Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.

Ülésnapok - 1927-128

Äz országgyűlés képviselőházának 128. ülése 1928 február 15~én, szerdán. 59 múltban a zsidóságnak sárga foltot kellett ru­hájukra varrni intő és ügyeimeztető jelül, hogy mindenki megismerje, messziről meglássa, hogy az, aki szembe közelgett vele, hová tar­tozik. Már régebben eltörölték ezt a sárga fol­tot, múlt századok régi emléke ez ma már, de a zsidóságot azért meg lehet ismerni, nemcsak faji tulajdonságairól, nemcsak faji jellegéről, hanem meg lehetett ismerni másról is. (Far­kas István: Az eszéről és rátermettségéről!) Majd erről is beszélek. Meg lehetett ismerni nevéről is. A múltban. — nem is olyan nagyon régmúltban — még minden zsidónak német voit a neve, idegen voit a neve, és minden zsidónak utóneve — nem keresztneve — az szin­tén idegen volt. Voltak köztük Mórok, Jakabok stb. Ezekről a nevekről, amelyeiket az ember unosuntig hallott, tudl.a az ember már, hogy viselőjük hová tartozik. Ma már, amikor Ár­pád, Zoltán, László a nevük, amikor ipszilon­nal irják nevüket, s amikor nevüket is a régi liberális kormányok kegyéből olyan könnyű volt megváltoztatni, nem lehet megismerni a zsidót. Pedig méltóztassanak elhinni, hogy néha nem ártana, amikor például ott a vidéki magyar ember előtt megjelenik az a gépügy­nök és elad neki egy használhatatlan traktort, — ha óvatosságra figyelmeztetné valami az em­ber eket. Például akkor is, amiikor egy-egy vi­déki falusi paraszt háztartásában megjelenik egy-egy ügynök, eiad egy varrógépet és szal­ut helyette cséplőgépet, és annak a paraszt­nak, ha bele is szakad, Iki kell fizetnie. (Farkas István: Akkor csak jól jár, ha varrógép he­lyett cséplőgépet kap!) Tanúbizonyságul hi­vom azokat a képviselőtársaimat, akik a fa­lusi .éleiét ismerik; azok megmondhatják, mennyire igazam van! (Propper Sándor: Ezt Nagy Endre kabaréjában hallottam! — Zaj.) Ami azt a mondást illeti, hogy a zsidót az eszéről lehetett megismerni, méltóztassék meg­gondolni a közbeszóló Farkas István képviselő urnák, aki tudomásom szerint szintén keresz­tény magyar ember, (Farkas István: Ugy van!) hogy egyenesen a legnagyobb sértés a magyar­sággal szemben azt állítani, hogy a magyarság közül mindenkor szelleménél fogva emelkedett ki a zsidó. Méltóztassék tudomásul venni, — ha eddig nem tudta volna — Farkas István képviselőtársam, hogy nincs ezen a kerek vi­lágon az Úristennek még egy olyan népe, amely szellemi kiválóság terén párja lehetne a mi magyar fajtánknak. ' (Farkas István: És mégis éretlennek tartják és nem adnak neki titkos választójogot!) Méltóztassék tudomásul venni, hogy amikor ez a nemzet százados hosszú harcok után először lélekzethez jutott, akkor pár évtizedes munka után évszázadok mulasztásait tudta behozni. (Farkas István: De azért nem kap titkos választójogot!) Mél­tóztassék tudomásul venni, hogyha a múltban olyan körülmények között lehettünk volna, amelyek között szabadon kifejthettük volna a magunk istenadta természetes képességeit . . . (Farkas István közbeszól.) Elnök: Farkas István képviselő urat, ké­rem, ne méltóztassék állandóan közbeszólni! Kontra Aladár: ... akkor hol lennének ma, amikor igy is elértük Európát, hiszen vannak szellemi foglalkozások, vannak tudományos ágak, amelyekben az egész világ előtt vagyunk. Méltóztassék tudomásul venni, t. képviselőtár­sam, — ha eddig nem tudta volna, — h.ogf a magyar embernek mindenre van képessége. Nagy büszkeséggel gondolok vissza arra az időre, amikor ebben a Képviselőházban az első KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ- ÏX­nemzetgyűlés idején csomó kisgazdaember volt, egyszerű, de gyönyörű szép magyar ruhában, (Farkas István: Miért irtották ki őket?) ame­lyen önök csak csúfolódni tudtak. Ezekkel a képviselőkkel szemben, akik eljöttek az eke­szarva mellől, önök nem tudtak egyebet tenni, mint örökké odakiáltani nekik a kisüstöt, örökké gúnyolni őket. Csak most, legutóbb is azt mondották az egyik ilyen képviselőnek, hogy korlátolt, nem tanult ember. Tessék tudo­másul venni, hogy lelki gyönyörűséggel hall­gattam mindig ezeknek a kedves kisgazda kép­viselőtársaimnak értelmes beszédjét, mert ma gyár beszéd, becsületes beszéd volt, eredeti gondolataik voltak. Gyönyörűség volt hallani, hogy mennyi velük született intelligenciával beszéltek még akkor is, ha nem is volt meg a módjuk és alkalmuk a tanulásra. (Farkas Ist­ván: De nem szeretik őket hallani!) Elnök: Farkas István képviselő urat még­egyszer figyelmeztetem hogy a közbeszó ástól tartózkodjék. Ismétlődés esetén erélyesebben fogok eljárni. Kontra Aladár: Az egyik igen t. képviselő­társam aki a kormánypárt részéről szólalt fel, azt.mondotta, hogy az 1920: XXV. tcikk ellen­kezik az Eötvös József bárók, Csáky Albinok és Szilágyi Dezsők gondolkodásával és libera­lizmusával. Hogy ellenkezik, azt én szó és vita nélkül aláirom. Hogy azonban melyik gondol­kodás volt a helyes, az-e, amely a magvarság kenyerének, a magyar' ifjúság jövendőjének védelmében azt a törvényt meghozta vagy pe­dig az & r gondolkodás, amelynek következmé­nye például az egyházpolitikai reform volt: ezt a kérdést már eldöntötték az azon törvé­nyek meghozatala óta lefolyt tapasztalatok, amelyek szerintem bebizonyították azt az igaz­ságot, hogy azok a törvényhozók, akik akkor a liberalizmustól el voltak vakitva, jóhiszemü­leg tévedtek, de nagyot tévedtek, akkorát té­vedtek, hogy az ő tévedésük szinte végzetessé vált erre a nemzetre. Méltóztassék megengedni, hogy egy egé­szen rövid kis kitéréssel rámutassak arra, hogy Magyarországon tulajdonképen hogyan terjeszkedett a liberalizmus. Magyarországra a liberalizmust voltaképen az elnyomás után hozták, amikor hosszú éveken keresztül sza­badsága után sóvárgott ez a magyar nemzet. Jöttek haza idegeinbői azok, akik száműzetés­ben voltak kénytelenek élni és hoztáíc maguk­kal azt a levegőt, amely például a szabad Ame­rikában körüllengte őket, hozták haza azt a levegőt, amely Angliában körüllengte őket. Nem ismerve idehaza eléggé a viszonyokat, el­kezdték követelni itt is a legszélsőbb mérté­kig való szabadelvüséget. Hogy mennyire mentek ezen a téren, azt bizony it ja ez, — ha va­laki fellapozza a magyar Képviselőháznak 1867—68-ik évi naplóit, rájönne — hogy a nagy szabadelvüség miatt keresztyén magyar embe­rek, magyar képviselők voltak azok, akik nem akarták megcsinálni az uzsoratörvényt, mert a szabad kamatozást akarták megengedni. Ezen a téren is a teljesen szabad, korlátlan versenyt akarták, annyira ment szabadelvüségük. Hogy aztán ennek mi lett a következménye, az meg­látszik a mostani állapotokon. Azt mondják, hogy a jó Isten a magyar nemzetről különös szeretettel gondoskodott, mert két külön fajtát, két külön népet^ adott mellé, amely szórakozásáról gondoskodjék - Az egyik a cigány, amely muzsikál neki, a másik pedig a zsidó, amely a muzsikához a kölcsön­pénzt adja. Ebből a felfogásból következett t. képviselőtársaim, hogy eladósodott a magyar 10

Next

/
Thumbnails
Contents