Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.
Ülésnapok - 1927-127
34 Az országgyűlés képviselőházának 127, ülése 1928 február lé-én, kedden. méltóztassanak a szónokot ' közbeszólásaikkal zavarni. (Bródy Ernő: Nem érdekel engem a békeszerződés! Egyforma ember vagyoK: mindenkivel!) Tury Béla: Minket a békeszerződések megszegése címén támadnak. Ezért mondják, hogy nem lesz Magyarország és hogy nem jó utón vagyunk, — mondja Hegymegi-Kiss képviselőtársam — mert ezen az utón még jobban felhívjuk magunkra ellenfeleink haragját és jogos haragját, mert nem tartjuk meg a törvényeket. Én tehát azt mondom, hogy az általam tervezett módosítás nem ütközik a törvénybe, vagyis kielégíthetné azokat is, akik a békeszerződés alapján állnak és a nemzetközi fórum előtt kénytelenek megjelenni, ahol sem Bródy t. képviselőtársam, sem én nem jelenünk meg. Azokra gondolok, akik evvel az argumentummal jöttek és hozták ezt a módosítást, hogy tessék ezt a törvényt ugy megcsinálni, hogy ne lehessen hivatkozni a kisebbségek eltiprására, a kisebbségek védelméről szóló törvénynek, a jogegyenlőségnek megsértésére. Ezek után talán megértik, miért vettem magamnak bátorságot, hogy a törvénynek ilyen magyarázata mellett azt mondtam: nagyon helytelen az, hogy az ellenzék ilyen kifejezéseket használ, hogy a numerus clausus-törvény az ököljog osökevénye, hogy a hv""*>nizmussal, a jogegyenlőséggel ellenkezik, hogy mi kannibálok vagyunk, (Bródy Ernő: Ez mind kevés. — Zajos ellenmondások a jobboldalon.) és hogy elveszi a jogcímünket arra, (Zaj.) — ami ebben a legsajnálatosabb — hogy a nemzetközi fórumon védjük a mi véreinket. Én nagyon csodálkozom azon, hogy függetlenségünket most ilyen argumentumokkal bástyázzák körül. Akik életet harcoltak végig az osztrák hatalom beavatkozása ellen, azok most folyton argumentumnak fogadják el egy másik idegen hatalom beavatkozását. (Bródy Ernő: Dehogy fogadjuk el!) Elfogadják, mert beszédjükben hivatkoztak rá. (Bródy Ernő: Nem fogadom el! Mint magyar ember mondom ezt!) Bródy t. képviselőtársam még nem beszélt, neki nem is válaszolok, csak azokra válaszolok, amiket Hegymegi-Kiss, Baracs és többi t. képviselőtársamtól hallottam. De még jobban csodálkozom azon, ha azt is folyton emlegetjük: kérem, ez nem jó ut Trianon megszüntetésére, az integritás felé, ha nem alkalmazkodunk a nyugati szellemhez, ennek egyik-májsik követelményéhez, mert hiszen, valljuk be őszintén, mindnyájunkat terhel benne a bűn, mi már egyszer lecsúsztunk ezen a lejtőn, azért, mert elhittük, hogy le kell szerelnünk, mert elhittük, hogy még a királyságból is ideig-óráig köztársaságot kell csinálnunk. Elhittünk mindent, hogy csak a nyugati hatalmak szájaize szerint kell mosolyognunk (Ugy van! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) és akkor buktunk el a lejtőn ugy, hogy most nem tudunk felállni. (Forster Elek: Kiknek hittük el? — Peidl Gyula: Az egyik akkori vezére beszélte eztl Neki hitték el!) Ne csodálkozzanak tehát azon, hogy nem akarom, hogy még egyszer könnyelműen ebbe a hibába essünk, hogy egy szóra, egy füttyre, minden gondolatra és minden kívánságra behódoljunk. Ez a legnagyobb szolgasága volna a nemzetnek. (Ugy van! Ugy van! a jobb- és a baloldalon. ~ Rothenstein Mór: Önök detronizáltak — Zaj.) Az ember tanul a saját maga hibáján és kárán. Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Tury Béla: A másik ok, amivel jött a kormányVez: hogy nem jó á régi szöveg, módosítani kell, mert idehaza a zsidóság meg van bántva s mert azt tartja, hogy az 1920 : XXV. tcikk sárga foltot nyomott rá. Én alkalmazkodom zsidó polgártársaimnak ehhez a felfogásához. Azt mondom: a régi törvény valóban a zsidóságot nemzetiségnek vagy fajnak deklarálta, pedig a magyar judikaturában ez, mondjuk, tényleg legalább is novum volt. A kultuszminister ur igyekezett ugyan megmagyarázni, hogy a követett eljárás nem volt törvénysértés, de elismerem, nem volt •kifejezetten benne a törvényben, az intenciót •már magyarázni kell, tehát, még a legszélesebb magyarázatba is hajlandó vagyok belemenni. Elfogadom Baracs Marcell jogi álláspontját, s azt mondom: Épen azért, mert belátom ezt, meg kell változtatni a törvényt, hagyjuk ki ezt a sérelmes pontot, amely a zsidóságot fajnak vagy nemzetiségnek deklarálja és maradjunk amellett, hogy a zsidósági vallási kisebbség az országban. Ezt hajlandó vagyok elfogadni azért, mert a békességet ezzel szolgádul vétem s a maga akarata ellenére senkire sárga foltot nyomni nem akarok, de azért méltóztassék megengedni, az a beállítás, hogy valaki fajnak tartja a zsidóságot, nem sereiéin, <nem megalázó és megszégyenítő, mert minden egyes népnek 'büszkesége az ő fajisága, az ő múltja, az ő története. És ki legyen erre büszkébb, mint a zsidóság, amely ezer esztendőkön keresztül nagyszerű kulturbivatást, providenciális hivatást teljesített a történelemben 1 ? (Zaj.) Hiszen amikor a zsidóság múltjáról beszélt Baracs Marcell t. képviselőtársam, bár tiltakozott az el'len, hogy a zsidóságot fajnak mondják, abból a kannibáli hangból egyszerre olyan elégikus és elérzékenyedett hangba csapott át, s ez nagyon tiszteletreméltó és szép dolog. Nem látom, hogy miért volna ebben sérelem, sőt azt látom, hogy a cionizmus, amelyet eddig bizonyos elvi és taktikai okokból a zsidóság nagy többsége Magyarországon elvetett, már itt is szervezkedik; valljuk be, ez voltakép a zsidó öntudat kivirágzása volt. A nagy zsidók, akik a cionizmus mellett törtek lándzsát, ugy^ léptek fel, mint a zsidó fajnak a képviselői és nagy emberei, akik messzebb néztek az orruknál. (Zaj a szélsőbaloldalon. Ne dicsérjen minket!) Előbb az volt a baj, hogy keményebben mertem beszélni, most pedig ez a baj? Sőt nincs-e ugy, hogyha vallási kisebbség a zsidóság, hogy akikor egyúttal faji kisebbség is? Hiszen a zsidó vallás faji vallás volt, messianismus a lényege. Abban a percben, ha 'a messianismust elveti, lyukas mogyoróvá válik és nincs semmi értelme, ha a zsidó vallási felfogást a zsidó fajon kivül is kiterjeszti. 'Csöbörből-vödörbe meregetem a vizet, ha azt meindom, hogy faj, vagy vallás, mert a zsidó vallásnak épen a fajisága a karakter a lényege. A zsidó vallásban nagyon sok szép erkölcsi tanítás volt, felebaráti szeretet stb, amely a keresztény vallás is követ, de Krisztus a vallást egyetemessé, internacionalissá tette. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Én mindebből azt látom, hogy csak a szavakkal játszunk. De én nem bánom és szivesen koncé dalom, hogy töröltessék a magyar törvénytárból ez az állítólagos szégyenfolt, de engedjék meg, hogy amikor ezt töröljük, a különbséget mégis ne felejtsük el, amely a keresztény és zsidó kultúra között van. Mert talán meg méltóztatnak engedni, ha azt mondom, hogy más a keresztény kultúra és hogy nem hiába kezdték az időszámítást Krisztustól. Az egyenlőség nevében azt is kifogásol-
