Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.
Ülésnapok - 1927-129
72 Àz országgyűlés képvisetÖhazanah 129. ütése 1928 február 16-án, csütörtökön. lata, akkor a társadalmi rend akként alakul ki, hogy biztosítja az egészséges fejlődést és a társadalmi békét. Ha azonban az a vezető réteg-, amely a társadalmi rend alakitásában a főszerepet játsza, a maga egyéni, önző érdekeit többre becsüli a köz érdekénél, akkor bizony ez a rend nem az egész nemzet rendje, e rend hatása alatt nem tud egészségesen kifejlődni a nemzet, e rend hatása alatt az elnyomottság érzetéből" fakadó keserűség keletkezik azoknak lelkében, akik érzik, hogy jogos érdekeik kielégíthetők volnának, de ki nem elégíttetnek. Ez a jogos elégületlenség, ez a keserűség az idők folyamán gyülölséggé, elfojtott gyülölséggé fejlődik, amely a nemzetnek épen válságos óráiban, amikor a nemzet összes erőinek összefogására a legnagyobb mértékben. van szükség, jelentkezik romboló, destruktiv erők alakjában. És ha valahol különös jelentősége van a társadalom rendjének, nagy a jelentősége a gazdasági vonatkozásokban. .A nagy emberi elmék egész sokasága foglalkozott azzal a kérdéssel, mi legyen az az alap, amelyre a gazdasági rend biztosan felépíthető. A nagy francia forradalom után a szabadságmozgalmak folyamán azt a tételt állították fel, hogy az egyénnek-korlátlan gazdasági szabadsága, szükséges és elegendő feltétel, az a tényező, amely biztosit ja á gazdagsági rendnek legjobb kialakulását. Hogy ez az egyéni korlátlan gazdasági szabadság mit eredményezett, azt valamennyien jól tudjuk: Olyan elégületlenséget és annak nyomán olyan keserűséget és gyűlölséget, amely mérhetetlen emberi szenvedésnek és nyomornak, sőt véráldozatnak is lett a forrása. Később — a legújabb időkbén — alkalmunk volt egészen ellenkező felfogást tapasztalni, azt, amely épen az egyéni szabadságot akarja elnyomni a magántulajdon intézményével együtt és egyenlőséget, közösséget hirdet a köz javára. Hogy .milyen volt ez az egyenlőség, ez a közösség "minálunk, azt nagyon közelről saját bőrünkön volt alkalmunk tapasztalni. Megállapíthatjuk tehát, hogy az alápprinci-pium tekintetében is hatalmas tévedéseknek esett áldozatául az emberiség. Ezt könnyen .megérthetjük, ha elgondoljuk, hogy maga az egyén hányszor itéli meg heiytelnül a maga éraekeit és hányszor cselekszik Öntudatlanul 'a- maga érdekei ellen. Egyetlen olyan princi. píumot azonban mégis ismerünk, amely évszázadok folyamán mindig helyesnek és igaz. nák "bizonyult, és amelyre a jövőben is biztosan épithetünk, Tiogy : »Szeresd felebarátodat, .mint tenmagadat«. Talán mosolyognak azok, akik'ezt hallják, midőn a gazdasági rend alapjáról beszélek. Azt mondhatnák, hogyan lehet •egy ilyen princípiumot felállítani, amely' r lényegében' lemondást hirdet mások jogos érdé1 kei vél "szemben, amikor az emberi természet ügy. ' van i megalkotva, hogy könyörtelenül és :kiméletlénül törekszik: a . maga kielégítésére. ^TQSK megfelelek : érré áz észrevételre, .iá Az. Okos, a jjózan, a gondolkodó elme, amiiifcoœbflè jmagá érdékeit megállapítani kívánja, : neme csupán a mának, a pillanatnak érdekét •nézi, hanem gondol a holnapra, a jovore, gyermekének, unokájának és nemzetének jövőjére ;is, mert "ez mind helekapesolódik az ő érdéekeibe. Minő nagy áldozatokat hoz minden -szülő avégből, hogy gyermekének messzebb -jövőjét : biztosítsa! Minő áldozatokat hoz a ; gazda :és mindenki, aki vagyonát félti, avégből hogy az elemi eseményekkel szembén a jö- ; y őre biztosítva legyien! Nem csupán a mának érdeke az, amit néz a gazdasági életben élő egyén, hanem mindenkinek akarva, akaratlanul, önkéntelenül is, amikor érdekeiről van szó, a jövő érdekei iránt is érdeklődik. Nos, ezt a jövőt semminemű anyagi áldozattal olyan eredményesen biztosítani nem lehet, mint a keresztény vallásnak imént említett princípiumával. Az, aki vagyonát félti, vagyonát át akarja ruházni unokáira és dédunokáira, semmiféle anyagi áldozattal ezt eredményesebben nem tudja biztosítani, mintha ennek a, felebaráti szeretetnek a maga életéhen is teret enged és mindent megtesz tőle telhetőleg, hogy ez az elv a gyakorlati életben is érvényesüljön. A felebaráti szeretet gyakorlása tehát nem lemondást jelent olyan jogokról, amelyek az embert megilletik, hanem jelenti csupán azt, hogy figyelembe veszi mindenki azokat a jogokat is, amelyek azokat az embertársait illetik meg, akikkel közösségben Mván élni. . Végtelenül sajnálatraméltó, hogy ennek az alapelvnek gazdasági jelentőségé iiem domborittatik ki "eléggé a nevelés különböző területein. Talán épen ennek köszönhető az a játszi könnyüség, amellyel sikerült a munkásság igen nagy tömegeit épen attól a vallástól eltéríteni, amely a szegények vallása ennek a princípiumnak révén. Nagyon jól tudom, hogy olyan ideális társadalom amelyben ez a felebaráti szeretet lesz korlátlan úrrá, sohasem lesz, ezzel tisztában vagyok, azonban kétségtien dolog, hogyha ezt a princípiumot tesszük az erkölcs fundamentumává és gazdasági rendünk alapprincipiumává s ha nevelés révén sikerül majd olyan közszellemet megteremteni, amely megértőbb lesz minden nyomorusággal, minden emberi szenvedéssel szemben, mint a múltban, akkor ennek hatása alatt nem kell kicsikarni a gazdaságilag gyöngébbnek erővel azt, ami őt jogosan megilleti. Ezt a közszellemet megteremteni s a mi egész erkölcsi és jogi rendünk kifejlesztésében ehhez a közszellemhez igazodni, ez az a hatalmas nagy nemzeti munka, amelynek végrehajtásához generációk és évtizedek kellenek. Ez a munka egyben, amelynek végrehajtásában a legjelentősebb szerep annak a magasabb értelmiségnek jut, amelyről a most szóban forgó törvényben esik itt szó. Minden állam boldogulása és érvényesülése kétséget kizáró módon azzal a szellemi és erkölcsi tőkével van a legszorosabb összefüggésben, amely a nemzet egyetemében található. Kétségtelen az is, hogy különösen nagy a jelentősége annak az erkölcsi és szellemi tőkének, amelyet a magasabb értelmiség képvisel. A magasabb értelmiségnek ez a szellemi és erkölcsi tőkéje az, amely végeredményben kifejezésre jut a közélet minden területén, a belpolitikai és külpolitikai viszonylatokban egyaránt. A magasabb értelmiségben rejlő ez a szellemi és erkölcsi erő az, amely érvényesül a nemzet minden tevékenységében, minden mozgalmában, a társadalom összes küzdelmeiben, azokban is, amelyek az ellentétes érdekek harcából folynak. Ha, a magasabb értelmiségben a nemzet minden rétege megfelelően van képviselve, ugy, hogy a nemzet minden rétegének érdekei és szükségletei iránt ez a magasabb értelmiség egyaránt fogékony és érzékeny, akkor a társadalom egészséges fejlődése biztosítva van. Ha ellenben ebben a magasabb értelmiségben nincs képviselve a nemzet minden rétege a maga súlya szerint, akkor a nemzet egyes rétegeivel szemben idegenül áll az a magasabb
