskedelemügyi minister urat. Ma reggel kaptam csak meg, nem tudtam alaposan átolvasni, de látom, hogy igen jó dolog. (Derültség.) A bányászati és kohászati főiskolának felállítását kérem. Ha Trianon elvitte is, a kereskedelmi és pénzügyi kormányoktól függ, hogy megteremtsék. A mélyen t. pénzügy ministeri államtitkár ur, bizonyára megkapta már ezt a memorandumot és én azt hiszem, a csonka magyar föld kincseinek kiaknázása annyira eminens érdeke az országnak, annyira létérdek, hogy minden áldozatot megér az, hogy az erdészeti főiskola fentartása mellett a bányászati és kohászati főiskolát is felállítsuk Diósgyőrön. Áttérek most már a földmivelésügyi tárcára. Egy-két mondanivalóm itt is van. (Halljuk ! Halljuk f) Elmondották már előttem többen, hogy mit kellene itt a többtermelését, a jobb termelés, a termény értékesítése érdekében tenni. Én csak azt mondom el, hogyan lehetne elérni azt, hogy a magyar gazda bizakodva és eredménnyel dolgozhassák, szánthasson, vethessen és arathasson. Tessék a kartelleket megrendszabályozni. (Helyeslés.) 1925-ben kérte az Országos Magyar Gazdasági Egyesület a kormányt erre. A ministerelnök ur méltóztatott áttenni a memorandumot a kereskedelemügyi ministeriumhoz. A kereskedelemügyi ministerium összegyűjtötte a kartellekre való anyagot és áttette az igazságügyministeriumhoz. Az igazságügyministeriumban tanulmányozzák ezt a kérdést. Csak addig tanulmányozzák, vagy addig ne tanulmányozzák — már magam sem tudom hogyan fejezzem ki magam, mert ez a kartellügy engem is megzavart, — mig az a magyar közgazdaságot meg nem öli, tönkre nem teszi, mig teljesen tönkre nem megy, a mély pont alá nem esik a magyar földmives osztály. Mindjárt ajánlok is egy törvényjavaslatot a kartellek megrendszabályozására vonatkozólag a t. pénzügyi, kereskedelemügyi és igazságügyi kormánynak szives figyelmébe. A Magyar Szemlének 1927. októberi számában a 166. oldalon br. Kornfeld Móric azt mondja (olvassa) : «Az államnak nem az a szerepe, melyet a liberalizmus szánt neki, hogy mint «éjjeli őr» tétlenségben nézze az eseményeket, csupán az élet és a tulajdon szentségét védvén; az sem a szerepe, hogy minden tevékenységet kisajátítson, a mint azt a szocializmus óbájtja; hanem az a hivatása, hogy a helyes, vagy kikerülhetetlen fejlődést támogassa; ha szükséges az egyensúly érdekében, alkotólag vagy kezdeményezőleg beleavatkozzon; a társadalom egyes részeinek (Zaj.) tevékenységét összhangba hozza a közérdekkel; cselekvésre kész tartalék s hézagpótló legyen. Az elsődleges szerep azonban legyen a társadalomé.» Tökéletesen igaz. E mellé a fejtegetés mellé egy törvényjavaslatot is csatolt a mélyen t. báró ur, aki — gondolom — a Felsőháznak is tagja. Tökéletesen egyet értek ennek a törvényjavaslatnak intencióival, csak avval a részével nem, hogy megint egy uj hivatalt, kartellhivatalt akar felállitani, mert a jégverésnél is rosszabb lenne, ha uj hivatalt állítanánk fel. (Derültség.) Azt mondja az utolsó szakaszában, hogy (olvassa); A kartellekkel egyenlő megítélésben részesitendők a tényleges egyedáruságok, amennyiben nem az állam tulajdonát képezik, valamint az egyezségekkel egyenlő jelenségek, még ha egyesség nélkül is jönnek létre.