Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.

Ülésnapok - 1927-128

48 Az országgyűlés képviselőházának 128. ülése 1928 február 15-én, szerdán. nak tárgyalásával kapcsolat ofean azonban meg kell állapítani azt, hogy a háború előtti évekbein a budapesti egyetem jogi karán 21%. az orvosi karon 51%, a bölcsészeti karom 21%, a a gyógyszerészeti karon 34%, a műegyetemein pedig 37% volt a zsidók száma. Ez a társadalmi békét nem szolgálhatja, t. Képviselőház! A társadalmi béke csak: akikor jöhet létre, ha a su um cuique elve alapján mindenkinek egyformán, a társadalom és a gazdaság minden rétegében megadjuk az elhelyezkedés és az érvényesülés lehetőségét. És ennek a lehetőségnek megadása semmi más elvűnek gyakorlati keresztülvitellé^ által nem biztositható jobban, mint a százalékos számnak keresztülvitele utján. Nemcsak én látom ezeket a tételeket, ezt a túltengését a zsidóságnak, a szellemi érvényesülés terén a zsidóság szempontjából is helytelennek, hanem itt vami Jászi Oszkár, aki maga is annyira egészségtelennek és aggasztónak találta ezt a jelenséget, (Pakots József: Most egyszerre tekintély lett?) hogy a - »Magyar kálvária, magyar feltámadás« című dolgozatában a következőképen ír (olvassa): »A zsidóságot nem volt szabad sem bírálni, sem figyelmeztetni. Aki például megállapította a zsidósáig számbeli túltengését a szellemi élet vezető pozícióiban, amely épen nem felelt meg sem az országos á/tlagszámátnak, sem ejzellemi, erkölcsi fajsúlyának, aki megfigyelte, hogy a zsidóság túlzott érvényesülése gyagran nem magasabb intelligenciát, hanem csak tekintet nélküli könyököt jelent, aki analizálni merészelte a budapesti metropolis zsidó intellektuelek szellemi életének számos Ízléstelenségét és ripők amoralitását, stb., az ilyen ember rögtön közveszélyes, durva, műveletlen antiszemitaként lett beállítva.« (Rothenstein Mór: Azóta keiriesztény-forradadmár lett! — Derültség.) De, t. Képviselőház, miéig rabbi is akadt, aki ez ellen fellépett. (Várnai Dániel: Az Ízléstelenségeik ellen mindenkinek kötelessége tiltakozni, senki sem Védelmezheti!) Itt van Wallenstein Zoltán pécsi főrabbinak az Egyenlőségben megjelent cikke, (Várnai .Dániel: Igaza van!) amelyben azt mondja (olvassa): »Fájdalommal kell beismernünk, hogy zsidó ügyvédeink a vallási nihilizimus leláncolt Prometheusai. Vaunak zsidó orvosaink is, de hitetlenek. Vannak zsidó tanáraink: a szofizmák útvesztőinek prédái. Vannak zsidó mérnökeink, az életet egyoldalú anyagéi vis éggel megfejteni akarók, vannak zsidó műveltjeink, divatos tanításokból zavaros gondolatfoszlányokat elcsenve, az isteni ideálhoz fel nem érők. Vannak zsidó intellektueljeink: zsidóságukat sunyi módon idegen habitusokkal palástolók. Vannak zsidó férfraink: diszharmóniás, sivár lélekkel, szánalmas módon két küszöbön bukdácsolók, és vannak zsidó asszonyaink zsidótlanságban elhamvadt szívvel.« (Pakots József: Ez a papnak kesergése a vallástalanság miatt!) T. Ház! A zsidó vallásnak még egy ilyen hivatott képviselője is ennyire meglátja, hogy mi következik be a szellemi intellektuellek túltermeléséből, mert ezekre a jelenségekre mutat rá. S aki ezt látja, az igazat kell, hogy adjon nekem abban, hogy az ilyen szellemi túltermelés nemcsak nekünk, hanem magának a zsidóságnak sem áll érdekében és hogy a zsidóságnak magának kell gondoskodnia arról, hogy az ilyien szellemi proletariátus túltermelése az ő soraiban se következhessek be. Mert nagyon könnyű és nagyon egyszerű dolog lenne argumentálni azzal, hogy mi már láttuk egyszer, hogy mi következett be abból, hogy a zsidó szellemi proletariátus már túlságosan kifejlődött. Hiszen méltóztatnak tudni, hogy sok szenvedést kellett a becsületes zsidóságnak is kiállania azért, mert voltak és akadtak olyan szellemi proletárok, akik 1918-ban odamentek a kommün első vezérkarába. A zsidóságnak a kommün alatti viselkedéséről csak néhány számbeli tételt kell emlitenem, amely mind erre a lapra tartozik. Hiszen a közoktatásügyi tudományos népbiztosságnak propaganda-osztályában 54 propagandista közül 51 volt zsidó. A Galilei-kör 67 ember kiküldését ajánlotta forradalmi tevékenység céljából és a 67 közül 57 volt a zsidó. Az egyetemi tanács kommunista viselkedése miatt 58 medikust volt kénytelen kizárni az összes egyetemekről, ezek közül 54 volt zsidó. Az orvosi kar 46 tanársegédet, gyakornokot és műtőnövendéket volt kénytelen kizárni, a 46 kötzül 43 volt zsidó. 14 egyetemi magántanártól kellett megvonni a habílitácíót; ezek közül 14 volt a zsidó. A királyi Orvosegyesület kommunista viselkedés miatt 20 tagot zárt ki az egyesületből, ezek közül 19 volt a zsidó, stb., stb. Világos, hogy ezek nem a zsidóság érdekeit képviselték, világos, hogy ezek egyenesen ártottak a zsidóságnak, ártottak annak a társadalmi békének, amelynek bekövetkezését ők szeretnék a legjoban. Nekünk lehetetlenség ezeket a tételeket elfelejtenünk, és oda kell törekednünk, hogy a magunk részéről lehetőség szerint megnehezitsük és megátoljuk, hogy itt egy akár zsidó jellegű, akár keresztény jellegű szellemi proletariátus, képződjék ki. Számarányon felüli előjogokat veszedelmes adni azoknak, akiknél ilyen jelenségek a múltban egyszer már tapasztalhatók voltak. A törvényjavaslat belpolitikai argumentumai között van .az, hogy módosítani kell az 1920: XXV. tcikket azért (Esztergályos János: Nem kell módosítani, el kell törölni!), mert azt a zsidóság sárga foltnak tekinti magára nézve. Én azt hiszem, hogy ez az érzékenység nincs megindokolva. Sárga folt lenne akkor, ha a zsidósággal valami különleges elbánás történnék, ebben a törvényben valami megszégyenítő, megbélyegző, nem egyenlő elbánás, de ott, ahol a törvény kifejezetten az egyenlő elbánás elvi álláspontjára áll, ott ezt sárga foltnak senki a maga részéről nem tekintheti. Vagy az a sárga folt, hogy ebben a törvényben a zsidóiságot fajnak deklarálják, bár a törvény ezt nem mondja meg kifejezetten? Baracs Marcell igen t. képviselőtársam törvényszakaszokra hivatkozott, amelyek szerint az eddigi Corpus Jurisban a zsidóság sehol sincs fajnak vagy nemzetiségnek deklarálva. Éz azonban csak féligazság, mert én is átnéztem ugyanezeket a törvényeket és azokban mindenütt csak az izraelita felekezetről, az izraelita felekezet viszonyainak, jogainak rendezéséről van szó, de sehol sincsen expressis verbis, sem más formában értetődőleg az mondva, hogy a zsidóság nem faj, hanem csak vallás. Tegnap Tury Béla igen^ t. képviselőtársunk, a mi pártunk vezérszónoka, megállapította, hogy a zsidóság tényleg nemcsak felekezet, hanem faj is és azt vitatta, hogy a zsidóságnak erre tulajdonképen büszkének is kellene lennie. Én ugy látp'm

v hogy a zsidóság nem is egységes ebben a kérdésben. Az asszimilált zsidóság azt vitatja, hogy ő ilyen 'és olyan vallású magyar, ezzel ellentétben a zsidóságnak egy másik rétege viszont _azt vallja, hogy ő igenis faj. Én nem döntöm el a kettő