Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.
Ülésnapok - 1927-129
Az országgyűlés képviselőházának 129. genajku népei oly hajlamot tanúsítanának nemzetiségünk előmozdítása tekintetében, mint 1 zsidók.« Ezt a hazai zsidóság, mint erkölcsi bizonyítványt, mint a teljes magyar polgárjog szabadalom-levelét teheti el a maga relikviái közé. Nem hiszem, hogy volna ebben az országban komoly, felvilágosodott gondolkozó amber, aki Kossuth Lajos e megállapítása eilen állást merészelne foglalni, amikor Kossuth Lajos nemzetének minden fájdalmát, -minden keserűségét igazán mélyen átérző nagy államférfiú volt, akinek hatalmas géniusza az egész világ előtt becsületet és tiszteletet szerzett a magyar nemzetnek. Tudjuk, hogy azután a zsidókérdés fejlődése elvezetett 1895 október 16-áig, az 1895: XLII. tcikk a recepciós törvény szentesítéséhez. A szabadelvű korszaknak is voltak azonban szomorú etappjai, voltak antiszemita heccek, amelyeket Verhovay, Istóczy satöbbi megindítottak, sőt volt egy roppant szomorú, fájdalmas, izgalmas és megalázó mozzanat: a tiszaeszlári védvád; de a magyar nemzet, a magyar lélek mentalitásától ez az elfogultság és gyűlölség mindig távol állott és akik ideigóráig bizonyos egyéni okokból ezeket a kérdéseket felvetették és a nemzet egyetemének egyes rétegeit egymás ellen akarták uszítani, azok nem találkoztak a nemzet érzületével, azzal nem is voltak összhangban. Azután el kellett következnie a legsúlyosabb csapásnak, amely egy nemzetet érhetett, amikor széttöretett, amikor megtagadták létjogosultságát, amikor elfelejtették egy nemes nemzet kulturális erényeit és tulajdonságait, amikor világ csúfja lett: elkövetkezett Trianon és Trianon eredménye lett ez a zsidóüldözés, az ujabb reakció és a numerus clausus. Sokszor gondolkozom azon, vájjon azoknak az igen t. képviselőtársaimnak, akik itten állandóan a zsidókérdést hánytorgatják fel, akik annyira esküsznek a numerus claususra és annyira ragaszkodnak annak törvényben való megrögzitéséhez, mi örömük lehet ebben a társadalmi összhangtalanságban. Amikor azt látjuk, hogy a magyar nemzet erői menynyire fogyatékosak, amikor össze kellene fognunk, minden embernek össze kellene fognia, hogy felépítse ezt a szegény, szenvedő, gazdaságilag megnyomorított országot, akkor azt kell mondanom, hogy ezek a t. képviselőtársaim nem történelmi meglátással nézik az időt, ők ezt a saját egyéni időbeli népszerűségük, mondjuk igy: hirhedt népszerűségük alátámasztására csinálják. Végzetes, veszedelmes dolgot művelnek, mert egy generáció gondolkozását fertőzik meg, egy nemes és nagy sorsra hivatott generáció lelkét fertőzik meg, annak a generációnak lelkét, amelyre a mai napok történelme a legsúlyosabb terhet rój ja: hogy a szerencsétlen nemzetnek méltó képviseltekénen utat és kaput nyisson az uj boldogulás felé. Nekem ezért fájnak rendkivüli módon t. képviselőtársaimnak itt elhangzó, ' gyűlölséggel telitett beszédei, amikor állandóan azokkal a polgártársainkkal szemben hegyezik ki mondanivalóikat, akik itt épen olyan magyarok, mint mi. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Épen ezzel a metódussal támasztják alá a trianoni igazságtalanságot, mert állitom, hogy trianoni érdek az, hogy a magyar nemzet széttöressék, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) trianoni érdek az, hogy a magyar nemzet egyik fia a másik ellen agyarkodjék, trianoni érdek az. hogy minél kevesebb magyar legyen itt (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és ők ezzel a ülése 1928 február 16-án, csütörtökön. 81 politikával azt akarják, hogy fogyjon a magyarság létszáma, ök tehát öntudatlanul, valamely elvakultságnál fogva Trianont szankcionálják, Trianon érvényesülését mozdítják elő. Nagyon szeretném, ha ezt az utolsó percben meggondolnák, mert nem játék az, amiről itt beszélünk és nemcsak egyszerű kifogás az, amikor azt mondjuk, hogy külpolitikai szempontok igen nagy súllyal esnek a mérlegbe akkor, amikor majdnem a mi igazságunk érvényesüléséről lehet szó. Mindazok, akik a Népszövetség előtt jártak és mindazok, akiknek külpolitikai viszonylatokban némi kis érzékük van bizonyos dolgok megismeréséhez, láthatják, hogy az a nae-y elfogultság, amely Magyarországgal szemben megnyilvánul, az a gyűlölködés és meg nem értés, amely Magyarországot körülzárja, csak akkor nem tud rést nyerni, ha a magyar szellemi felsőbbség ereje elnémitia a p-yü^köd"« eredét és ha^ályta^anitja azt a rágalomhadjáratot, amelyet a környező áramok ellenünk indítottak. Legyünk tehát rokonszenvesek, méltósás'osak, adiuk meg mindenkinek minden emberi és polgári iogot- hocy ep-y emelkedett kulturális nemzetnek biztos öntudatával harcol h fssnnlk keserű és elnyomott helyzetünk jobbraf or äjtrlásáért. Ezeknek a meggondolásoknak kellene vezetniük tisztelt kénvi&plőtársaimat. Mert ha én ezt a kérdést külpolitikai szemT»ontból mérlegelem és annak megindulását figyelem, akkor meg kell állapitanom, hogy a magyar zsidóság a numerus clausus törvénnyel szemben olyan nemes maeratartást tanúsított. ho°"V elutasította azt a segi+ő kezet, amely külföldről az anp-ol zsidóság részéről nyúlt feléje, mondván, hopy ez belpolitikai ügy, ezt ő maga akarja itt benn kontradiktorius eljárással a maga igazának tudatában elintézni a magyar kormánnyal, a magyar társadalommal, ma^a akarja mint házi üsrvet kezelni és mn^s szüksége eryámkodókra. nem akadja a kérdést ugy beátlitani. mintha idegen seeritség lévén akarná a maga állampolgári jogait visszaszerezni. T. Képviselőház! Nagyon érdekps ennek a kérdésnek ki^nolit^kai része. (Halljuk! H álltuk! a szélsőbaloldalon.) Itt van a kezemben egy diplomáciai könyv, "egy fehér könyv, amely et a numerus clausus kérdésében arlfnk ki és amely diplomáciai könyv »Joint "Foreign Committee« kiadásában jelent meg. Ebben a diplomáciai könyvben nagyon érdekes okmányok vannak. Ebbő 1 kiderül a kérdésnek egész s^enériáia. UPT, ahogyan az a Népszövetség' ülésén lezajlott annak luep-emütésével. ho°T pzzel a kérdéssel kík foglalkoztak - Ne méltóztassék azt mondani. hopy ezt a kérdést felvetette Lueíen Wolff és ezzel ez a kérdés tisztán Lucien Wolff felia^dnlására és az an^ol zsidóságnak elégtételt kérő. vap-v támogatást jp-érő mozgalmára izol áldott. Ellen'kezőleír: ezzel a kérdéssel igen kitűnő nemzetközi diulomataik foglalkoztak, nem kisebb emberek, bogy többet ne említsek, mint Tsang-Kai-Eu kínai, Quinones de Leon spanyol és Huysmans belga ministereik, akik egymással leveleztek a numerus clausus kérdésében és akik megállapítják, hogy a numerus cla>ususnak mi a lényege, mi bpnne a sérelem. Nagyon érdekes a kormány válasza azokra a kérdésekre, amelyek a Népszövetség részéről hozzá érkeztek. (Halljuk! Hallfyk!) Itt ezekből a válaszokból megállapítom azt a kétszínűséget, amelyet a kormány tanusit e kérdés tárgyalásánál kifelé és befelé egyaránt. Befelé a t. kor13*
