Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.

Ülésnapok - 1927-128

Az országgyűlés képviselőházának 128. ülése 1928 február 15-én, szerdán. 4$ között a vitát, ezt őrájuk bizom, egyéni meggyőződésem szerint azonban azt mondom, hogy az igazság ott van, hogy a zsidóság, egy fajon alapuló felekezet, a zsidóság faj is és felekezet is. Én a magam részéről nem találtam és nem is tudok olyan vallást, amelynek fizikai külső ismertetőjelei is vannak, amelynél hanghordozás, egy gesztus elárulja az illető felekezethez való tartozást (Derültség jobbfelöl és a közéven.), mert ha ilyen vallás volna, akkor ezeknek a fizikai ismertetőjeleknek a vallás megváltoztatásával el kellene tünaiök. Márpedig azt tapasztaljuk, hogy ezek a faji ismertetőjelek megmaradnak akkor is, ha egy zsidó vallású bármilyen vallásfelekezetre áttér. (Derültség. — Zaj a baloldali ujságirókarzaton.) Elnök: A baloldali újságírói karzaton szélről ülő urat felszólitom, hogy hagyja el a termet. Igazoltatását elrendelem. Figyelmeztetem az ujságiró-karzatot, hogy az 1848-as törvény szerint minden karzaton teljes halgatagság a kötelező. A csend a képviselő urakra vonatkozik, a csend nem balgatagságot jelent, tehát a 48-as törvény megkülönbözteti azt a kötelességet, amely az újságírókra hárul, hogy a karzaton teljes halgatagság legyen. (Élénk^ helyeslés a .jobb- és baloldalon.) Pakots József képviselő urat pedig, aki az illető újságíró úrral a teremben beszélgetést folytatott, ezért a rendzavarásért rendreutasítom. (Helyeslés.) ' Petrovácz Gyula: De nem is ismerek olyan felekezetet sem, — amely tisztán felekezet volna — amelyhez való tartozás biológiai alapon kimutatható volná, már pedig kétségtelen a fajbiológiai tudomány mai álláspontja mellett, hogy a zsidósághoz való tartozás a vérsejteken keresztül napnál világosabban kimutatható. (Esztergályos János: És a görbe orron keresztül!) A napokban egy vitás születésű gyermek anyját a vérsejtek nyomán biológiai alapon kutatta ki az orvosi tudomány. Ne méltóztassék tehát ezt az orvosi tudományt lebecsülni, amikor a zsidó fajhoz való tartozást a vérsejtekből biológiai utón matematikai biztonsággal ki tudja mutatni. Én ebben a kérdésben a magam véleménye után leszek bátor néhány tanút is idézni, nem azok közül, akiket a »kurzus« termelt ki erre a célra, mert ezeknek önök hitelt ugy sem adnának, hanem azokról, akik nem ilyen természetű politikai vagy egyéb súlyos egyéniségek, például Tisza Kálmánról. Tisza Kálmán 1881 március 3-án ezt mondotta (olvassa): »Mert bocsánatot kérek az izraelitáktól, azt, hogy felekezet legyenek, azt, hogy faj legyenek, megtagadni még sem lehet, mert képviselnek egy fajt, ép ugy, mint ahogy képviselnek egy hitfelekezetet. Természetesen, mert nálunk a faj és felekezet teljesen fedi egymást.« De van még egy régebbi idézet is Napóleontól, akit szintén nem lehet csak ugy lekurzusozni. Napoleon ezt mondotta (Jánossy Gábor: Bár volna olyan kurzusemberünk, mint Napoleon! — Esztergályos János: Akkor nem volna numerus clausus. — Zaj.) (olvassa): »A francia kormánynak nem szabad közönyösen nézni, hogy egy nép ...« — a jelzőket nem olvasom fel, mert nem bántani akarok — »... Elszász két tartományát kizárólagosan birtokába vette. A zsidókat nemzetiségeknek kell tekinteni, nem pedig felekezetnek.« Schoppenhauer, aki szintéin nem kurzusegyéniség, ezt mondja (olvassa): »Tévedés, ha a zsidók egyszerűen ugy kezeltetnek, mint felekezet, vagy pláne, ha ezen tévedés alapján zsidó egyházról beszélünk.« De necsak saját argumentumainkkai beszéljünk, bizonyítsuk ezt maguknak tekintélyes és hozzáértő zsidóknak argumentumaival. Amikor a kommün megbukott és bizonyos turbulenciák következtek be a város utcáin, a Magyar Zsidók Általános Segitőbizottsága egy plakátot ragasztott ki az utcákon, amely Budapest polgáraihoz szólt. Ezen a plakáton többek között ez volt (olvassa): »Ünnepélyesen kijelentjük és kérjük keresztény testvéreinket, hogy higyjék el ünnepélyes kijelentésünket, hogy mi fájlaljuk legjobban, hogy a bolsevisták között sokan voltak, akik a zsidó fajból származtak.« A bizottság szerint tehát a zsidóság faj. Kóbor Tamás, akit szintén az ő soraikból kimagaslott Írónak kell tekintenünk, a »Zsidóság kérdéséhez« című értekezésében a következőket irja (olvassa): »Feltétlenül elismerem a zsidóságnak fajilag különálló voltát. Lehetetlen is tagadni, felesleges is. A zsidóság a századok folyamán a vallással együtt fentartotta fajiságát is. De látható, tapasztalható is ez a faji különbség testben is, lélekben is egyaránt«. De menjünk tovább. Tegnap már Tury Béla igen t. képviselőtársam felolvasott néhány idézetet, a sajátját, Prohászka püspökét és Andrássy Gyuláét, a XX. Század című folyóiratnak erre a körkérdésére: »Van-e zsidókérdés Magyarországon«. Én ebből a körkérdés sorozatból csak a zsidó válaszokat olvasom fel. Például Lakatos László iró válaszát, aki azt mondja (olvassa): »Az én kis világomban, a pesti irói, zsurnalisztikái, művészi társadalomban én ugy látom, hogy alig volt kitérés és ha volt, egy-két megmagyarázható kivétellel, mindig a salakja tért ki. (Egy hang a középen: Akinek muszáj volt!) És különben is a zsidóságból kitérni! Hát lehetséges egyszerű egyházi procedúrával kitérni az emberi fajból, a fehér- vagy feketebőrüségből?« Egy másik ilyen szintén ismert zsidó Beregi Ármin a következőket irja (olvassa): A zsidó népet nem lehet megszüntetni, a történelem megedzette, a jelenkor kifejlesztette és a népek élesztőjévé tette, úgyannyira, hogy a stockholmi konferencián a zsidó nép külön képviselői mellett Amerikát, Oroszországot, Magyarországot és Ausztriát is jóformán csupa zsidó képviselők képviselték«. A »Múlt és Jövő« szerkesztője, — ez egy Magyarországon megjelenő folyóirat — kifejezetten a zsidó fajiság elvi álláspontján áll. Ennek szerkesztője Patai József a következőképen válaszolt (olvassa): »Bele kell törődnünk abba, ho£,y esetleg a nem zsidó fajok a maguk érvényesülése érdekében a zsidó faj visszaszorítására törekszenek; bele kell nyugodnunk abba, hogy amig a fajok és gazdasági érdekek harca tart, mindig lesz antiszemitizmus. Hiába verdessük a mellünket, hogy mi csak izraelita vallású magyarok, németek satöbbik vagyunk, hiába akarunk a hazafiságban hyperhazafiak lenni, az emancipáció és az asszimiláció egyaránt csődöt mond«. Miután gyakran hivatkoznak a megszállott területen maradt zsidóságra, r

— nem akarok egyedekről beszélni — a saját tapasztalásomból is tudok egy Lefkovics nevű zsidóról, aki a szerb megszállás előtt Magyarországon Legányira magyarosította a nevét és_a megszállás után közvetlenül ismét Lefkovicsot irt a cégtáblájára, tehát a magyarsága csak addig tartott, amig Nagy-Magyarország fennállott. (Malasits Géza: Miért nem beszél Grödel báróról, akinek szintén csak addig tartott a ma-