Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.

Ülésnapok - 1927-127

Az országgyűlés képviselőházának 127. ülése 1928 február lé-én, kedden. 27 nem akarok levonni, amely ebben az irányban határokat kivánna szabni a kulturtörekvéseknek. Ebből én csak azt látom. — amint már mondottam is — hogy a zsidóság felismerte azt a hatalmat, amelyet a tudomány nyu.it az embernek: minél több ismerettel rendelkezik valaki, annál több ember • és akinek ismerettárházában sokoldalúság van, az sokkal több embert tesz ki, az az ember, aki sokat tanult és sofcpi tud, 5—10 másik emberrel, esetleg még 10.000 emberrel is felveheti a versenyt. A tudományban az erősség fokmérője mindig az eggyel több superplus. Azzal az eggyel már leverhet az ember százezreket is, (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Most az a kérdés, hogy a magyar nemzeti állam fentartásában egyedüli irányadó és iránytszabó tényező-e a diploma és a tudomány? Egy államfentartás nemcsak az ismeretek tárházában meriti ki kutforrásait. Azok csak alkalmas eszközt nyújtanak az államfentartáshoz. Jön azonban a többi áldozat: a vagyon, a véráldozat (Ugy van! jobbfelől.) és mindazoknak az erőknek a kibányászása a magyar népből és a magyar polgárokból, amelyek alkalmasak egy nemzeti állam fentartásához és feltételeihez. Ha tehát én más oldalról azt látom, hogy egy túlzott mértékű előretörés a kultúra mezején más társadalmi osztályok háttérheszoritására vezethet, akkor megértem egyesek aggodalmát. De másrészt elképzelhetetlennek tartom azt a túlzó álláspontot, amelynek alapján állva némelyek azt mondják, hogy a numerus clausust örökké fenn kell tartani, sőt ki kell bővíteni. Ezt én aláirni semmiképen sem tudnám. A javaslat szigoritói azt mondják, hogy jöjjön a numerus clausus a középiskolában is, jöjjön talán még az elemi iskolában is, vagyis a zsidóság népességi százalékszerü arányszámának megfelelően juthasson csak ezekre a helyekre. t)e elérné-e ez által az a társadalmi osztály, amelynek érdekében ez történnék, azt, amit akar, tudniillik, hogy a jó poziciókba — hogy igy röviden, népiesen fejezzem ki magam — az ő tagjai jussanak bele? Én ugy találom, hogy nem. Ezt talán nem szükséges bővebben bizonyitanom, hiszen, amint már az előbb mondottam, nemcsak a diploma minősiti az embert gazdasági, társadalmi dicsőséget és kenyeret nyújtó pozíciókra, hanem igen sok más egyéb feltétel és kvalifikáció. Eszembe jut báró Eötvös Józsefnek 1840-ben a felsőtáblán a zsidók polgáriasitása tárgyában mondott beszéde, amelyet azokkal szemben tartott, akik a polgáriasitást ellenezték. Eötvös ezt mondotta: nem mehetünk vissza a középkorba. Én a magam részéről ma. mondhatni 80—90 esztendő múlva, sem mondhatok egyebet, mint . hogy: nem mehetünk vissza a középkorba, ahol rendek szerint, néposztályok szerint, néprétegek szerint, kasztok szerint elkülönítve mérték ki a jogokat és az individuális fejlődési lehetőségeket. Én a magam részéről nem tudnék támogatni olyan irányzatot, amely lezárná a sorompókat a kulturális előrehaladásra való törekvés elől. (Rothenstein Mór: Pedig támogatja! — Felkiáltások jobbfelől: Hol? Túlságosan ellene beszél!) Én a magam részéről elhibázottnák tartom azokat a turbulens jelenségeket, amelyek a numerus clausus torveny.iava.slat novellájának beterjesztésével kapcsolatban az egyetemeken lejátszódnak. Mert mi történik azzal a lelkes ifjúsággal, amely abból az elgondolásból kiindulva, hogy saját érdekét munkália, verekedéseket rögtönöz, vért ont, erőszakoskodásokat fejt ki? Ez a törvényes rend ellen való vétség és eljárás. Mert méltóztassanak csak elképzelni, hogy mit szól ehhez az alacsonyabb kultúrájú népréteg, mit szólhatnak ehhez — nem akarok megsérteni senkit sem, — de mit szólhatnak ehhez a földmives-napszámosek, akiknek nem volt módjuk a kultúrában annyira előmenni, vagy mit szól hozzá a munkásság vagy bárki, aki magára nézve kötelezőnek tartja a törvényes rend betartását. Kérve kérem, barátilag intem és figyelmeztetem őket. Ha tudnám, hogy egy szebb jövő előkészitésének eszközei lesznek azáltal, ha az utcán vagy bárhol erőszakoskodnak, akkor azt mondanám: ám csináljátok fiatalos hévvel, hiszen egy pár betört fej nem a világ és itt a Képviselőházban, azt hiszem tiz, húsz képviselő, de talán száz is ül, akik részt vettek a nagy nemzeti küzdelmek idején a magasabbrendű célokért való harcban és igen soknak beütötték a fejét, név szerint is rájuk tudnék mutatni. (Malasits Géza: Azok nem gummibottal verekedtek!) Nem lehet azonban tudományt verekedéssel szerezni, tudományt nehéz, áldozatos, odaadó munkával lehet csak szerezni és merem állítani, hogy minden turbulencia magának a tudományos munkálkodásnak van kárára. Mert ne felejtsük el. azt a régi klasszikus közmondást: »Inter arma silent Musae.« Ha valaha igaz volt, akkor most lehet ezt alkalmazni, mert igenis a háborúskodások közt kárt szenved maga a tudományos ismeretek szerzésének lehetősége. Azt kérdem azoktól, akik mindenható medicinának: tartanák, ha a zsidóságot kiszorítanák az egyetemről, hogy akkor több állás lesz-e és több lehetőség, lesz-e arra, hogy felsőbb intelligenciát, értelmiséget feltéttelező állásokban kenyérhez jussanak? Tagiadom, mert mi lenne az arányszám? Azon az 5-6, mondjuk 6%-on -kivül még bejön a középiskolai arányszám szerint 10%. Akkor tehát tiz percenttel, vagyis 100%-ot alapul véve, mondjuk 9%-kai lenne több a diplomás emberek száma. Nem tartom helyesnek a diplomák szaporitását, ez volt az előbbi tételem. Viszont azonban, ha 5%-kai kevesebb lësz a diplomás emberek száma, mert annyival kevesebb lesz, akkor sem fog több kenyér jutni a mi diplomás és kenyér nélkül ' szaladgáló, rettenetes gondokkal küzdő magasabb értelmiségü polgárt áíisainknaik. A magam részéről nem mernék ilyen megoldást állandósitani, mert ennek veszedelmes konzekvenciái lehetnek. ' Méltóztassanak csak áttekinteni a tűzfészekbe, a szovjetbe, ahol a munkásság kimondotta, hogy osák proletár mehet az egyetemre. Rettenetes gondolat az, ha a néprétegek szerint akarnám a kvalifikációkat osztogatni, Kérdem, hogy aki azt az elvet vallja, hogy a néposztályok, a néprétegek szerint kell az embereket az egyetemre bocsátani, (Malasits Géza: Már pedig ez a törvény ezt akarja!) megnyugvással feküdnék-e le olyan diplomás operatőr kése alá, akiről tudná, hogy diplomájához ilyen utón jutott. Óva intem a t. képviselő urakat, hogy ezt kiyánják. Én az igazság alapján indulok ki és objektíve akarok foglalkozni a kérdéssel, amint a helyzet megköveteli. Mit kell tehát cselekedni? Előbbi beszédem tételeiből önként következik, (Gaal Gaston: El kell törölni a törvényt! — Bárdos Ferenc: Már azt mi töröljük el, nem önök!) El fogjuk törülni, t. képviselőtársam, hiszem, hogy a képviselő ur is itt le-sz és én is itt leszek, amikor el fogjuk törülni, mint ahogy itt voltunk, amikor meghoztuk. Nem fogadom el sem. az antiszemiták, sem