Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.

Ülésnapok - 1927-129

80 Az országgyűlés képviselőházának 129. ülése lê28 február 16-án, csütörtökön. századában, Esztergomban tekintélyes zsidó hitközség volt. 1526-ban, a mohácsi vész idején, Sopron város zsidósága beadvánnyal fordult Sopron község tanácsához, amelyben vitatta a maga ősi jogát az ottani zsidó temetőhöz, mondván, hogy az ottani zsidó temető sírfeliratai elárulják, hogy az már 600 évvel ezelőtt is zsidó temető volt. a honfoglalás előtti korban. Továbbmenőleg a zsidóság itteni szerepét és elhelyezkedését a történelmi idők igen élénken illusztrálják annyira, hogy például azt a különös adatot mondhatom el. hogy Mátyás király keresztapja, Thuz János, Csáktornya ura, kikeresztelkedett zsidó volt. Az Ernuszt család őse. amely ma hires nemesi család, egy Hampó nevű zsidó volt. aki kikeresztelkedett, de akinek fia. Ernuszt Zsigmond pécsi katholikus püspök. Miért jönnek akkor az igen t. képviselőtársaim állandóan avval az érvvel, hogy betolakodott fajról van szó, hogy itt meg kell védeni a magyar történelmi osztályt a betolakodott faj ellen, amikor ez a faj — ha fannak minősítjük — itt volt már a honfoglalás előtt, itt volt ezeréves szenvedésünk alatt, részt vett a mi munkánkban, s dolgozott velünk együtt. A fajiság kérdéséről már nyilatkoztam; erről beszéljünk. Mert ha arról van szó hogy milyen fajta va

1 amely nemzet, akkor a legkatholikusabb európai nemzet a spanyol, majdnem 100%-ban zsidó. Hiszen a nagy zsidóüldözések idején, az inkvizició koráiban tömegesen, majdnem, az egész spanyol zsidóság rögtön áttért a kafchoiikus vallásra és ma a legkatholikusabb családok azoknak a régi spanyol zsidóknak leszármazottai, akik az inkvizició folytán kitértek. A zsidóüldözés Magvarországon — amint mondottam — mindig akkor indult meg, amikor nagy katasztrófa zúdult a nemzetre és amikor bűnbakot kellett keresni. A magyar nemzet a maga hibáit soha sem ismerte be, aminthogy senki sem ismeri be szívesen hibáit. Magyarországon, ahol olyan kiváltságos élet és szellem volt ahol a földesúri zsarnokság jobbágysorsba verte a szerencsétlen magyar népességet, ahol mindenki éléskamrát talált, ahol a hódoltságok idején, a különböző hadjáratok, háboruviselések idején mind a magyar erőt fogyasztották, Magyarországon a sok bűn és a sok történelmi mulasztás^ következtében kellett, hogy a nemzet önmagát azzal szemfény vessze, hogy mindezekért a bajokért nem ő a hibás, kereste a bűnbakot és megtalálta — mint ahogy az egész világon mindenütt megtalálták — a zsidóságban. Én ezeket a történelmi tényeket le kivántam. szögezni. A zsidósággal az üldözéseken kivül intézményesen, megvető módon, elsőizben I. Ferdinánd bánt el aki 1551-ben elrendelte, hogy a zsidóság ruháján viselje a gyűrűs sárga foltot. Ez a reakciós szellem a Habsburgok uralkodása alatt mindig megnyilatkozott, ns-ybogy III. Ferdinánd 1647-ben eltiltja a zsidókat a vámbérletektől és kimondja, hogy jurium regni non capaces. Később I. Lipót továbbment a jogfosztás, jogjnélküliség intézményesitésében. I. Lipót Kolonics esztergomi érsek erőszakos katolizáló törekvései nyomán így gondolta ezt a kérdést megoldhatónak és továbbnyomoritotta a zsidókat. Mária Terézia 1747-ben türelmiadót vet ki reájuk gazadasági okokból, aminthogy mindig gazdasági okok eredményezték a zsidók üldözését, mert például már régen a mohácsi vész után megtörtént 1529-ben, hogy az eladósodott gróf Bazini, hogy valahogy retablirozza gazdaságát és önmagát és hogy a zsidók vagyonát megszerezze, vérvádat emelt a zsidóság ellen, többeket máglyán elégetett és ezeknek a máglyán elégetett zsidóknak vagyona az övé lett. Hogy mi a történelmi fejlődése a zsidóság szerepének, tudjuk II. József óta. II. József szabad költözködést és letelepedést biztositott számukra. Ez ä szellem érvényesült a reformmozgalmak következtében. Amikor az egész világon egy uj nagy szellemi átalakulásnak hulláma csapott át, a francia forradalom eszméi végigdübörögtek egész Európában és minden nemzetben megnyilvánultak ezek az eszmék, a haladás és felvilágosodás eszméi, akkor a XIX. század elején Magyarországon is megindultak a reformmozgalmak. A reformmozgalmaknak érdekes etapjai voltak, amelyek mindig kialakulnak és kijegecesednek a zsidókérdés körűi. Már felsőbükki Nagy Pálnak jelentkezése a reformmozgalmak homlokterében és később Kossuthnak és Széchenyinek küzdelmei elárulják, hogy mindenütt kiütközik a zsidókérdés, mint a jogegyenlőségnek integráns része. Nevezetes és érdekes dolog, hogy az 1840-iki orszlággy ülésen Vasvár megye követe utján meglepő indítványt terjeszt az országgyűlés elé: »Mindazon polgári jogok, melyekkel a nemes bir, a zsidóknak is megadassanak.« Pestvármegye viszont követi, utasítás- N ban adja Dubraviczky Sándornak a következőket: »Nem külön nemzet a zsidó és igy a magyar állapolgárokat megillető jogokban részesitendő.« Széchenyi Istvánról • köztudomású, hogy nem volt barátja a zsidóknak, azonban igazságos lelkülete nem ragadta őt túlzásra és már a Stadium 5. tételében kimondja azt, hogy a törvény előtt, mindenki egyenlő legyen. Ebbe beleértette már a zsidókat is. De hogy menynyire igazságos és mennyire szociális érzésű volt, igazolja az, hogy amikor Bloch Mór. aki az első magyar zsidó akadémikus volt, — mai nagy történettudósunknafe, Ballagi Aladárnak édesatyja, — a magyarosodás érdekében akciót ind it ott és azonkivül felhivást tett közzé Kossuth Lajos Pesti Hírlapjában, hogy a magyar zsidó tanítók résziére intézet állíttassák fel és ezt a felhivást Kossuth Lajos szerkesztő meleg ajánlással tette közzé, az adakozók névsorában ott találjuk gróf Széchenyi István nevét. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja eL) Igy festett a mi nagyjainknak elfogult Konzervatív gondolkodása is a mai nagyokkal szemben. Pest vármegye követe, Dubraviczky Sándor, aki követi utasítást hozott az országgyűléshez, a kerületi ülésen a következő indítványt tette. (Olvassa): »A zsidó vallás a bevett vallások közé számittassék, hivői egyénjognak legyenek, sőt, ha érdemesek, nemesi rangot is kaphassanak.« Ez már az emancipáció első jelentkezése. Ezt az indítványt támogatta Barkóczy székesfehérvári püspök Eötvös József, a t. kultuszminister ur nagynevű elődje, báró Eötvös Ignác főtárnokmester, gróf Vay Károly stb. Eötvös József már nyíltan lándzsát tört az emancipáció mellett. Tovább folyik ez a harc, amig Kossuth 1847 december 18-án az országgyűlésen a zsidósággal szemben olyan tényt állapit meg, amelyre örökidőn át büszke lehet a magyar zsidóság. A következő nyilatkozatot tette az országgyűlésen. (Olvassa): »Bárha hazánk ide-