Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.

Ülésnapok - 1927-128

68 Az országgyűlés képviselőházának a járulékokat és a pénzűgyminister ur hónapról-hónapra nagyobb összegeket kénytelen rendelkezésemre bocsátani e deficitek és hátralékok fedezésére, mert hiszen különben az a helyzet állana elő, hogy a nyugdíjasok vagy egyáltalán nem kapnának semmit, vagy pedig nyugdíjuknak csak egy bizonyos százalékát, egy hányadát kapnák meg. (Ugy van! jobbfeíőM .,, 1, „ . «," Amint nagyon nol mondta Farkas beza barátom, én már két évvel ezelőtt tárgyalásokat kezdtem a pénzügyministeriummal és a belügyminister iummal azért, hogy ezeket a járulékokat a polgári község viselje. Ez a kívánság mindenesetre jogos, mert hiszen a mi népoktatási törvényünk szerint a felekezet esak fakultativ iskolafentartó, (Ugy van! jobbfelől) iskolafentartásra nem (kényszeríthető, (Ugy van! jobbfelől) és bár a felekezetek szerencsére ragaszkodnak az iskoláikhoz, elvileg elképzelhető az az eset, hogy a felekezet azt mondja: kérem én ennek eleget tettem, de a jövőben nem vagyok hajlandó, mert ha adófizetőim nem képesek fizetni, feladom az iskolát. Milyen helyzet áll akkor elő? Akkor előáll az 1868. évi XXXVIII. te. alapján a polgári községnek az a kötelezettsége, hogy iskolát állítson és akkor esryszerrp, sokkal narryobb teher hárul a polgári községek vállára, mint most és akkor elő fog kelleni teremteni ezt a terhet, akár van 50 percentben kontingentálva a községi pótadó akár nem, mert azt a szégyent csak nem akarjuk megérni, hop*y az^ általános tankötelezettség fennállásának 60. évében — az idén december 3-án lesz ennek jubileuma — községek legyenek, ahol azért nincs iskola, mert a felekezet nem képes fen tartani, a polgári község pedig nem teheti, mert 50 percentnél több pótadót nem vethet ki. Nagyon könnvü tehát ezt a kérdést ad absurdum vinni, és attól tartok, hoe-y ha ez a mai állapot tovább is fennáll, akkor ad absurdum is fogják vinni a kérdést, mert ugy a katholikus, mint a protestáns egyházaknál az egyházközségek egy része kénytelen lesz elállni az iskolafentartástól, mert a felekezeti adózók ezeket a terheket nem képesek viselni. Ilyen irányban tehát folynak a tárgyalások a pénzügyministeriummal és a belügyministeriummal, Nekem mint kultuszministernek közömbös, hogy mely forrásból kapom. Nézetem szerint a legegyszerűbb lenne az egészet az állam terhére elvállalni, hiszen a végén ugyanaz az adófizető fizeti a költségeket. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől*), akár a község, akár más tartja fenn az iskolákat és akkor a rengeteg nyilvántartás is mellőzhető lenne. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Minthogy azonban az állam pénzügyei ezt, ugylátszik, nem engedik meg, nekünk más megoldást kell keresnünk. Mindenesetre a polgári községi megoldás ellen szól az a körülmény, hogy itt is osak egy igazságtalanság van, a kisközségek és a nagyközségek dolga, mert hiszen olyan helyen, ahol egy felekezetű a község, az. hogy kicsi az egyházközság, azt jelenti, hogy kicsi a polgári község is. A terhekben tehát nem áll be változás, csak a közszolgáltatás nemében, vagyis azt. amit eddig mint egyháziadót fizettek, a jövőben mint községi pótadót fogják fizetni. Felmerül tehát az a kérdés, nem volna-e jobb a kérdést megyénként rendezni, mert akkor a kis- és a nagyközségek közt a teher igazságosan oszolnék meg. Mentől nagyobb egészek között repartirozunk, annál inkább tudjuk kímélni a gyöngébb vállakat. 128. ülése 1928 február 15-én, szerdán. Ilyen irányban folynak a tárgyalások és miután ez nemcsak egy resszortnak a dolga, hanem itt három resszort van érdekelve, a magam részéről csak azt helyezhetem kilátásba és esak azt ígérhetem meg, hogy az eddiginél még sokkal nagyobb nyomatékkal fogom sürgetni a pénzügyministeriumnál és a belügyministeriumnál ennek a kérdésnek elvi és végleges elintézését. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Kérem, méltóztassék válaszomat tudornálsul venni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő urnák méltóztatik-e a viszonválasz jogával élni-? Farkasfalvi Farkas Géza: T. Képviselőház! Abban a reményben, hogy a kultuszminister ur ezt a szándékát mennél gyorsabban végre fogja hajtani, mert hiszen az egyházak a haldoklás állapotában vannak, mély tisztelettel és köszönettel tudomásul veszem a választ. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a kultuszminister ur válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik Peyer Károly képviselő ur interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Petrovics György jegyző (olvassa): »Interpelláció a belügyminister úrhoz. 1. Van-e tudomása arról, hogy a salgótarjáni rendőrkapitányság 1927 augusztusban önkényesen megszüntette a Magyarországi Bánya- és Kohómunkások Országos Szövetségének salgótarjáni helyi csoportját? 2. A fennálló rendelettel szemben miért hagyta helyben a belügyminister ur a salgótarjáni rendőrkapitányság véghatározatát? 3. Hajlandó-e a belügyminister ur utasitani a salgótarjáni rendőrkapitányságot, hogy ezen törvénytelen határozatát visszavonja és a bányamunkás szövetség helyi csoportjának működését engedélyezze?« (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Peyer Károly: T. Képviselőház! 1923 január 15-én a m. kir. belügyminister ur 3900/1923. VIII. szám alatt körrendeletet intézett az ország elsőfokú hatóságaihoz, f a vármegyék alispánjaihoz és a többi hatóságokhoz, amely rendeletben a következőkről van szó (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon. — Olvassa): »Tárgy: A Magyarországi Bánya- és Kohómunkások • Országos Szövetséige helyicsoportjai működésének engedélyezése.« Felsorolja a rendelet az eljárást és a következőkre hívja fel a gyűlések tekintetében az elsőfokú hatóságok figyelmét (Propper Sándor: Krisztián Imre felé): Miikor fog mérgelődni, ha kimegy? — Krisztián Imre: Osak erre adnak alkalmat, nem komoly munkára. — Zaj. — Elnök csenget. — Olvassa): »Felhívom végül alispán urat, hogy az alája rendelt hatóságokat megfelelően utasítsa, hogy nevezett Szövetség helyicsoportjai által kérelmezett és az egyesületi életből kifolyólag szükségessé váló gyűlések megtartását a fennálló rendeletek figyelembevételével a lehetőséghez képest engedélyezzék.« Ugy vélem, hogy a belügyministernek ilyen rendeletét az alispánok kötelesek végrehajtani. Különösen ki kell emelnem, hogy kissé szokatlan is volt, hogy pont a bányamunkások ügyében hívta fel a belügyminister az elsőfokú hatóságok figyelmét arra, hogy az egyesület működését engedélyezzék. Tudni^ kell. hogy 1923-ban még elég nagy volt a széninség és a bányamunkások azon a téren, hogy ezt az ínséget