Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.
Ülésnapok - 1927-128
88 'Àz országgyűlés hépviselőházánah 128. ülése 1928 február 15-én, szerdán. mint bérlet a zsidóság; kezére, leg-yen kegyes a külföld ugyanabból a statisztikából megtanulni azt, hogy ezeken a birtokokon vájjon a gazdatisztek, azután a gazdasági munkások és mezőgazdasági napszámosok között milyen a kereszténység és a zsidóság aránya. Meg fogja látni akkor, hogy nemcsak a nagybérlők, nemcsak a tulajdonosok az idegenek, hanem ezeken a birtokokon a gazdatisztek többsége is zsidó, ellenben a mezőgazdasági munkások között, a napszámosok között és a béresek között, sőt még a parádés kocsisok között sem igen akad azok közül való. Mehetnénk tovább is, a magyar gazdasági életnek minden terére. Például megkérdezhetnénk, hogy hány részvénytársaságnak, hány iparvállalatnak, hány banknak és pénzintézetnek vezetése van zsidó kezekben és megkérdezhetnénk, hogy mekkora az a nemzeti vagyon, amellyel ilyenformán a zsidóság rendelkezik. Érdekes kérdés, hogy hány százaléka az az öszszes nemzeti vagyonnak, amely ilyenformán a zsidóság rendelkezése alatt áll. Megkérdezhetnénk azt is, hogy vájjon ezekben a pénzintézetekben és iparvállalatokban a vezetők és alárendelt alkalmazottak között, milyen százalékarány szerint oszlik meg a kereszténység és a zsidóság. Roppant érdekes számokra jutnánk, igen t. képviselőtársam. Ezeket a számokat nagyjában különben el is mondotta már előttem szólott Petrovácz t. barátom, de nagyon érdemes volna e statisztika készítésének gondolatát el nem ejteni és én tisztelettel be is terjesztek egy határozati javaslatot, amelyben kérem, hogy a Képviselőház utasitsa a kormányt, hogy ezt a statisztikát a külföld felvilágosítására készíttesse el, állapíttassa^ meg, hogy hány százalék a zsidóság arányszáma a szabad pályákon, a kereskedelemben, a tőzsdetagok között, a napszámosok között és általában a fizikai munkások között. És érdekes volna még egy statisztikával szolgálni, amellyel szintén foglalkozik határozati javaslatom, hogy hány százalék a zsidóság arányszáma a mulatóhelyeknek, az úgynevezett lokáloknak tulajdonosai között és alkalmazottai között. Mert utóvégre az is érdekes kérdés volna, t. képviselőtársam, hogy azoknak a helyeknek, amelyek az erkölcstelenség terjesztői a fővárosban és szerte az országban, azoknak a helyeknek, amelyeken a magyar fiatalság sok-sok tagja fájdalom korán megrontja nemcsak gondolkodását, hanem megrontja vérét is, azoknak a helyeknek, amelyeken a magyar ifjúságnak, fájdalom, igen nagyrésze megrontja a következendő nemzedék életét, idegrendszerét, azoknak a helyiségeknek, amelyeket nem akarok néven nevezni, azok tulajdonosai között milyen arányszámban foglalnak helyet ők? Érdekes kérdés mindenesetre és eléggé tanulságos lesz annak a külföldnek, amely Magyarország viszonyairól oly kevéssé van tájékoztatva. A magam szűk kicsiny köréhen, ott, ahol az én parochiám van, évről-évre és naprólnapra jönnek hozzám szegény emberek, leginkább téglagyári munkások vagy más munkások, akiknek keresete hetenként 10—15 pengő, vagy akik teljesen kereket nélkül vannak. E szegény emberek heti keresete a 20 pengőt sem éri el, és sokszor igen nagyszámú csal adjuk van. Ezek a szegény emberek jönnek segitségért, támogatásért könyörögni, jönnek munkaalkalomért könyörögni, hogy az ember próbálja őket besegiteni ide vagy amoda. Ezeknek az embereknek panaszát, fájdalmát, keserűségét hallgatni valami rettenetes idegfeszítő, szivet szaggató dolog. Amikor az ember ezeknek a szegény embereknek lakását megnézi és lát olyan lakást is, amely nyers téglából van összerakva, amelynek kemény papiros a teteje és zsákdarab az ajtaja, amellyel a tél hidege elől próbálnak elzárkóznia, amikor látja az ember, hogy a fekvőhelyük szintén nyers téglából van összerakva, és ennek <a fekvőhelynek minden takarója egynéhány rongy darab, és a család abban a hidegben didereg: akkor, igen t. képviselőtársaim, az embernek nagyon erős szivének kell lennie, hogy ezt könnyezés nélkül megállja. S amikor az ember ilyenkor összeszorít ja az ajkát és amikor az embernek ilyenkor önkénytelenül Ökölbeszorul a keze... (Malasits Géza: Hogy milyen kegyetlen a keresztény kurzus! Tegye csak hozzá!) A keresztény kurzus ? (Malasits Géza: Igen, az tűnik ki ebből!) Semmi köze ehhez a keresztény kurzusnak. (Malasits Géza: Megakadályozza a munkásság védekezését a kizsákmányolás ellen! — Zai.) . Elnök: Malasits képviselő urat kérem, méltóztassék a közbeszóláso ; któl tartózkodni. Kontra Aladár: Abban a tekintetben, amelyet ilyenkor az ember az ég felé vet, egy szegény elnyomott, megpróbált nemzetnek minden panaszkodása benne van, és egy rettenetes vád van benne, nem a keresztény kurzus ellen, hanem azok ellen, akik elveszik a magyarság elől a kenyeret. (Sándor Pál: Akik épen olyan magyarok, mint maga!) Ezt tagadom. (Sándor Pál: Egy pap igy beszél!) Igen, a pap igy beszél. (Sándor Pál: Méltó ez egy paphoz? — Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak állandóan közbeszólni. (Sándor Pál: Nem is tanulhatja meg ezt soha ezzel a felfogással.) Sándor Pál képviselő urat is kérem, méltóztassék: a közbeszólásoktól tartózkodni. Kontra Aladár: Mit mondott? (Sándor Pál: Azt, hogy nem is tanulhatja meg soha ezzel a felfogással.) A felfogásomat ne méltóztassék birálni, a felfogásommal eléggé meg vagyok elégedve. Eléggé megértem azt, amit sokat nem értenek meg ebben az országban. Eléggé beláttam bizonyos elemek kártyái közé és eléggé megláttam azt a veszedelmet, amelyet azok erre a nemzetre hoztak. (Zaj.) Nagyon jól megértettem és nagyon jól megértem,.. (Sándor Pál: Láttam, hogyan védte meg a szegényeket a valorizációnál! Egy szava sem volt!) Elnök: Sándor Pál képviselő urat ismételten figyelmeztetem, és ha közbeszólásait folytatja, kénytelen leszek erélyesebben fellépni. (Rothenstein Mór: Halljuk a prédikációt 1 — Egy hang jobb felől: Joga van hozzá! — Kun a P. András: Mi van a szakszervezetekben? — Rothenstein Mór: Mi az a cakszervezet? — Propper Sándor: Helyet változtatott Kuna bácsi? — Zaj.) Csendet kérek. Kontra Aladár: S amikor az ember keze — ezeket látva — ökölbe szorul, egyszersmint kénytelen arra a meggyőződésre jutni, hogy ez a föld lassanként kicsúszik a magyar ember lába alól, hogy a jog, amely ezen a földön legelsösorban mégis csak a magyarságot illeti meg, kicsúszik a magyar ember kezéből, s hogy a kenyérből, a levegőből, melyek a magyar embert illetik meg ezen a földön elsősorban, mindig kevesebb és kevesebb jut épen a mi fajtánk, a mi vérünk számára. Igen t. Ház! A zsidóság panaszkodott,hogy sárga folt, megbélyegzés^ számára az a törvény, amelynek módosításáról szóló, javaslat most a szőnyegen forog. Valamikor, a messze